Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1898. október 19

13 egyik ezé Íja) az szerintünk kétségtelen, egyrészt azért, mert kivált az alsó osztályokban az elégtelenek száma meglehetősen nagy, másrészt, mert azt hiszszük, nem kevesen lennének olyanok sem, kik azt a fentebb emiitett felülbírálást a tanárral szemben igénybe vennék. Tehát vagy takarítunk meg időben, de akkor szenved a vizsgálat megbízhatósága, vagy nem s ekkor ismét az újításnak nincs sok értelme. Különben sem a tanárokra személyileg, sem az intézetnek a szülőkhöz való viszonyára nem tartjuk üdvösnek, hogy legjobb növendékeink nem vesznek részt a vizsgálatokban, a legrosszabbak ellenben mindnyájan. Különben is terhes feladatunknak egyik legterhesebb részét tenné az ilyen vizsgáztatás, hol annyi gyönge növendékünkkel lenne dolgunk; az ilyen vizsgálat kedvezőtlen erkölcsi hatását sem szabad könnyen vennünk, miután a nyilvánossággal jórészt ezen az úton érintkezünk. Erős kétségeink vannak az iránt is, hogy a tervezett vizsgálat felvilágosítást nyújthatna, akár az átvett anyag mennyiségéről, akár a tanár módszeréről. Nem hiszszük, hogy a felpanaszolt véletlent szűkebb körre szorítaná, vagy hogy a gyermek memóriájára nehezülő anyagtömeget kevesbítené. Meg vagyunk győződve, hogy mindaddig nem is segítünk ezen a bajokon, míg a tervezetben is contemplált schédákkal való elavult kérdezési módot el nem ejtjük. Áttérve már most a kérdés positiv részére, kiindulási pontul mi is a 86-iki értekezlet álláspontját választjuk. A vizsgának tehát számot kell adnia az átvett anyagról, a tanár módszeréről, fel kell tartania az érintkezést a nyilvánossággal, miután erre más alkalmunk eddigelé nincsen ; de e czélok elérésére csupán annyi idő fordítandó, a mennyi elkerülhetetlenül szükséges. Ez okból szakítanunk kell az eddigi fennállott ú. n. osztályozó-vizsgálattal. A fiúk érdemjegyeinek végleges megállapítását nem kell a vizsgától függővé tenni. A paedagogia azon sarkalatos követelményét szem előtt tartva, mely a tanárt évközben a növendékek folytonos megfigyelésére utasítja, a tanítási idő megszűntével ítéletével mindenkinek készen kell lennie s a ki egy év alatt az ismétlések befejeztével ennyire el nem jutott, annak véleménye egy nap a vizsga után bizonyára nem lesz megbízhatóbb mint annak előtte volt. S a ki talán azt hiszi, hogy az osztályozó vizsgálattal a tanár felelősségének egy részét magáról elhárítja, a mennyiben a maga ítéletét növendékei felől a nyilvánosság és egy másik tiszttársának elbírálása alá bocsátja, téved; mert ha a tanár igazságérzete s ítélete iránt nincs meg a kellő bizalom, ott a vizsga is hiábavaló, mert az bizalmat nem fog teremteni soha. Nem kell tehát vizsgát-osztályozást összekeverni; az osztályozás egy külön dolog s a tanítás befejeztével eszközlendő; a vizsga ismét külön dolog külön feladattal, s hogy az miben áll, fentebb kiemeltük. Mihelyt e kettőt összekeverjük, rögtön jelentkeznek azon hátrányok, a melyeket a most fennálló rendszernél annyi év óta tapasztalunk s a melyeket a 86-iki értekezlet tervével is kiemeltünk. A vizsgát az értekezlet következőleg tervezi : A tanár növendékeivel áttekinti tárgyát, ott, a hol szükségesnek látja részletkérdéseket is intézhet hozzájuk. Az ilyen áttekintésből világosan kitűnik, hogy átvette-e tárgyát oly terjedelemben, a mint azt a tanterv előadja, másrészt, hogy értelmesen fogták-e fel, s tudják-e szabatosan ? S ez derít fényt a tanár módszerére. Másrészt ily vizsga a véletlennek sem enged befolyást, mert az osztályozás elmarad s a tanár a növendékek képességeihez mérten intézheti kihez-kihez kérdéseit, A növendékek emlékezőképességét sem terheli egyoldalúan, mert a vizsga csak áttekintés s nem aprólékos részletek elmondása, miként eddigelé s így összhangban van az érettségi vizsgálati utasítással. A mi pedig az időt illeti, úgy véljük, hogy egy hét alatt az összes osztályokkal végezhetünk. Miután ugyanis az osztályozást mellőzzük, censorokra szükség nincs, s így a vizsgálat gyors tempóban folyhatik le, s nem úgy mint eddigelé. A tanár megterhelésétől sem lehet tartani, mert ily áttekintés tárgyankint befejezhető, sőt be is fejezendő egy óra alatt — az körülbelül a maximális idő — úgy hogy egy-egy tanár elfoglaltsága még abban az esetben sem fog két órán túl terjedni, ha egy napon két tárgyból kell vizsgát tartania s két óra ma is a középmérték. Az új vizsgálati rendszer mellett a vizsgákra szánt idő rövidítésével arányosan hoszszabbodik a tanítási idő, úgy hogy a tanítás s ismétlés egész június 15-ig tartana. A tanítás beíejezte után rögtön megállapíttatnának az érdemjegyek, ezután nyomban következnének egymásután a vizsgálatok, a bizonyítvány-kiosztás és a záróünnep. A bizonyítványokat t. i. a vizsgálatok ideje alatt írhatnók meg s így a záróünnepet szorosabb összeköttetésbe hozhatnók az évvel, mint eddigelé. Az eddig feltüntetett számos előny mellett, a melylyel az új rendszer járna, azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ez felel meg legjobban az állami tantervnek a melyre előbb-utóbb úgy is rátérünk.