Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1881. október 19
melylyel a hívek hallgatják Istennek igéjét, a zsúfolásig töltött nagy templomban s meglepő azon kegyelet és lelkesedés, melylyel a hívek ragaszkodnak vallásunkhoz s alig valahol tapasztalható az áldozatkészség azon mérvben, mint az Csabán gyakoroltatik. Bővebb tudomást szereztem magamnak arról, mily rendben s pontossággal kezeltetnek ezen egyházban az egyházi ügyek. Megtekintettem az erre vonatkozó könyvek vezetését, részt vettem egy presbyteriális ülésben, s legnagyobb elismeréssel láttam, mily szép rendben, illedelemmel s higgadsággal folynak a tanácskozások a presbyteriális ülésekben. Az iskolákat ez alkalommal nem látogathattam meg, mert azokat Csabán akkoriban a gyermekek közt dühöngő vörhöny végett zárva találtam, hanem azért volt alkalmom meggyőződni arról, hogy a Catecliisátióra jó sikerrel nagy súlyt fektettek. Szóval, ezen egyházban a valódi vallásosságot találtam, mely, hogy ily mérvben ott honosul, s bizonyosan mindinkább fog fokozódni nagy részben érdeme azon két kitűnő lelkésznek, kikre az Isteni gondviselés bizta a 26,000 lélekből álló ezen hitfelekezetnek vezetését. 11. A tiszai Superintendentiában tanári vizsgára három jelentkezett, ezek közt Fischer Artúr szerencsés eredménynyel tevén le a tanári vizsgát, a kiállított tanári okmány aláírás végett hozzám tétetett által, s általam aláírva a főtisztelendő Superintendens íirlioz visszaküldetett. 12. Báró Prónay Dezső úr a dunántúli Superintendentia kerületi felügyelője közölte velem azon esetet, hogy vasmegyei inczédi evang. lakosoktól, a helybeli katholikus plébános követeli a gabonai járandóságot. A plébánosnak ezen követelése az 1790: 26. törvényczikkbe ütközvén s ez iránt beadatván a panasz a Nagyméltóságú vallás és közoktatási Ministeriumhoz az, a nevezett inczédi evang. lakosokat ezen praestatióba elmarasztalta. Ezen elmarasztalást a dunántúli Superintendentia, mint az 1790/1: 26. törvényczikkbe ütközött nem csak feletébb sérelmesnek tartja, hanem ezen elmarasztalásban a Minister urnák önmagávali ellenmondását látja, mert midőn Geduly Superintendens úr a vallás és közoktatási Ministeriumnál panaszt emelt az iránt, miszerint ágostai hitvallású hívek katholikusoktól vásárolt fekvő birtokoktól politikai uton ágybér és egyébb egyházi illetékeknek a kath. lelkészek részére való fizetésre köteleztetnék, a Nagyméltóságú vallás és közoktatási Ministerium azt válaszolá a Superintendens urnák 1880. év márczius hó 10-én 2311. sz. alatti intézményével „hogy miután ily esetekre az 1790/1. törvényczikkben félremagyarázhatlan határozatokat tartalmaz, s irányadóul szolgál és szolgált ezelőtt is, ujabb általános intézkedés tételre szükség egyáltaljában nincs és pedig annál kevésbbé, minthogy a liivatolt törvény mindenkor olyképen érvényesíttetett, mint az Nagyságod érintett felterjesztésében kívántatik. Ezeknek alapján hozta az érintett superintendentiális gyűlés azon határozatot, miszerint ezen panaszos ügyet orvoslás végett az egyetemes gyűlésnek beadja. Miért is a levelező kerületi Felügyelő úr az ez ügyre vonatkozó iratokat az egyetemes gyűlés elébe leendő terjesztés végett hozzám tette által azon megkereséssel, hogy addig is, míg ezen ügy az egyetemes gyűlésen előforduland, kisérteném meg a magas Ministeriumnál ezen ügynek orvoslását. Mit azonban nem tehettem azért, mert ezen iratok csak e hó 14-dikén este érkezvén kezeimhez, a midőn idő rövidsége miatt nem fordulhattam többé a magas vallás és közoktatási Ministeriumhoz. Ezen elnöki jelentés tudomásúl vétetvén s a múlt évi jegyzőkönyvvel kapcsolatban nem álló előterjesztéseknek külön fölvétele határoztatván el, az egyetemes gyűlés egyházunk egyetemes felügyelőjének buzgó fáradozásáért köszönetét s elismerését nyilvánítja. 2. (Gy.) Fölvétetett az elnökijelentés 2-ik pontjában előterjesztett sérelmi ügy s az erre vonatkozólag a magyarországi helvét hitvallású evang. egyházzal tartott közös tanácskozmányban megállapított és mind a két testvér-egyház nevében az országgyűlés képviselőházához intézett kérvény, melyben feltáratván a bajok és hiányok kifejezés adatott a kérvényező, egyházak azon meggyőződésének : „hogy elkerülhetleníil szükséges, világos és minden kétséget kizáró megállapítása annak, miszerint azon lelkész, ki más keresztény vallásfelekezethez tartozó egyént keresztel meg, köteles erről bizonyítványt kiállítani s a végett, hogy a megkeresztelt illetékes egyháza anyakönyvébe bevezettessék, ezen bizonyítványt az illető vallásfelekezet lelkészének, bizonyos — a törvényben meghatározandó határidő alatt —hivatalból, megküldeni ;" hogy továbbá ezen kötelesség biztosítására, elkerülhetleníil szükséges az is, hogy az 1879: 40. törvényczikk 53.§-ban megszabott büntetés ezen szabály megsértésére is terjesztessék ki; s a mely kérvény szerint a kérelem odajárult, hogy az 1868: 53. és 1879: 40. törvényczikkek egészítessenek ki ily értelemben. Előterjesztetett ezzel kapcsolatban, hogy a képviselőház e kérvényre nézve 1881. évi ápril 2-án tartott ülésében következőleg határozatt : „A jelen kérvény, mely mind az azt benyújtó helvét és ágostai hitvallású evang. 2
