Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1889. október 16

31 58. (H.) Ugyanazon jegyzőkönyv 60-ik pontjánál, mely szerint a Gáspáry János eperjesi tanító által kidolgozott choralkönyv véleményadás végett Frühwirth Samu, Altdörfer Keresztéiy és Kapy Gyula szakértőknek kiadatott, olvastatott ezeknek az egyetemes gyűlés elébe beterjesztett véleménye, melyben elismerik ugyan a nevezett choralkönyv egyes előnyeit s méltánylattal szólanak a szerző szorgalmáról és ügyességéről, de mivel a melódiák itt-ott nagyon is eltérők a használatban levőktől s még egységes egyházi énekes könyveink sem lévén, variatiókban bővelkedő choralkönyveinknek egységesítése is kétes eredményű, a choralkönyvnek egyetemes költségen való kiadását nem ajánlják. A szakértők ezen véleménye alapján az egyetemes gyűlés a nevezett choralkönyvet az egyetemes pénztár költségén kiadni nem kívánja. 59. (Gy.) Ugyanazon jegyzőkönyv 61-ik pontjánál, mely szerint a tiszai kerület indítványa, hogy a felekezeti tanárok nyugdíjügyének országos törvénynyel való szabályozása sürgettessék meg, véleményezés végett a közoktatási bizottságnak adatott ki: olvastatott e bizottság 1889. október 14-én tartott ülésének jegyzőkönyve, mely szerint véleménye az, hogy folyamatba tevén már ezt az ügyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter, a törvényhozásnál való megsürgetés nem szükséges. Ezzel kapcsolatban előterjeszti a dunántúli kerület, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztertől 1889. évi 17422. sz. a. országos tanári nyugdíjintézet szervezésének kezdeményezésére nézve érkezvén leirat, az eszmét helyesléssel togadta, de az ügyet olyannak tartja, mely iránt csak konkret javaslattal szemben lehet véglegesen nyilatkozni s a melynél, egyetemes jellegénél fogva, a kerületek együttes eljárására s így az egyetemes gyűlés intézkedésére van szükség, miért is ennek kimondását s a megfelelő intézkedések megtételét indítványozza s a hivatkozott minszteri rendeletet bemutatja. Felolvastatott ezután a bemutatott következő leirat. «17422. sz. Méltóságos s Főtisztelendő Püspök Űr! A vezetésem alatt álló minisztérium folyó évi költségvetésének képviselőházi tárgyalása alkalmával tett nyilatkozatomhoz híven, ezennel megnyitom a tárgyalásokat arra nézve, hogy (a szerzetes rendi és püspöki intézetek kivételével) a felekezeti, továbbá a törvényhatósági, községi, alapítványi s általában a közvetlen vezetésem alatt nem álló középiskolák tanárai számára egy országos nyugdíjintézetet szervezzek. Boldogúlt hivatali elődöm szintén foglalkozott már ez ügygyei és 24323/83. sz. alatt kelt rendeletével felhívta valamennyi, autonómiával biró hazai egyháznak főhatóságát, úgy szintén a tankerületi főigazgatókat, hogy az illető fentartó testületek tüzetes meghallgatása alapján értesítsék őt, illetve tegyenek jelentést arról, hogy a jelelt egyes intézeteknél a tanárok nyugdíjazását, úgy szintén özvegyeik és árváik ellátását illetőleg miben van a tényleges állapot, s vájjon hajlandók-e az egyes fentartó testületek a helyi viszonyok által indokolt bizonyos módozatok mellett a tervezett országos nyugdíjintézethez hozzájárulni. A beérkezett válaszok és jelentések, a melyek úgy szólva egyhangú meleg elismeréssel és köszönettel üdvözölték e kezdeményezést, nyilván mutatják, hogy az ezen intézet létesítése czéljából időnkint tett egyes felszólalások a hazai tanügynek nagyjelentőségű érdekét tolmácsolták. Ily előzmények mellett én annál is inkább készséggel igyekszem ez intézetet megalapítni, mert tudom, hogy a jelölt számos ily középiskolában az anyagi eszközök korlátoltsága miatt a legjobb akarat és legnagyobb igyekvés mellett sem képes a fentartó testület egy a tanári állás igényeinek megfelelő ily helyi intézetet létesíteni és mert teljesen át vagyok hatva azon, a nemzet méltánylására jogosan igényt tartó kitűnő szolgálatok tudatától, a melyeket e középiskolák a hazai közművelődésnek a múltban tettek a jelenben is tesznek. Hogy azonban ezen felhívásomra ne csupán a terv iránti rokonszenvet kifejező nyilatkozatot, hanem a tervet a megvalósításhoz közelebb vivő konkrét választ kapjak, szükségesnek tartom, hogy közöljem azon vezérlő elveket, melyek szerint ez intézetet létesíteni szándékozom, annál is inkább, mert erre nézve az iskolafentartók részéről kívánság is nyilvánúlt. A tervbe vett országos nyugdíjintézet rendes alkalmazásban levő tanároknak, úgyszintén özvegyeiknek és árváiknak minden tekintetben teljesen ugyanazon kedvezményeket nyújtaná, a melyeket a köztisztviselők nyugdíjazásáról szóló 1885. évi Xl-ik t.-cz. az állami, valamint a kormány által kezelt közalapokból fentartott középiskolák tanárai részére biztosít. Ez intézet jövedelmi forrásai pedig a következők volnának: 1. Minden újonnan alkalmazott rendes tanár köteles volna egy évi törzsfizetésének, valamint törzsfizetése minden szaporulatának egy harmadát ez intézet pénztárába egyszersmindenkorra 12 havi részletben befizetni. A régebben alkalmazott rendes tanárok szintén tagjaivá lehetnének ez intézetnek, ha első évi fízetésöknek, úgyszintén e fizetés szaporulatának egy harmadát a már eltöltött szolgálati évek után számított 5% kamatokkal együtt hasonló 8*