Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-02-02 / 05. szám

Hogy a törekvés erre megvan benne, tagadhatatlan. Mily fontosnak tekinti a ma­gyar nyelv tanítását az idegen ny relvü isko­lákban, mutatja a 14. §. a mely célul tűzi ki, liogy ,,a nem magyar anyanyelvű gyer­mek az elemi népiskola mindennapi hat éves tanfolyama alatt a magyar beszédet annyira elsajátítsa, hogy az ö életviszonyainak meg­felelően gondolatait magyarul tisztán és sza­batosan ki tudja fejezni, továbbá tudjon ma­gyarul folyékonyan olvasni, helyesen írni és számolni." Hogy a cél elérése biztosítva legyen, fentartja a közoktatásügyi miniszter számára a jogot, hogy a magyar nyelv tanítására vonatkozó tantervet megállapítsa. S ez a jog megilleti korlátlanul minden iskolával szemben. Ez mindenesetre a legbiztosabb módja annak, hogy a törvény szelleme végrehaj tas­sék. Mert attól nagyon sok függ, milyen lesz ez a tanterv. Szerintem azonban azt, hogy az idegen ajkúak magyarul beszélni megtanuljanak, csak úgy lehet elérni, ha a magyar nyelvet nem csak külön nyelvi órákban tanítják, ha­nem lia a tantárgyak tekintélyes részét is évről-évre növekvő számban magyarul tanul­ják a gyermekek. Sajnos, sem a javaslatból sem indokaiból nem tűnik ki, hogy a tanügyi kormány ez úton óhajtaná elérni a magyar nyelv elsajátíttatását. Sőt inkább megcáfolni látszik ezt azon intézkedése, hogy a magyar nyelvet kivéve a többi tantárgyak tantervé­nek megállapítását a felekezeti főhatóságok hatáskörébe utalja. Pedig a nélkül nehezen lesz elérhető, hogy a gyermekek beszélni tud­janak magyarul. Vagy pedig oly nagynak kellene lennie a magyar nyelvi órák számá­nak, hogy a tanulók túlterhelését idézné elő. Oly tantárgyaknak, mint földrajz, törté­nelem, alkotmánytan magyarul való tanítá­sát a hazafias érzület kifejlesztése miatt is szükségesnek tartanám. A javaslatból azon­ban a szorosan nyelvi tanításhoz tartozó tan­tárgyakon kívül, mint írás, olvasás, beszéd­és értelemgyakorlat, csak a számtanról tűnik ki, hogy azt magyarul is kell tanítani. A 17. §. elrendeli, hogy a felekezeti nép­iskolákban használt tankönyveket az illető főhatóságoktól a . minisztériumnak be kell kívánnia, hogy azokat megbiráltassa, nem tartalmaz-e állam, alkotmány vagy törvény­ellenes tanokat és tételeket. E rendelkezés csak helyeselhető. Sőt még többet is kellene megkövetelnie. A népiskolában nem csak azt kellene elérni, hogy az életbe kikerülő növen­dékei ne legyenek valami hazaellenes irány­zat hivei s ne tegyenek olyasmit, a mi őket hazaárulókká bélyegezné. Ennél sokkal töb­bet és nagyobbat kell elérni. Fogékony lel­küket hazafias irányban kell megihletni, hogy ne csak rossz hazafiak ne legyenek, ne csak közönyöseknek ne mutatkozzanak, ha a ha­záról és nemzetükről van szó, hamun hogy buzgó, lelkes magyar honpolgárokká válja­nak. S a növendékek hazafias érzületének nevelésére a jó tankönyv is megbecsülhetet­len eszköz. Földrajzi és történelmi tanköny­vekre s mindenek felett az olvasókönyvekre nézve kimondandó lenne tehát, hogy csakis olyanok engedélyezhetők, a melyek hazafias szellemről tanúskodnak és a tanulók nemze­ties érzületére épitőleg hatnak. A 19. §-sal rátér a javaslat a három éves ismétlő tanfolyam tárgyalására. Ehhez csak egy észrevételem volna. Be kellene venni a törvényjavaslatba, hogy a tanfolyam tannyelve a magyar. Természetes következménye ez annak, lia a mindennapi iskolai munka elérte azt, hogy a tanulók szóban és írásban bírják már a magyar nyelvet. Annál inkább szükség lenne erre az in­tézkedésre, mert a nyelvtanításra, illetőleg gyakorlására e fokon nagyon kevés idő jut­hat. Hiszen az egész szorgalmi idő a téli öt hónapban mindössze heti 7, a többi hóna­pokban épen csak heti 4 óra. Már pedig épen ezekben az években, mikor a minden­napi iskolából kikerült fiuk és leányok még leginkább csak a szülői házban maradnak s kevéssé jutnak másokkal érintkezésbe, legke­vésbbé lesz legtöbbjüknek alkalmuk az ál­lamnyelvet használniok. Felette kívánatos tehát, hogy legalább az ismétlő iskolában gyakorolhassák magukat benne. Különben van rá remény, hogy a javas­lat e tekintetben tényleg változtatáson fog keresztül menni és óhajtott irányban, mert ezt egy felszólalás kapcsán maga a legilleté-

Next

/
Thumbnails
Contents