Evangélikus Egyház és Iskola 1905.
1905-02-02 / 05. szám
tesebb tényező, a' vallás- és közoktatásügyi miniszter, helyezte kilátásba. Azonban ugy a magyar nyelv elsajátításának, mint a hazafias érzület kifejlesztésének legfontosabb eszköze a tanitó személyisége. Hiába a legjobb tanterv, a legkitűnőbb tankönyv, lia a tanitő nem tud vagy nem akar életet önteni beléjük, a siker legalább is kétes. A törvénytervezet tudja ezt és számol e körülménynyel. A 40. §. azon jogot biztositja a miniszternek, hogy ha az állam valamely községi vagy felekezeti tanitó fizetéséhez 120 koronát meghaladó segéllyel járul, a tanitót csak az ő jóváhagyásával alkalmazhatják. Ha e segély eléri a 800 K-át, magát a minisztert illeti a kinevezés. Akár ad segélyt az állam, akár nem, a fegyelmi eljárást a közigazgatási bizottság indítja meg, ha a tanitó a magyar nyelvet elhanyagolja vagy nem tanítja elég sikerrel, tiltott tankönyveket vagy taneszközöket használ, államellenes irányt követ s kivándorlási ügyekkel foglalkozik. Ha a tanitó állását veszti, hetyébe a miniszter egyelőre maga nevezhet ki tanitót. Ha valamely iskola már két izben vesztette tanítóját hazaellenes üzelmekért, a miniszter azt az iskolát bezárathatja. Erélyes, céltudatos intézkedések. De nem szabad felejteni, hogy azzal, ha a tanitót ily üzelmektől visszatartjuk, még nem értük el. Lelkes, magyar szellemtől áthatott tanítókra van szükség, kik mint a nemzeti ügy apostolai lankadatlanul munkálkodjanak a gondjukra bizott ifjúság hazafias érzületének kifejlesztésén és az államnyelv tanításának sikerén. Hogy mindezt megtehessék, legelőször is őket magukat kell ilyenekké képezni. Ebből önként következik a tanítóképzés nagy jelentősége. A javaslatnak egy egész külön fejezete szól a tanítóképzésről és képesítésről. Sok üdvös, a képzők tudományos színvonalának emelésére alkalmas intézkedést találunk ebben. Hiányzik azonban belőle a legfontosabb, a legszükségesebb, az, a mely megszabná, hogy a magyarországi tanitó- és tanítóképző-intézetek tannyelve más mint a magyar nem feliet. A tannyelvet megállapító 55. §. azt tartalmazza, hogy nemcsak az állami, hanem a községi, társulati és magánjellegű képzőintézetek is, csak magyar tannyelvíiek lehetnek, a felekezeti képzőkre nézve azonban úgy rendelkezik, hogy ezek nyelvét a fentártó főhatóság állapitja meg. Ezt tartom az egész javaslatban a legelliibázottabb intézkedésnek. Ha minden más tanítóképző magyar nyelvű, miért ne lehetne a felekezeti is ? Hisz ép a nemzetiségi egyházak képzőintézetei azok, a melyek — tisztelet a kivételnek — az államnyelv tanítása és hazafias képzés tekintetében a legtöbb kívánni valót hagyják hátra. Innen kerülnek ki azok a tanítók, a kik részint nem tudják, részint, ha tudnák is, nem akarják tanítani a. magyar nyelvet s becsmérelnek mindent, a mi magyar. Olvassuk csak el a miniszteri indokolást. Kitűnik belőle, hogy még mindig 1340 oly elemi iskolánk van, a melyekben a magyar nyelvet nem tanították sikerrel. S nézzük, milyen intézetek ezek. Majd mindannyiuk felekezeti. U. in. 279 róm. kath., 424 gör. kath., 454 gör. kel., 158 ág. h. ev., 1 zsidó és 24 községi. Azt is olvashatjuk, hogy a 3343 kizárólag nemzetiségi tannyelvű népiskola 90 kivételével mind felekezeti. Nem önkényes tehát azon feltevés, hogy ezek tanítóinak túlnyomó része felekezeti tanítóképzőkből került ki. Ha pedig ezek oly r tanítókat adtak egyházuknak és hazájuknak, hogy iskoláikból ,,magyarul beszélni tudó gyermek alig kerül ki", akkor csakugyan indokolatlan dolog, miért nyernék épen csak a felekezeti képzők fentartói azon jogot, hogy maguk állapítsák meg intézetük tannyelvét. Már az is helytelen, hogy Magyarországban létezhetnek középiskolák, a, mezekben más n} Telven folyik a tanítás, mint az államén. Itt csak egy kultúrának van jogosultsága és ez a magjfor. Ha azt akarjuk, hogy jövőnk legyen, meg kell tudnunk alkotni az egységes nemzeti társadalmat s ennek a társadalomnak összekötő kapcsa csak a magyar nyelv és szellem lehet. De ha általában minden középiskolára nézve elitélem a nemzetiségi nyelv használatának megengedéset, kétszeresen teszem ezt a tanítóképzőkre nézve,