Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-02-02 / 05. szám

üres vágy, a lélek jobb pillanataiban való olyan magasabb maga eszmélés, mely csak egy pillanatnyi megtérésre való halovány hajlammá zsugorodik. S e hajlamot is hamar elkapja, elnyeli az élet összeyisszaságos gondja és soha nem változik a lélek megjobbitására, a Krisztussal összeforrt személyes élő hit megnyerésére, vagy visszaszerzésére való törekvés határozott cselekedetévé. S honnan ered ez a Krisztrs személyétől való távolmaradás, gondosan takargatott hitetlenség ? Egy forrásból : a Kiisztust nem ismerjük. Akit nem ismerünk, azzal nem léphetünk összeköttetésbe, nem forrhatunk lelki egységbe. Ha engemet ismernétek ! . . . kiált Jézus esmerem az én juhaimat és esmérfetem és is azotÖT'. (Ján. 8, 19, 10, 14.) Ebből a lelki ürességből sok baj, ámítás, félrevezetés stb. származik. Hal Inuk sokszor nekikészült pózzal, kitervelt komolysággal oly fellengző kijelentéseket, melyeket első tekintetre még a méh ebben látók ^s föltétlen bizalommal képesek fogadni. Csak midőn öntudatlanul is kezdjük a lényeket s személyeket s ezek egymáshoz való viszonyát analizálni és egybevetni : elfog a kétely és szinte hajlandók vagyunk arra gondolni : mily jól adta szerepét az a bizonyos felebarátunk. Sőt fölkél a gyanú, hogy ha tán titokban markába nem nsvet is, de bizonyosan mosolyog rajtunk. hogy mi igaz veretű készpénzül fogadjuk az ő szemenszedett, számunkra külön tartogatott üres szavait. Mi több, a hit dolgában ma már mi leik és/, ek egymásnak nem hiszünk, egymásban kételkedünk. S amint mi egymással, úgy van velünk a nép, illetve, a gyülekezet közönsége is. A modern élet sod ó áramlata, tarka szövavénye ezerféle körülményei közé ragad és ezerféle kérdések és próbák elé állit bennünket a nyilvános éi.et terén. S még a legjobbakhoz is tapadó gyarlóságnál fogva nem mindig adjuk a helyes feleletet, látjuk a helyes irányt s találjuk töt magunkat. Sokszor hiányzik a lé lek-jelenlét : a Szentlélek sugalma mibennünk, mely mindenekre megtanítana, emlékeztetne és vezérelne minket. S igy nemcsak az intel,igens, de az egyszerű nép is, aki bennünket a mi szószéki, csillogó szavú, sokszor talmi lelkesedéssel föleresztett beszédeink szerint maga fölötti eszményi magasságban és tökéletességben képzel : gondolkozik. Összefüggésbe hoz^a öukényteleniil is szavainkat előbb hangoztatott szavainkkal s ezeket tetteinkkel és életünkkel — mert neki ezer szeme van, éles szea.e van, a kulisszák mögé is lát — és kezd kételkedni, csalódni bennünk. S ez neki annál könnyebb, mivel ebben segiti a korszellem, a sajtó utján terjedő tekintélyromboló, hamis irányú felvilágosodás stb. Szóval : a nyáj megérzi, hogy a pásztor inkább béies ; messze mögötte marad az igazi pásztortól ; megsejti ezt a távolságot, — amint önmagunknak is kellene és kell éreznünk — a Krisztus személye és a mi gyarló voltunk között. Nem annyira az általános hitetlenség tehát, mint inkább a mi hitetieiiségiink az ok — a baj forrása. S ma épen ez a legnagyobb baj, mely a Krisztus nem ismeréséből vTigy félreismeréséből fakad. S tán ebből ered egy másik baj is. Nem ismerjük ugyanis azt a kapcsolatot sem, mely a nép s általán az ember - lelkének életszükséglete, benső vágyai és az írás szelleme között van. A (nép különöser. amely közös hittel gyü'ekezetté tömörül, s ^általán az. ember lelke nem a

z Isten lételét, Krisztus istenségét stb. jelző hideg bizonyítékok után eped ; nem száraz történeti adathalmaz vagy érdekes egyháztörténelmi jelenetekért szemjaz ; nem sablouosan kicirkalmozott, de élettelen tanításért megy a templomba ; vagyis nem okulni, de épülni kiván ; nem okosodni, de jobbulni óhajt ; nem felvilágosodni, de megvi'ágosodni és üdvezűlui áhito/ik ; s 'óval : Mózesként erős szívvel és hittel „meglátni Azt, aki lathatatlan", Krisztus által és \éle elszakíthatatlan, boldogító viszonyba jutni ! De ide csak az képes vezetui, aki Megváltójával maga is hittel teljes jó viszonyban él. A mi leikeinken keresztül is tehát á következő ba;ok> betegségek és fogyatkozások ernyesztik egyházunk drága életét : jobb lelki állapotra való ábitozás, de annak megszerzésére lanyha, vagy semmi törekvés ; gyenge lábon álló hit va .7 teljes tájékozatlanság a nép s általán az emberi lélek elvitatliatlan s föltétlen életszügségletei, valamint a Krisztus személyiségének s általán az Írásnak e szükségletét pótló isteni ereje felől. E beiső betegségből ered amaz inkább külsőnek nevezhető baj, — amelyet az Önismeret irója jelez — a/, a még nagyobb tájékozatlanság afelől: mi módon, mily nyelven, mily alakban nyújtsuk as élet kenyerét, mily pohárban kínáljuk az élet italát, mily hangon kiáltsunk, hogy a szu éber fülek e találjon ? Egy s;.óval : miként prédikáljunk ? Prédikációnkat kijik^dés, kapkodás jellemzi. Bizonytalanság és határozatlanság, ingadozás gyengíti szavaink ere-