Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-02-02 / 05. szám

mert igy kétségessé, hogyha nem lehetetlenné teszszük annak az eszménynek megvalósítását, melynek elérése legföképen a tanítók kezébe van letéve. S azt a hibát, melyet az államnyelv rovására a tannyelv megállapításánál elkövetett, még tetézi a javaslat. A magyar nyelv és irodalom tanítására vonatkozólag elrendeli, hogy az nem magyar tannyelvű képzőkben legalább oly heti óraszámmal tanittassék, mint a magyar intézetekben. Ha már a tannyelv úgy sem a magyar, akkor legalább mint tantárgy sokkal, de sokkal nagyobb óraszámban volna tanítandó, mint a többiek. Minthogy arra nincs reményem, hogy a tannyelv kérdésében módosuljon a törvényjavaslat, szeretném hinni, hogy legalább ebben a tekintetben, a nemzetiségi képzők magyar nyelvi tanóráinak száma tekintetében, előnyös módosuláson fog keresztül menni. Hogy ez megtörténjék, fontos nemzeti érdeknek tartom. A tanítóképző-intézeteknél is csupán a felekezeti intézetek főhatóságainak juttatja a javaslat azt a jogot, hog}

7 a tantervet és tankönyveket megállapíthassák, de a kormánynak be kell azokat mutatni. A minisztérium a tankönyveket, továbbá a magyar irodalom, történet és földrajz körébe eső segédkönyveket és taneszközöket megbiráltatja azon szempontból nem foglalnak-e magukban állam, — alkotmány — vagy törvényellenes dolgokat. Nem ártana hozzátenni, hogy a tankönyvek ne csak ilyesmiket ne tartalmazzanak, hanem, a hol arra alkalom nyilik, tiszta hazafias szellemről tanúskodjanak. Fontos ujitást képez a tanítóképzésben a képesítő vizsgálatnak kettéválasztása. Oly tény ez, a melyet lehetetlen örömmel nem üdvözölni. A vizsgálat első része az alapvizsga, melyet négy évfolyam elvégzése után az illető képzőintézet tanári kara előtt áll ki a jelölt. Még pedig nem felekezeti jellegű képzőkben a vizsga a tanfelügyelő vagy helyettese elnöklete alatt megy végbe, mig a felekezeti képzőkbe a miniszter kormánj'képviselct küld. Ennek kötelességei közt ott van, hogy meggyőződést kell szerezni arról, vájjon birják-e a jelöltek a magyar nyelvet oktatásképességgel. Ha szükségét látja, a bizonyítványok kiadását mindaddig visszatarthatja, mig a miniszter által elrendelt vizsgálat, a melyet azonban maga a felekezeti intézet főhatósága teljesít, az üg}

Tet fel nem deriti. A bizonyítványok kiadatása azután csak a miniszter beleegyezésével történhetik meg. Még nagyobb jelentőségű a vizsgálat második része, a mely — a külföld példájára — csak 1 vagy 2 évi segédtanitóskodás után tehető le és rendes tanitói állásra képesit, az u. n. szakvizsga. Ez állami vizsgálóbizottság előtt folyik le mag}

7arul. Tárgyai : hit- és erkölcstan, magyar nyelv és irodalom, hazai történelem és földrajz, alkotmánytan, nevelés- és oktatástan s tanitási g}

Takorlat. Ennek a vizsgának szervezése pedagógiai, mint nemzeti szempontból egyaránt nagyon helyes gondolat volt. Különben mintát szolgáltatott erre Belgiumot kivéve Európa minden kulturállama. Mindannyiukban rendes tanitói állás elnyerése állami vizsga letételétől van függővé téve. S ha ez egy nyelvű államokban megvan, kétszeresen helyén való a mienkben. Annak azonban nem tudom okát adni, miért teszi a nem magyar tannyelvű képzőkben végzetteknek azt az engedményt, hogy egyes tantárgyakból az illető intézet nyelvén tehessék le a szakvizsgát. Hit- és erkölcstanból még megengedhető ez, de nevelés- és oktatástanból semmi esetre sem. Ha az illető tanitónak úgy kell tudni tanítani, hogy megtanítsa növendékeit magyarul beszélni, úgy vizsgájában mutassa ki, hogy maga a nyelvnek minden irányban tökéletesen ura. Igaz, hogy a magyar nyelv tanitási gyakorlatából mag}'arul kell vizsgáznia, de ez nem elég. Hiszen, ha a növendékek 20 százaléka magyar, a többi tantárgyakban is szerepel tannyelvként a magyar. Tegyen tehát bizonyságot vizsgája alkalmával arról, hogy minden tantárgyat képes e nyelven tanítani. Jó lenne tehát kihagyni a javaslatból azt, hogy a nevelés- és tanitástanból más nyelven, mint magyarul, folyhatik a vizsga. * * *