Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1895. október 9

30 tartott ülésükben elhatározták, hogy Horvát-Szlavonországban önálló tartományi egyházat alakítanak, és e tartományi egyház képviseletére választmányt választottak. E választmány azután értesíté a bács-szerémi egyházmegyét a független horvát-szlavon tartományi egyház megalakulásáról, majd felhívta azt, hogy egyes horvát-szlavon egyházközségekkel ne érintkezzék, hanem csak magával a választmánynyal, s egyes egyházközségek részéről is oly kijelentések történtek, hogy a bács-szerémi egyházmegyét felettes hatóságuknak el nem ismerik. A folyó évben a horvát bán ő nagyméltósága közölte azonban a bányakerületi felügyelő úrral a horvát-szlavon országos kormánynak 1895. május 7-én kibocsátott rendeletét, mely szerint az országos kormány a horvát-szlavonországi ev. egyházközségeknek azt a határozatát, hogy horvátországi autonom evang. egyházzá alakulnak, nem vette tudomásul, hanem elrendelte az eddigi állapot fentartását mindaddig, míg törvényes úton más rendelet hozatik. A horvát-szlavon országos kormány e rendeletének kibocsátása után egyrészt a bács-szerémi egyházmegye elnöksége felhívta a hatósága alá tartozó szlavonországi egyházakat, hogy minden egyházi ügyben a bács-szerémi egyházmegyéhez forduljanak, s törvényes felsőségük határozatai előtt hajoljanak meg; másrészt a kerületi elnökség, hogy a mult évi egyetemes gyűlés határozatának megfelelve, a sziavon ev. egyházközségeket a czélba vett elszakadás helytelen voltáról és az azzal járó veszélyekről a hely szinén felvilágosítsa, Ó- és Új-Pazuára canonica visitatiót rendelt. E rendeletre azonban az az értesítés érkezett, hogy az egyházak a felügyelő és püspök urat, mint magánszemélyeket szivesen fogadják ugyan, de a canonica visitationak, minthogy nem ismerik el, hogy a bányakerülethez tartoznának, magukat alá nem vetik; mely értesítés következtében a kerületi elnökség a canonica visitatiót nem foganatosította. A bács-szerémi egyházmegyei elnökség felhívására pedig megérkezett a sajnos válasz egy az új-pazuai lelkész által a kerületi elnökséghez megküldött jegyzőkönyvben, mely szerint a horvát-szlavonországi ev. egyházak egy részének, ezek között a bács-szerémi egyházmegyéhez tartozó O-Pazua, Beska, Szurcsin, Bingula-Hidvég és Új-Pazua küldöttei 1895. évi augusztus 14-én összülést tartottak s bár — mint a jegyzőkönyv mondja — magukat a horvát-szlavon országos kormány határozatának köteles engedelmességgel alávetik, nyomban kimondották, hogy ők saját egyházaik szervezése és rendezése ügyében lényeges határozatok hozatalára egyedül önmagukat tartják illetékesnek, hogy magukat, mint országos evang. egyházat akarják szervezni, hogy a magyarországi egyházi hatóságok beavatkozását az ő ügyeikbe jogosnak el nem ismerik, minden közigazgatási összeköttetést felfüggesztettnek, az egyházi adók behajtását pedig épenséggel törvénytelennek jelentik ki; végül szervezetük megvalósítására bizottságot küldenek ki azzal, hogy az országos kormánynyal egyetértve utat és módot találjon a független tartományi egyház megvalósítására». Ezen előterjesztésre a kerületi közgyűlés következőleg határozott. «A bizottság ez előterjesztése után s annak javaslatához képest, miután még felemlítették, hogy a szlavonországi egyházközségek a közalapra vonatkozó adó-kimutatásokat sem küldték be, a kerületi közgyűlés az Uj-Pazuán 1895. évi augusztus 14-én egybegyűlt egyháztagoknak, mint nem törvényen alapuló, tehát testületi autonom joggal sem bíró gyülekezetnek kijelentését tudomásul nem veszi és, minthogy zsinati törvényeink értelmében az egyházközségek csak a törvényes felettes hatóságot alkotó egyházmegyei közgyűlésre küldhetnek képviselőket, az Uj-Pazuán összegyűlt egyháztagokat az egyházközségek képviselőinek sem ismeri el; rosszalja, hogy egyes egyháztagok és egyházi tisztviselők, törvényes egyházi felsőbbségükkel, de a világi hatóssággal szemben is nyilt ellenszegülést tanúsítanak, ez által nemcsak magukra, hanem egyházközségeikre is, melyeknek a magyarhoni evangelikus egyház mindig istápolója volt, s melyek ép a magyarhoni testvéregyház védszárnyai alatt keletkeztek s erősödtek meg, az elszakadással s ebből folyó elhagyatottsággal járó veszélyeket idézik fel. Nem zárkózik el a bányakerület attól, hogy a mennyiben Horvát-Szlavonország közjogi állása s országos önkormányzata az egyházi téren is különleges intézkedéseket és szervezeti szabályozást igényelne, ezeket tárgyalás alá vegye és a szükséghez képest alkalmazza, de a mint egyrészt helyteleníti azt a felfogást, hogy ez a czél csak a horvátszlavon ev. egyházaknak különválása s még hozzá törvénytelen elszakadása útján volna elérhető, épúgy másrészt elvárja az egyházi hatósága alá tartozó szlavonországi egyházaktól, hogy ebbeli kívánságaikat a törvényes formák között törvényes egyházi hatóságaik elé terjeszszék. Ebből az elvi álláspontból kiindulva, felhívja a közgyűlés a bács-szerémi egyházmegyét, hogy e határozathoz alkalmazkodva, igyekezzék annak a szlavonországi egyházközségekben is érvényt szerezni, és e határozatot alkalmas módon, minél szélesebb körben