Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1883. október 10

A magyarhoni ág. hitv. evangélikusok 1879-ik évi egyetemes gyűlése jegyzőkönyvének 12, pontjában foglalt határozata által, az országgyűlésen az egyházat érdeklőleg előforduló ügyek tárgyában kiküldött bizottság, f. 1883-ik évi február 23-án tartott ülésében, vizsgálat alá vévén a 337. sz. a. kiadott »a középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről« szóló s a képviselőház közoktatási bizottsága által a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslatot : szükségesnek tartotta mindenekelőtt nyíltan és határozottan kiemelni azon sarkalatos elveket, melyeknek sértésébe vagy mellőzésébe semmi körülmények között bele nem nyughatik, s jelenleg is ráutal a törvényjavaslatnak mindazon intézkedéseire, melyek, nézete szerint, ezen sarkalatos elvekbe ütköznek. A magyarhoni mindkét hitvallású evangélikusok iskolai autonom szabadságának s az államhoz való viszonyának törvényes alapjai, nemzetközi szerződések erejével biró békekötésekben, az ezek becikkelyezésével, s az 1790—91 26. törvénycikkel alaptörvényekben vannak lerakva. — Ezekben a mindkét hitvallású evangélikusoknak, a tanügy terén, teljes és tökéletes autonomia, azaz semmi föltételhez nem kötött szabadság van biztosítva. Kimondatik határozottan, liogy: »rationem, normám et ordinemdocendi atque discendi ordinäre futuris semper temporibus liceat evangelicis, ludimagistros, professores, rectores, subrectores vocare et dimittere, numerum eorum augere vei minuere; nec non Directores seu Curatores scholarum quarumvis tam locales, quam superiores et supremos, e suae confessionibus hominibus eligere futuris semper temporibus liceat.« E tanügyi autonómiát és szabadságot nem csorbítja a coordinatio literariae institutionis kiterjesztésének elrendelése, mert ennek a minden jövendő időre a fennebbiek szerint biztosított intézkedési jogok mellett, más alkalmazása iskoláinkra lehetetlen, mint az, hogy a minden hazai iskolára törvényben megszabandó tantárgyakat a protestánsok is föivegyék; az, a mi ismételt feliratokban kiemeltetett, hogy az államnak joga van törvényben kijelölni a célt, melyet az iskoláknak el kell érniök, tehát az adandó képzettség minimumát, de hogy ez mily mód és eszközök által éressék el, abba az állam nem avatkozliatik. Hogy az 1790—91. 26, t. cikkben említett coordinatio literariae institutionisnak más értelme a biztosított autonomia mellett nem lehet, mutatja a budai zsinatnak, melyen sokan voltak jelen az 1790—91-ki országgyűlés tagjai közül, következő jegyzőkönyvi tétele: »ha csak a nevelésre szükséges tudományoknak nemeit fogja az országos küldöttség meghatározni, azoknak pedig taníttatásuk módja, a szükséges könyveknek választása s egyéb ilyféle rendelkezések a mi hatalmunkban maradnak — a mint eziránt az illető törvénycikk kétkedni sem hagy — a szerint nekünk abból semmi sértésünk sem következik. « Igazolja ezt továbbá, az iskolai rendszer kidolgozásával megbízott említett küldöttségnek azon kívánsága is, hogy a protestáns iskolák csak a tantárgyakra nézve alkalmazkodjanak a közoktatási rendszerhez »Evangelici autem augustanae et helveticae coníessioni acldicti, in iis, quae pure sunt literaria studiorum argumentis, liuic norme sese conformare debeant. « Biztos alapon és a tanügy tekintetében is kétségbevonhatlan autonomiánk e sérthetetlensége, elismertetett az 1843—4-ki országgyűlésen is, midőn az alsó tábla, a vallásügyben a főrendekhez intézett üzenetében azt nyilvánította, hogy a békekötések a közerkölcsiség paizsa alatt állanak, melyeknek tehát érvénye és kötelező volta, felül áll az időnként változható politikai nézeteken és pártárnyalatok felfogásán. I aníigyi autonomiánk s a középiskolai ügy rendezésének kérdése, egyébként önmagában is szoros és elválhatlan kapcsolatban van a protestáns egyház életével, e kérdésnél a protestáns egyházak életéről és biztos fennmaradásáról van szó. Vannak hitfelekezetek, melyeknek vallási szabadságuk nem érintetik a középiskolák rendezése általamig a magyarhoni protestáns egyházak életfája gyökerében támadtatik meg, ha elvonatik tőle szabadsága éltető levegője. Különösen feltűnő a legújabban a képviselőháznak benyújtott középtanodai törvényjavaslat azon egyoldalúsága, hogy mig a hatalmas róm. kath. egyház iskoláinak felekezeti jellege, szervezete és jogi természete egyáltalában nem érintetik, sőt a hazai törvényesen bevett és Oktatással fftnlall/n-»n cnmoi Ua+h ciQ^a^c r>anr!ols»*a náiua lel