Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1889. október 16

5 Beniczky Gyula esperesség! felügyelő elnöklete alatt bizottságot küld ki, — felvétetett az elnöki jelentés 13-ik pontja, mely szerint egyetemes felügyelő értesítette a kiküldött bizottság elnökét, Beniczky Gyula esperességi felügyelőt arról, hogy az ev. ref. convent által ez ügyben kiküldött bizottság elnöke Beöthy Zsigmond. Az elnöki jelentés e pontja tudomásul vétetvén, felhivatik Beniczky Gyula bizottsági elnök, hogy az együttes működés czéljából tegye magát Beöthy Zsigmonddal. mint az ev. ref. convent hasonczélú bizottságának elnökével, érintkezésbe. 6. (V.) Ugyanazon jegyzőkönyv 3-ik pontjánál a bányai egyházkerület püspökének indítványára a szarvasi főgymnasiumnak fölterjesztett és az államsegély igénybevételére vonatkozó kérvénye kiadatik véleményezés végett a tanügyi bizottságnak azzal, hogy jelentését lehetőleg a gyűlés folyama alatt terjeszsze be. 7. (V.) Nemkülönben ugyanazon jegyzőkönyvi pontnál az elnöki jelentésben kiemelt és a nyustyai egyház, valamint a sidi leányegyház részéről a tiszai egyházkerület határozatai ellen beadott felebbezésekre nézve indítvány tétetvén, hogy azok átvizsgálására és véleményadásra bizottság küldessék ki, ez indítvány elfogadtatott s a bányai kerület püspökének elnöklete alatt Zsilinszky Mihály, Török József, Fischer Kálmán, Gyurátz Ferencz, Veres József és Haviár Dániel tagokból álló bizottság küldetett ki azzal, hogy jelentésük a gyűlés folyama alatt elváratik. 8. (V.) Ugyanazon jegyzőkönyv 5-ik pontjánál, mely alatt az egyetemes közgyűlés, a bányai egyházkerület indítványához képest, megbotránkozását fejezte ki a fölött, hogy a magyar ág. hitv. evang. egyház egy tisztviselője, a turóczi és nyitrai esperességi felügyelő, a Kiewben tartott orosz keleti egyházi és nemzeti ünnepélyen megjelent s megkereste a dunáninneni egyházkerületet, hogy a turóczi és nyitrai esperességi felügyelő ellen tartsa meg a vizsgálatot, annak eredményéhez képest ellene a megtorló lépéseket tegye meg s eljárásáról tegyen jelentést,— olvastatott a dunáninneni egyházkerület 1889. évi közgyűlése jegyzőkönyvének 49-ik pontja, mely szerint az egyházkerület, a szavazatok többségével, visszautasítván a bányai kerület és az egyetemes gyűlés eljárását, hogy előleges érvényes vizsgálat nélkül és illetéktelenül itélt a kerület egyik tisztviselője fölött s fejezte ki megbotránkozását, és a leghatározottabban tiltakozván a jövőre nézve az ilyen eljárás ellen, a sürgetett vizsgálatot, mint a mely saját egyházi rendtartásába ütköznék, el nem rendelte, azonban az egyetemes gyűlés megkeresését följelentésnek véve, annak elintézését a nyitrai és turóczi esperességekre ruházta át. Az egyetemes gyűlés ezen előterjesztésre kijelenti, hogy múlt évi jegyzőkönyvének 5. pontja alatt foglalt határozatát fen tartja; a mennyiben a dunáninneni egyházkerület e határozat egy részét visszautasítja, e visszautasítás fölött, nem ismerhetvén el annak jogosultságát, rosszalását fejezi ki; egyébként az egyházkerület jelentését, a hozzá intézett megkeresés végrehajtása tárgyában, elvárja. 9. (V.) Ugyanazon jegyzőkönyv 5-ik pontjánál, a fenti határozat hozatala után indítvány tétetvén és fogadtatván el, hogy a dunáninneni egyházkerületnek többrendbeli jegyzőkönyvi fölterjesztése tárgyaltassék, felvétetett a múlt évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 42. pontja, melyben az anyakönyveknek az állam hivatalos nyelvén leendő vezetése egyetemes határozattá emeltetett, de egyúttal a dunáninneni egyházkerület néprajzi viszonyaira és a méltányosságra való tekintettel megengedtetett, hogy e kerület püspöke oly kerületbeli lelkészeknek, kik az állam hivatalos nyelvét kellő mértékben nem birják s koruknál fogva azt elsajátítani nem képesek, e határozatban foglalt szabály alól fölmentést adhasson; és olvastatott a dunáninneni egyházkerület 1889. évi közgyűlési jegyzőkönyvének 38. pontja, mely szerint e kerület abból az indokból, mert az egyházközségeknek az 1868: 44. t.-cz. 14. §-a által az anyakönyvek nyelvének meghatározására nézve biztosított autonom jogát egyházigazgatási úton sem megszorítani, sem elvonni nem lehet, kijelenti, hogy az anyakönyvek nyelvére nézve nem az egyetemes gyűlés fenti határozatát, hanem az 1868: 44. t-cz. 14. §-át ismer3