Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1887. október 5

— 5 teméhez tartozóknak tekintendők, és így ezen kiválás által egy egészen új, törvény útján tüzetesen nem szabályozott jogviszony keletkezett. Tekintve már, hogy ebből folvólag a magyarhoni egyetemes egyház kötelékébe fölvett brassómegyei esperességre nézve is az 1791. XXVI. t.-cz. határozmányai szolgálhatnak csak irányadóul, melyek 4. §-a szerint a zsinaton alkotott és O Fölsége által megerősített egyházi törvények bírnak törvény erejével, és e szerint a magyarországi evangélikusok zsinaton kívül és a zsinati határozatoknak O Fölsége általi megerősítése nélkül egyházi bíróságokat semmi esetre nem szervezhetnek, ezen törvény 11. §-ában foglalt rendelkezéshez képest, házassági pereik a világi polgári bíróságok hatáskörébe tartozóknak nyilváníttattak; tekintve másrészről, hogy úgy a törvénykezési rendtartásról szóló 1868. LIV. t.-cz. 22. §-ában, mint a vegyes házassági válóperekről szóló 1868. XLVIII. t.-cz. 2. §-ában csak a fönnálló egyházi törvényszékek hatásköre és illetékessége állapíttatik meg, és hogy az 1868. LIV. t.-cz. 36. §-a világos és határozott rendelkezése szerint az esetre, ha az evangélikusok egyházi biróságai rendezve nincsenek, azok válóperei a világi bíróságok hatáskörébe tartoznak, ezen házassági ügyekre, valamint az eljárásra nézve pedig az 1791. XXVI. t.-cz. az 1786. évi márczius hó 6-án kiadott utasítás irányadó; tekintve végűi, hogy a királyi Curia elnöke a föntorgó elvi kérdésnek a királyi Curia polgári tanácsainak elnökeivel történt megvitatása után azon egyetértő megállapodásra jutott, melynek az igazságügyminiszterhez 1887. évi február hó 13-án 125. ein. szám alatt intézett átiratában kifejezést adott, hogy azon esetben, ha a kormány a brassómegyei esperesség híveinek válópereit a királyi törvényszékek hatáskörébe utalná, nincs oka íöltenni, hogy a kormány ezen megállapodása és a királyi Curia által a birói hatáskör kérdésében konkrét esetekben hozandó határozatai között ellentét fejlődjék ki. Ebből folyólag, és O Fölségének elől idézett legfölsőbb elhatározása alapján a brassómegyei esperesség által szervezett és a tiszai ágostai hitvallású evangélikus egyházkerület által jóváhagyott egyházi bírósági szervezetet, és a fölmentésekre vonatkozó szabályzatot törvényesen fönnállónak tekinteni nem lehet. Ehhez képest tehát kénytelen vagyok, a nyert legfölsőbb fölhatalmazás alapján Főtiszteletűségedet a házassági fölmentvények adásának gyakorlásától — eltiltani és egyszersmind Főtiszteletűségedet, mint immár illetékes egyházhatósági közeget tisztelettel fölkérni, hogy a brassómegyei esperességet a házassági bíráskodástól azonnal eltiltani és tudtára adni szíveskedjék, hogy a mennyiben az újonnan alakult esperesség, és hívei házassági válópereikre nézve, az idáig t. i. az elválást megelőzőleg illetékes és törvény szerint fönnálló egyházi bíróságok hatáskörét el nem ismerné, a házassági válóperek az 1868. évi LIV. t.-cz. 22. és 36. §-ai szerint illetékes polgári bíróságok elébe fognak tartozni. Megjegyzem végezetül, hogy az igazságügyi miniszter úr, a brassói királyi törvényszék elnökét már figyelmeztette, miszerint a nevezett új esperesség híveinek válóperei, a királyi törvényszékek hatásköréhez tartozóknak tekintendők és az 1868. évi LIV. t.-cz. 36. §-a szerint illetékes királyi törvényszékre nézve szintúgy,' mint a magyarországi királyi törvényszékekre nézve is ezen házassági ügyekben az 1786. évi márczius 6-án kiadott az 1791. XXVI. t.-cz. által törvényerőre emelt, és az 1868. LIV. t.-cz. 36. §-a által hatályában föntartott utasítás irányadó. Az átmeneti intézkedések többi részeire észrevétel fönn nem forogván : a tiszai egyházkerület, és az egyetemes gyűlés elől idézett határozata következtében a jelen ügy törvényes elintézést nyert autonom úton, és a nevezett tizenegy magyarajkú egyházközségnek az erdélyi ágostai hitvallású evangélikus egyházkerületből kilépése s a tiszai ágostai hitvallású evangélikus egyházkerületbe történt bekebelezése Ő Fölségének előldicsért legfölsőbb elhatározása folytán immár törvénvnyé válván, erről az erdélyi ágostai hitvallású evangélikus egyházkerület főkonsistoriumát is egyidejűleg értesítettem. A fölolvasott miniszteri leirat, a 11 erdélyrészi egyházközségnek a tiszai egyházkerülethez való csatlakozást megerősítő részében, tudomásul vétetvén, a leirat további tartalma íolvtán szükséges intézkedések megtételével a tiszai egyházkerület bizatik meg. 8. (V.) A mult évi jegyzőkönyv 9-ik pontjára nézve, mely alatt az egyetemes fölügyelő fölkéretett, hogy az államsegély fölemelése tárgyában a kormányelnökhöz már beadott kérvényre a választ föliratilag sürgesse meg, egyetemes fölügyelő az elnöki jelentésnek 2. pontja alatt jelentvén, hogy a sürgető fölirat fölterjesztetett, bemutatja a m. kir. miniszterelnöknek 1887. évi augusztus hó i-én 1870. sz. a. kelt leiratát, mely szerint a magy. kir. minisztertanács az államsegély fölemelése tárgyában a kormányhoz még 1885. évben benyújtott kérvénynyel foglalkozott ugyan, de miután a képviselőházhoz benyújtott hasonló tartalmú