Evangélikus Egyház és Iskola 1905.
1905-02-23 / 08. szám
Huszonharmadik évfolyam. 8. szám. Orosház . . február 23-án. Előfizetés dija : Egész évre . 8 kor. Félévre . . • 4 ,. Negyedévre . • 2 „ Egy szám ára 20 au. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadótulajdonos és szerkesztő: VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő: HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija : Egész oldal . . 12 kor. Fél oldal . . . 6 ., Negyed oldal • 3 , Eunél kisebb . 2 Néhány észrevétel. Széltiben-hosszában hangoztatjuk a panaszt, hogy a lelkészi teendők között innenonnan legsummásabban azok szerepelnek, a melyekről még a mi apáink csak igen keveset tudtak, vagy ha ismerték is őket — azokat csak olyan mellékeseknek, tizedranguaknak tartották. Értem itt azokat a teendőket, a melyek — tagadhatatlan — a lelkipásztori hivatással sehogy sem hozhatók közeli vonatkozásba: a bürokratizmus által kieszelt sokszor egészen nevetséges rubrikákból álló statisztikáknak vezetése, minden rangú és rendű körleveleknek másolgatása, jelentéseknek majd fel,- majd elő- majd át- és beterjesztése s a jó Isten tudja az irodai teendők hányféle nemének elvégzése. A panasz teljesen jogosult, mert a lelkipásztor helyzete, állása ma-holnap elveszti az e fajta teendőhalmaz miatt igazi jellegét. Nem a munka, miatt s nem is talán a sok munka miatt panaszkodunk — hisz a jó papnak holtig sem lehet nyugta a tanulás miatt — hanem az ilyen fajtájú missiók ellen emeljük fel szavunkat, amelyek teljesen eltörlik a mi „lelkipásztori" jellegünket s innen-onnan közönséges iroda-személyzetté, másoló Írnokká, Beamterré sülvesztik a prot. lelkészt. A prot. lelkész-képzés nem az e fajta munkára késziti elő az ifjú Timótheusokat. Ezekről ha szól is a tlieol. szaktanár, rendesen mellékesen, kurtán teszi ezt. Ma pedig ott tartunk, hogy ezek s az e fajtájú teendők lesznek elsőrendüekké és a lelkész ,,hivatalos teendői" alatt nem sokára főleg a bürokratismus által kieszelt ujabb és ujabb ,,irodai munkákat" kell majd értenünk. Egész szövevény, labirintus már a sok ilyenmek amolyan utasitás, rendelet, a mely a lelkésznek előirja, hogy az egyes ügyekben hogyan kell eljárnia, a jelentés mikor, hová és hogyan kell fel- elé, át- és beterjesztenie. Az utasitás megsértése esetére pedig rendesen szigorú büntetés van kilátásba helyezve. Az embert — ha egy kissé érzékeny volt — valósággal idegessé tették az e fajta rendeletek. S a mi a leggonoszabb az egészben : sehol meg nem olvashatta az a fiatal kezdő pap, hogy mit, hogyan kell hát hol a jegyző, hol a főbiró, hol meg a tanfelügyelő elé fel, elő, be és át terjesztenie. Hogyan kell az irodai egyébb, már fontosabb és lényegesebb munkákat végeznie, vagy egyes adott esetekben eljárnia. Ha voltak — régebbi időkből — ide vágó tájékoztatók, rendszabályok, azok ritkaságuk miatt hozzáférhetlenek, megszerezhetetlenek voltak. Most végre belátták az egyes egyházkerületek, hogy a fiatalabb papi nemzedék érdekében feltétlenül szükséges ilyen tájékoztatók szerkesztése. A bányai, a dunáninneni, a tiszai s a dunántúli kerületek rövid egymásutánban sorra bocsátottak ki ily tartalmú munkálatot, legkiválóbb papjaik, férfiaik (Petrovics, Hörk, Mayer) szerkesztésében, előadói javaslatában. Egy ilyen irányú előadói javaslat forog most közkézen nálunk Dunántúlban a papok között. Örömmel üdvözöljük e munkálatot. Egy régen érzett hiányt van az hivatva pótolni. Es ismerve e munkát, bátran mondhatjuk,