Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1897. október 20
42 egyetemes nyugdíjintézet alapítását s fentartását az egyházi alkotmány (305. §. d) a közalap terhére utalja; minélfogva a szabályrendelet 10. §-a szerint, a közalapból az egyetemes nyugdíjintézetre javasolt 24,000 frt évi járulék fizetése folytán, a közalap évi folyó jövedelmének (Indokolás 76. lapon: 71,822 frt 93 kr.) majdnem egész egyharmada az egyetemes nyugdíjintézet fentartására fog szolgálni, következésképen az egyházközségek '/ 2°/ 0-os közalap járandóságából '/, rész közvetve az egyetemes nyugdíjintézetre jutó hányadnak tekintendő. Ezen tényállást véve számításba, az egyházközségek hozzájárulása az egyetemes nyugdíjintézet fentartásához tulajdonképen tehát nem egyenlő, hanem arányos vagy legalább is fokozatos lesz : a mint ez például a tiszai egyházkerületbeli hegyaljai egyházmegyébe kebelezett következő egymástól eltérő nagyságú és különböző vagyoni erejű egyházközségekre vonatkozó számadatokból látható. Ugyanis az egyetemes nyugdíjintézet fentartásához hozzá fog járulni: Hernád-Vécse 12 frt s a közalapi járandóságát tevő 1 frt 06 krból jutó V, vagyis 35 kr., összesen 12 frt 35 krrral; Sajó-Arnót 12 frt s a közalapi 11 frt 98 krból jutó '/, vagyis 3 frt 99 kr., összesen 15 frt 99 krral; Miskolcz lelkésze és valástanítója után kétszer 12 frt vagyis 24 frt s a közalapi 102 frt 05 krból jutó '/, vagyis 34 frt 01 kr., összesen 58 frt 01 krral; Nyíregyháza két lelkésze, vallástanár és kántor után négyszer 12 frt vagyis 48 frt s a közalapi 275 frt 62 krból jutó '/, vagyis 91 frt 87 kr., összesen 139 frt 87 krral. S ha ehhez hozzáveszszük a köteles évenkinti offertorium várható progressiv nagyságú eredményét, ez még teljesebbé fogja tenni a hozzájárulás arányosságát. Mindamellett bizonyos, hogy ez a 12 frt sok kicsiny és szegény egyházközségre, ha nem is elviselhetlen, mégis érezhető nagy teher lesz. Ennélfogva a bizottság az előadói indokolás azon álláspontjára helyezkedvén, hogy e bajon az egyházkerületeknek az e czélra felhasználható pénzforrásokból közigazgatási úton keilend segíteniök, különösen felhivandóknak javasolja az egyházkerületeket arra, hogy úgy a szegény egyházközségek, valamint a szegény lelkészek hozzájárulási terhének könnyebbítésére fordítsák a Baldácsy-alapítvány jutalékának bizonyos hányadát, a mi annál inkább lehető, mert ezen jutalék épen most emelkedőben van és mert az alapítvány e czélra való értékesítése az alapító-levél rendelkezésének teljes hűséggel megfelel. A 12. §. a tagok hozzájárulását szabja meg: 60 frt öt év alatt törleszthető belépési és 28 frt évenkinti járulékban. Tagadhatatlan, hogy ez által súlyos teher hárul a lelkészekre általában,, de különösen némelyekre nézve ez a teher felette nyomasztó, sőt szinte elviselhetlen lesz. Ámde a bizottság ezen §-nál oly kérlelhetlen mathematikai kényszerűség előtt állott, mely elől nem térhetett ki. E baj orvosszeréül első pillanatra az tűnik fel talán, hogy ezen tagsági járulékok valamely fokozat szerint arányosíttatnának; a mi azonban nem vezetne czélhoz; mert a mily mértékben kisebbednék ez a teher a szegényebbeknél, olyan mértékben válnék lehetetlenné azoknál, a kiknek teherviselési képességük látszólag nagyobb. A bizottság tehát, minthogy a teherviselési képesség meghatározására biztos és állandó alapot különben sem vélt feltalálhatni, e részben a lelkészek közötti egyenlőség elvére helyezkedett s a járulékokat egyenlő összegben javasolja megszabni, annál is inkább, mert a szabályrendelet a tagsági jogokat is egyenlően méri ki. A mennyiben pedig a járulékok nagysága és egyenlőségéből kifolyólag sok lelkészre nézve a nehézség tényleg jelentkezni fog: eziránt a bizottság, hivatkozva azon biztató kilátásra is, hogy a lelkészi fizetések állami törvényhozási úton kiegészíttetni czéloztatnak, kisegítőül ugyanazt ajánlja itt is, a mit fentebb az egyházközségek járulékánál ajánlott, hogy t. i. az egyházkerületek felhívandók gondoskodni saját hatáskörükben arról, hogy azon lelkészek, kikre nézve az egyetemes nyujdíjintézeti járulék súlyos terhet képez, ezen kötelezettségük teljesíthetése czéljából, közigazgatási úton segélyeztessenek az erre kínálkozó jövedelmi forrásokból, különösen pedig a Baldácsy-alapítvány jutalékából. Sőt a bizottság kifejezést óhajtott adni azon nézetének is, hogy e tagsági járulékok legalább részben való fizetését az illető egyházmegyei nyugdíjintézetek is átvállalhatják s ekként tagjaik ezen terhén könnyíthetnek, ha egyébként alapszabályszerű kötelezettségeiknek e mellett is megfelelni képesek. Az illetékes testületek e végből szükséges határozata s ennek az alapszabályokba való felvétele annál indokoltabb lenne, mivel ezen nyugdíjintézeteknek csak addig lesz a maival ugyanazonos hivatásuk, a míg a felállítandó egyetemes nyugdíjintézet nem éri el a természetes és biztos fejlődés azon fokát, hogy a lelkészek nyugdíjigényét teljes mértékben kielégítheti. De már jelenleg is azonnal, mihelyt az egyetemes nyugdíjintézet tényleg életbe lép, a szóban levő nyugdíjintézetek rendeltetése mindjárt változottnak tekinthető anynyiban, hogy azontúl nem tarthatják oly szoros feladatuknak az alaptőkét a jövő számára
