Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-02-02 / 05. szám

Végig kisértük a népiskolai és tanitóképző-intézeti oktatás reformjáról szóló törvényjavaslatnak a magyar nyelv tanitására vonatkozó intézkedéseit. Vájjon csakugyan feltalálliató-e benne az a szörnyű, tüzzel-vassal magyarosító tendencia, mellnek rémképeit fejtegeti a nemzetiségi sajtó és sok külföldi szövetségese? Azt hiszem, nem kell semmi nemzeti elfogultság hozzá, hogy erre a kérdésre nemmel feleljünk. Ellenkezőleg, nagykőn is sze-. rény mértékben, a hazai nemzetiségeknek nyelve iránti legnagyobb előzékenységgel gondoskodik az állam nyelvének érvényesítéséről. Nem törekszik senkit megfosztani anyanyelvétől, csak azt óhajtja, hogy kiki, ép saját érdekében, megtanulhassa a magyar nyelvet az ország bármely iskolájában. Ez talán még sem olyan erőszakos törekvés?! S a javaslat alkotójának mérséklete annál nagyobb, ha tekintetbe vesszük, hogy immár teljes negyedszázada, hogy törvény intézkedik a magyar nyelv tanításáról s még mindig merészkednek sokfelé az állami tekintély megcsúfolásával kijátszani azt. Mi a magyarhoni evangelikus egyház tagjai, bizony-ára nagyon kevés kivétellel, őszinte örömmel üdvözöljük e javaslatot s hő óhajtásunk, hogy az általa elérni óhajtott cél mihamarabb megvalósuljon. Hamis jelszavak hangoztatásának nem szabad senkit e javaslat pártolásától eltántorítania. Nem szabad hitelt adnunk'azoknak, kik azon ürügy alatt törnek pálcát fölötte, hogy az egyház autonomáját sérti. Elvünk a Jézusé : Istennek, a mi az Istené, császárnak, a mi császáré. Egyház és haza egyformán szent előttünk s boldogok lehetünk abban a tudatban, hogy kötelességeink, melyekkel irántuk tartozunk, sohasem juthatunk összeütközésbe. Egyik sem fogja kívánni tőlünk soha, hogy meg ne tegyük, a mit a másik iránt tenni szent kötelességünk. Igy van ez most is. Az uj javaslat sem jár egyházunk érdekeire semmi kárral. De az iskolaügy ép oly kiváló állami ügy is, mint egyházi. Az államnak teljes joga. hogy mindazt megkövetelje, a mit pedagógiai és nemzeti érdekekbe 1 szükségesnek lát. Viszont a felekezetnek is szabad kezet ad, hogy az ifjúság egyházias neneléséről belátásuk szerint gondoskodjanak. Óhajtjuk, adja Isten, hogy a, kormány törvényjavaslata a hivatott tényezők bölcs belátása, alapos megfontolása alapján a legmegfelelőbb alakot nyerje, azt az alakot, a mely alkalmassá tegye, hogy általa zengzetes nyelvünk szeles e hazában mindenütt fellelje otthonát. Dr. Magyar Győző. Belföld. Boldoggá avatás. Valamely angol iró abból az alkalomból, hogy XIII. Leó angol vértanúkat szentté avatott, ezt mondotta : , Nem azt nézem én ez alkalommal, hogy mi rosszat követtek el apáink; azt sem nézem, hogy testvéreiket kínozták; én most csak azon örülök, hogy angolok kerültek oltárra s hogy testvéreink lettek az egyházi vallásos tiszteletnek tárgyai". — Ez alapon most nekünk is örvendeznük kellene, abból az alkalomból, hogy a pápa három magyar papot avatott ünnepélyesen boldoggá (f. é. január 15-én,) ú. m. Pongrác\ István és Grodec\ Menyhért jezsuita atyákat és Körössy Márk komáromi főesperest, kik mindhárman a Bethlen-féle szabadságharcokban koncoltattak fel. — Nem hisszük azonban, hogy „magyar testvéreink" valami nagyon örvendeznének azon, hogy ez alkalommal a róm. kath. egyház három magyar „^értanúja" tétetett az egyházi vallásos tisztelet tárgyává. Magához az ünnepi aktushoz nincs szavunk; ez a római kath. egyháznak oly belügye, a melyhez nem szólunk. Nem szólunk erről azért, mert különben a róm. egyház hitelveit kellene bonckés. alá vennünk, ezt pedig épen azért kerüljük, nehogy csak látszólag is igazoltnak iátszassék a kath. sajtó azon eljárása, amely nagyon erősen hangsúlyozza világszerte a felekezeti békét és türelmet, de valójában épen nem dicsekedhetik e szép ker. növény gyümölcseivel. De ahhoz igenis lehet és kell már szavunknak lennie, hogy a boldoggá avatás alkalmából a kath, sajtó holmi „hóhér" szerepet játszolt protestantizmusról emlékezik meg, mint a mely templomrablásban és templomrombolásban csak ősi szokását követte stb. — A történelem feladata volna kideríteni azt, hogy az a fent említett immár „boldog" három pap szolgáltatott-e okot a Kassán tör-' tént felkoncoltatáshoz ; de ha ezt nem is vesszük tekintetbe, tudjuk mindnyájan hogy az az ököljog, mely minden háborúnak rémes kisérő árnya — sok mindent megmagyaráz és lia a Bethlen-fele szabadságság- és vallásharcnak „caus primá"-ját keresnők, nem tudjuk, hogy kath. testvéreink mit szólnának hozzá, ha azt véletlenül épen náluk találnánk meg. Mi protestánsok e három „vértanú"-