Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1898. október 19

12 Azon tapasztalat, hogy főképen némelyik középiskolánknak a tanügyi bizottsághoz beterjesztett kimutatásai nem elég pontosak, arra indít bennünket, hogy tisztelettel kérjük az egyetemes gyűlést: méltóztassék az igazgatókat a kimutatások gondos készítésére utasítani. Ezen jelentést a közgyűlés tudomásul veszi s úgy a bizottságnak, valamint az előadónak, kifejtett működésükért elismerését fejezi ki. Minthogy pedig némely középiskolának a .tanügyi bizottsághoz érkezett kimutatása a pontosság szempontjából kifogás alá esik: felhivatnak a középiskolai igazgatók, hogy ebbeli feladatukat mindenkor lelkiismeretes pontossággal teljesítsék. 26. (G.) Ugyanazon pontnál tárgyaltatott a tanügyi bizottság véleménye a dunáninneni egyházkerületnek a középiskolai vallástanárok alkalmazása tárgyában, a m. é. egyetemes jegyzőkönyv 107. sz. a. felvett indítványa lelett. A közgyűlés magáévá teszi a tanügyi bizottság azon véleményét, hogy mert középiskoláink köztudomás szerint a vallástanári állomásokat már eddig is a zsinati törvényben foglalt rendelkezéseknek megfelelően szervezték és töltötték be: az indítványban óhajtott intézkedés szükségtelen. Másrészt a közgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy a vallástanárokra vonatkozó törvényes rendelkezések a munkálatban levő iskolai rendtartásba felvétessenek s ezek eszközlésére annak idejében a tanügyi bizottság figyelmét felhívja. 27. (G.) Ugyanazon pontnál tárgyaltatott a tanügyi bizottság véleménye kapcsán, a bánvai egyházkerületnek a népiskolai statisztikai táblázatok helyesbítésére s az esperesek által külön írandó tanügyi jelentésekre vonatkozólag, a m. é. jegyzőkönyv 115. pontjában felvett indítványa. Eltekintvén ezúttal az indítványban ajánlott azon intézkedésektől, melyek az iskolai bizottságok szervezetéről, hatásköréről és ügyrendéről készülő szabályrendelet keretébe tartoznak : a statisztikai táblázatokra vonatkozólag, a tanügyi bizottság véleményéhez képest, a közgyűlés elhatározza, hogy azok rovatai továbbra is változatlanul maradjanak. A mennyiben pedig a rovatok helyes és egyöntetű kitöltése magyarázó utasítást igényel: felhívja a közgyűlés a tanügyi bizottságot, hogy e magyarázó utasítást elkészítse, kinyomassa s már a jövő évben a statisztikai táblázatokhoz csatolva közrebocsássa. 28. (G.) Felvétetett u. a. pontnál a bányai egyházkerületnek az évzáró osztályvizsgálatok megváltoztatása tárgyában, a budapesti á. h. evang. főgymnasium javaslata alapján tett következő indítványa: Teljesen egy nézeten van a bizottság az 1886. jan. 25-én tartott tanári értekezlettel mindazon bajokra s határozmányokra nézve, a melyekkel az akkor fennállott s máig is érvényben levő vizsgarendszer jár, hogy az sem a tanár módszeréről, sem az átvett anyagról felvilágosítást nem ad, a véletlennek nagy szerepet juttat; a növendékek emlékezőtehetségét túlságosan megterheli, ellentétben áll az érettségi vizsgálati utasítással, mely inkább az általános felfogásra s a kapcsolatok ismeretére fekteti a súlyt, mintsem egyes apró részletkérdésekre s hogy végre sok időbe kerül, s így a tanévet minden haszon nélkül megrövidíti. Mindezen kérdésekre nézve egyetértünk a 86-iki értekezlettel; ellenben a bajok orvoslására ajánlott eszközöket czélravezetőknek nem tartjuk sem praktikus, sem paedagogiai tekintetből. A 86-iki értekezlet a tanulók ismeretének pontosabb kipuhatolására első sorban szigorú írásbeli záróvizsgálatokat ajánl, a mi eltekintve attól, hogy ez újra a tanév rövidítésére vezetne s sok terhes ellenőrző intézkedéseket kívánna, ma már felesleges, miután növendékeink írásbeli iskolai dolgozatokat úgy is készítenek, s a tervezett vizsgálatok megbízhatóság tekintetében felülmúlni nem igen fogják. Még kevésbbé vezet czélra, sőt egyenesen káros nézetünk szerint azon rendszabály, mely szerint a szóbeli vizsga alkalmával a jeles osztályzatúak nem vizsgálandók, az elégtelenek kivétel nélkül vizsga alá vetendők. A jók- s elégségesek pedig akkor, ha vizsgára jelentkeznek, hogy osztályzatukat javítsák. Mi részünkről paedagogiai szempontból nem tartjuk megengedhetőnek, hogv a tanítvány tanítójának hosszú megfigyelés alapján hozott ítéletét mintegy felülbírálja. Elíenmondást látunk abban, hogy a tanár a jeles osztályzatokért elvállalja a felelősséget, ellenben az elégteleneknél már a nyilvánosság jóváhagyását is kikéri, valamint abban is, hogy jólehet a szóbeli vizsgát egy év s egy szigorúnak tervezett írásbeli censura előzi meg, mégis minden itt szerzett tapasztalatnak eredményét egy felületesebben folyt vizsga megdöntheti. Mert, hogy röviden kellene lefolynia, ha a vizsgálatok idejét az eddiginél szűkebbre szabnók (pedig ez volna az újítás