Evangélikus Egyház és Iskola 1905.
1905-02-02 / 05. szám
jét. Következetlei s^gbe és ellenmondásokba kerülünk a gondolkozó nép előtt is.. Tétovázást, kétkedést ébresztgetünk s ápolgatunk a komolyan jobbulni akaró lelkekben. Eláruljuk, hogy rossz h;ilá-:z<>k vagyunk, mert nem ismerjük azt a helyet, azt a pontot, a liova álloltunk s a hol a hálót kivetjük és lebocsátjuk halfogásra. Rossz & hadvezérek vagyunk, mert nem ismerjük azt a leiepet, amelyen az ellenség : a bűn áradata seregünk ellen mozdul, s nein tudjuk, merre indul,unk mimnagunk s merre vezessük a mi mennyei királyunk jó vitézeit :. a híveket ; s mindnyájunkat komoly veszedelem fenyeget, s botorul kockáztatjuk az imádott égi haza szent ügyét ! S a mi legszomorúbb: még katonának U rossz katonák vagyunk, mert nem ismerjük a kezűikre búott fegyvert, annak erejét és értékét, forgatásának — hogy úgy mondjam — csinyja-binyját, titkát : a/, igé.t, illetve, annak bűvös, ellenség-lefegyverző hatalmát ! . . . . E. szellemi ziláltság és fogyatkozás í//A a tényt is fö színre veti, hogy nincs bennünk önállóan kialakult, egységes, liánnó nkus Keresztyén világnézet, mely minket sajátos egyén ségekké fiuómitana. s mely megérteni s csszhuugzásba hozni törekszik az Írás, valamint Krisztus szavainak és tetteinek látszólagos ellenmomkísait. De még inkább fölszinre veti azt a másik tényt, hogy a; ban az egyházban, az az, abban az egyetlen hájban sem — amelyen kívül e nagyvilágon nincsen számunkra hely — nem érezzük magunkat otthon, magunk is kikívánkozunk onnan : óh akkor houyan tudnók e házat meleg otthonná tenni, megkedveltetni másokkal ? ! . . . Ez már nemcsak önismeret, de önvád. E vád súlyán azonban könnyithetihik. A könnyítés módja szerény nézetem szerint a következő: Személyes életközösségbe, föltétlen hivő viszonyba lépni Krisztussal. A. kinél e hit megvan, azt erősíteni. E célból tanulmányozni és megismerni a;: egész húst és ennek alapján Krisztust nemcsak azon a tél oldalon, .a baloldalon (negatíve): mit szól ahhoz a tudomány, mit szólnak mások; hanem tóként azon az oldalon, a jobb oh'alon (positive), . amelyen uekiijik keil állani: mit szól ahhoz őszintén, közvetlenül, elfogulatlanul a magunk, a nép a gyülekezetek s általán az ember üdvösség után epedő lelke ? Vagyis az írás lelket megismerni az általánoi lelki szükségletekhez való »iszonyában. E végből elmerülni magunkba és tanulmányozni a nép lelkét s általában a lelkeket s azok 7ágyait r törekvéseit, életszükségleteit. Ha a lelkek iránt való ezen a'ázatos szeretet és önfeláldozás megvan bennünk ; ha a.szentírás hittel teljes olvasgatása — és tanulmányozására hajló komolyság és buzgóság nem hiányzik nálunk ; lia az igével való hivő foglalkozás folytán a Szentlélek a Krisztus személyével való élő hitbe, összeköttetésbe olvasztja lelkünket; akkor a lelkek jó orvosává -leszünk ; akkor nem fog hiányozni f; khí;rízma sem, mely alkalmas a szenvedők bajainak enyhítésére, a betegségben siny lődök szivében bizalom gerjesztésére. Kisztus lelke: a Szentlélek, „aki megtanít mindenekre" (Jan. 14, 26,), maga sugallja: mii, hogyan^ mikor szóljunk ; ..mert lehetetlen, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk" (Cseh 4, 20)Akkor helyünkön, — otthon érezzük magunkat és az édes otthonba tudunk édesgetni másokat is. IgTiz, hogy az is a modern idő baja, hogy nincs idő ! Nem érünk rá önmagunkkal, a Szentirássa', Krisztus személyiségével s a leltekkel foglalkozni még kisebb gyülekezetekben sem, mennyivel kevésbbé a nagyobbakban. Kevés az alkalom az írásba és a lelkek tanulmányozásába elmélyedni. Szétszór az élet gondja, leköt a kormányzat és ennek terén főként; a szegény falusi egyházakban az anyagiakkal való bíbelődés, vesződség, mivel a lelkész mngá/a van hagyatva a felelősséggel járó külső teendőkben : ő kell, hugy iegyen minden mindenekben. Nem is említve az egyéni gondokat, szegénységet, családot stb. Mindezt azonban nem mentségül hozom föl, csak a jelen állapotok megértéséül. Minmagunk menthetők nem vagyunk ! Petrovics Pál ev. lelkész. A népiskolai törvényjavaslat és a magyar nyelv. Közoktatásügyi kormányunk uj népiskolai törvényjavaslata széles körökbon élénk hatást és mozgalmat keltett. E hatás nem csupán szorosan tanügyi, hanem egyéb — különösen felekezeti és nemzetiségi — körökben is mutatkozott s hulla m gyűrűi el verődtek messze hazánk határain túl idegen partokra is, különösen azon tájok felé, a merre a nagynémet, dákoromán és pánszláv eszmék légvárait építik. Szaklapokban, politikai újságokban, gyűlésekben egymást érik a hozzászólások.
