Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1889. október 16

6 heti el egyedül jogérvényesnek és irányadónak, s fölkéri egyúttal az egyetemes gyűlést, hogy a kerület önkormányzati jogát innentúl is sértetlenül tiszteletben tartani szíveskedjék. A dunáninneni egyházkerület álláspontja, mely szerint az anyakönyvek nyelvének meghatározása minden egyes egyházközség kizárólagos autonom joga volna, az élénk vita folyamán magával a hivatkozott 1868: 44. t.-cz. 14. §-ával megczáf'oltatván, a mennyiben e törvényszakasz világosan kimondja, hogy az egyházközségek, csak egyházi felsőségeik törvényes jogainak sérelme nélkül, határozhatják meg anyakönyveik vezetésének nyelvét ; s így az egyetemes egyházi közgyűlésnek, mint az egyházi felsőségek utolsó fórumának intézkedési joga e kérdésben kétségen felül áll, határozatként kimondatott, hogy az egyetemes gyűlés múlt évi jegyzőkönyvének 42. pontja alatt hozott határozatát épségben fentartja. 10. (V.) Olvastatott ugyancsak a dunáninneni egyházkerület 1889. évi közgyűlési jegyzőkönyvének 41. pontja, melyben szavazattöbbséggel kimondatott, hogy «a mennyiben a kerületnek 1887. évben kifejezett kívánsága az 1882. évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyve 5. pontjának megváltoztatása iránt, melylyel az egyetemes gyűlés a panszlavismusból kánoni vétséget alkotott, mindeddig kivánt eredményre nem vezetett, a dunáninneni egyházkerület felhívja az egyetemes gyűlést, hogy az 1882. évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyve 5. pontjának megváltoztatása iránt egy év alatt intézkedjék; minek folytán határoztatott, hogy az egyetemes közgyűlés a dunáninneni egyházkerület többségének határozatában foglalt haza- és egyházellenes kívánságot figyelembe vehetőnek nem tartja. 11. (V.) Végül olvastatott a dunáninneni egyházkerület 1889. évi közgyűlési jegyzőkönyvének 46. pontja, melyben, tekintettel arra, hogy egyházunknak képviseltetése a törvényhozó testületben akkép van törvényileg szabályozva, hogy azt az egyetemes felügyelő és két püspök és kerületi felügyelő vannak hivatva a felsőházban képviselni, jelenleg azonban egyházunknak képviselete a felsőházban nem teljes — fölkéretik az egyetemes gyűlés, hogy az egyetemes felügyelői méltóság s a képviselői mandatum közötti összeférhetetlenség elvének kimondása mellett, egyházunknak a felső házban törvényes és teljes képviseltetéséről gondoskodjék. Elnöklő egyetemes felügyelő fölkérvén egyrészt az egyetemes gyűlést, hogy a fölvetett elvi kérdésben, tekintet nélkül az ő személyére, határozzon, és másrészt a dunántúli egyházkerület püspökét, mint társelnökét, hogy e kérdésben a tanácskozást vezesse, a dunántúli egyházkerület felügyelője a következő indítványt terjeszti elő: «Mondja ki az egyetemes közgyűlés, hogy ez idő szerint nem látja az összeférhetetlenség esetét fenforogni, és bizalommal viseltetvén egyetemes felügyelőjének személye iránt, a dunáninneni egyházkerület indítványának mellőzésével, napirendre tér.» Az indítvány általános helyesléssel fogadtatván, az elnöklő püspök határozatkép kimondá, hogy: Az egyetemes gyűlés a dunántúli egyházkerület felügyelőjének indítványát magáévá tévén, napirendre tér. 12. (V.) A múlt évi jegyzőkönyv 6-ik pontjánál fölvétetvén az elnöki jelentés 9-ik pontja, mely szerint a «Magyar protestáns tudományos irodalmi társaság» részére az egyetemes közgyűlés által megszavazott 500 frt a társulat pénztárába befizettetett, e jelentés tudomásúl vétetik. 13. (H.) Ugyanazon jegyzőkönyv 7-ik pontjánál, mely szerint az államsegélynek teljes összegben leendő kiutalványozása iránt elhatároztatott, hogy a kormányhoz kérvény intéztessék, jelentvén az egyetemes felügyelő, hogy válasz érkezett azzal a kijelentéssel, miszerint, mihelyt a pénzügyi helyzet javulása megengedi, a kérelem teljesíttetni fog; jelentetvén továbbá egyúttal, hogy a kormány az államsegélyt az 1890-ik évi költségelőirányzatba már csorbíttatlanúl fel is vette : tudomásúl vétetik.