Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1875. november 10

Nem hiányoztak e tekintetben buzditó szózatok, de a tettek mindig a szózatok mögött maradtak, a tanitás pedig nem hull az égből, mint a manna hullt, erre költség kell, mely nélkül elhanyagolásnak indul. Ezen szükség érzetében fekszik protestáns egyházunk létfentartásának feltétele, hívek kellenek, kik tegyenek és áldozzanak. Testvéri bizodalommal fordulok tehát ez ünnepélyes pillanatban egyházunk négy kerületeinek itten egybegyűlt küldötteihez azon kérelemmel, hogy tűzzék ki minden kerületben iskolai intézeteink elősegítése végett az áldozatok zászlóját, mely körül tábort üssenek mindazok, kiknek szivökben a tanszabadság érzelme ég, azon meggyőződést egyszersmind terjesztvén, hogy — ha tanodáink az állam vezérlete alá kerülnek, ezeknek mindig növekedő költségei, sokkal nagyobb mértékben nehezednék majd az egész nemzetre, és így egyházunk híveire is, mint magok az egyház kerületek által híveikre kivetendő iskolai adók, melyekkel minden esetre takarékosabban és czélszerübben tudunk bánni, mint az állam közegei. Hogy e tekintetben jó példával előmehessek, egyházunk négy kerülete részére iskolai ezélokra húszezer forintot magyar földhitelintézeti záloglevelekben ajánlok, úgy hogy mindegyik kerület 5000 frtal rendelkezhessék és pedig a bánya egykázkerület az általa úgy is támogatott középtanodák, a dunáninneni a pozsonyi gymnasiumnál felállítandó egyetemes hittani kar, a dunántúli a kerületi néptanitóképezde, a tiszai egyházkerület hasonlólag néptanító képezdéje segélyezésére. A mindenhatóhoz ma folyamodtunk, hogy áldása lebegjen egyházunk felett — és lebegni fog, ha egyesült erővel őrködünk üdve felett. Az egyetemes egyházi közgyűlésben ezen erő egyesülvén, azt mint annak egyházam hivei által választott elnöke, mély tisztelettel üdvözlöm és szives bizalmát és nagybecsű közreműködését kikérvén, az egyetemes egyházi közgyűlés jelen ülését megnyitottnak nyilvánítom." Szűnni nem akaró viharos éljenzés kisérte ezen, a nagylelkű áldozatkészség fényes tettével és nemes példájával párosúlt beszédet, melyre ezután a négy egyházkerület nevében b. Radvánszky Antal kerületi felügyelő válaszolt, kegyelettel emlékezve meg hasonlag az egyetemes felügyelőnek hivatalbeli elődéről és agyiilés élénk viszhangjai közt üdvözölve az újonnan beiktatott egyetemes felügyelőt azon keresztényi szózattal : áldott legyen, kijött az úr nevében ; kiemelvén egyszersmind, hogy a ki most oly fényes múltat hozott magával az elnöki székre, kinek első szava tett, első tette eredmény, ahoz a kerületek nem többé reményt kötnek, melyhez még kétség fér, de benne hivatása hű teljesítése iránt, biztos kezességet birnak. Melyek után az egyetemes közgyűlés első és kedves kötelességének ismerte forró háláját és köszönetét kifejezni azon nagylelkű adományért, melylyel a beiktatott egyetemes felügyelő, egyházunk közművelődési ügyei iránti önzetlen odaadásának, s áldozatkészségének eddigi fényes tanújeleit egy újabb ragyogó példával tetőzte s a melylyel már új hivatala küszöbére dicső s egyházunk életében maradandó emléket emelt nevének. 5« (Gry.) Megemlékezvén ezután az egyetemes gyűlés dicső emlékű királyunknak, Y. Ferdinándnak az év folyamában bekövetkezett elhunytáról, Geduly Lajos superintendens jelenti, hogy az e feletti gyászban valamint minden szív hazánkban, úgy egyházunk is őszintén osztozott s a megdicsőültért a négy egyházkerület minden egyházában gyász istenitisztelet tartatott. Ezen jelentés tudomásúl vétetvén, ezennel az egyetemesen egybegyülekezett négy egyházkerület is V. Ferdinánd ő csász. és kir. apostoli Felsége elhunyta feletti mély gyászának, — s az elhunytnak özvegyét, valamint az uralkodó családot ért ezen veszteség felett, mély részvétének ad kifejezést és felkéri az egyetemes felügyelőt, miszerint ezen belső érzelmeinek ő csász. és apostoli kir. Felsége uralkodó fejedelmünk, valamint néh. V. Ferdinánd özvegye O Felségénél tolmácsa lenni méltóztassék. 6. (Gy.) Elnöklő egyetemes felügyelő, néh. b. Prónay Gábor feletti gyász érzetében, rámutatván egyszersmind a sajgó sebekre, melyeket elvesztése családjának okozott, indítványára a közgyűlés a megboldogúltnak hátrahagyott családjához jegyzőkönyvileg is kifejezett érzelmeit tolmácsoló részvétiratot intézni határozott. 7. (Gy.) Olvastatott a vallás és közoktatásiministernek f. évi 8675 szám alatti leirata, melyben a felügyelői hivatal megüresedését tudomásúl vévén, egyszersmind mély s őszinte sajnálatának ad kifejezést azon csapás felett, mely b. Prónay Gábor elhunyta által a közügyet s első sorban a magyarhoni ág. hitv. evang. egyházat érte. Hálás tudomásúl vétetik. (Gy.) Indítvány tétetvén az iránt, hogy az elhunyt egyetemes felügyelőért f. é. november 9-én tartott gyászünnepély, valamint az utódáúl választott egyetemes felügyelő beiktatási ünnepélyének leírása, az ezen ünnepélyek alkalmával tartott egyházi és világi beszédek, az elmondott imák s a beiktatásnál letett eskü, úgyszinte az ekkor kiadott hivatali utasítás egybeszerkesztve, — külön, külön mindegyik ünnepélyre nézve nyomassanak ki,