Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-01-26 / 04. szám

fogást, mert amiben rejlett egyházunknak ereje a múltban, abban rejlik ma is. Vagy tán elég volna az nékünk, ha a napnak világossága és melege együttesen a múltban virágokat fakasztott és gyümölcsöket érlelt, de ma már nem ömlene a földre éltető hatása? A fenntartó erő minden téren az éltető elemek hatásának folytonosságában rejlik. Ha ezeknek egyike-másika kialszik, vagy az együttműködésre utalt tényezők egymással jönnek összeütközésbe, akkor ennek romlás jár ny'omában. Ha egyházunknak s általában a protestantizmusnak megalapitója s fenntartója a múltban az értelem tiszta világosságának s az evangeliumi élő hitnek összhangba jövetele volt, úgy eme összhangzatos működés ma is benső ereje egyházunknak ; lia e kettős erőnek egyik forrását, az iskolát egyházunk érdekében esetleg ma kevesebbre becsüljük, ez tagadhatatlanul egyházunk gyengülését vonja maga után. Ha még meggondoljuk, hogy minden téren nagy ellentétek megoldására vár korunk és hogy az egészséges irányú kiegyenlítődés a szellemi életnek csak ama területén mehet végbe, ahol a lelki világnak ama két lén3

reges tényezője teljes összhangban van egymással, akkor — úgy hiszem — nem sokan maradnak, akik egyházunkban a templom és iskola hivatásának szoros viszonyát ne méltányolnák s annak teljes kifejlődése érdekében buzgó munkájukkal mindent meg ne tennének. Mert a lelkiekre vonatkozó szomorú állapotaink mellett sem merem hinni, hogy odáig jutottunk volna, miszerint a protestantizmus az élet áramlatában a nag}^ kiegyenlítéseket végző történeti hivatásáról lemondana. Pedig ezt fenné, ha az iskola üg}

Tet nem tekintené már első rangú egyházi tényezőnek s nem igyekeznék a templomnak és az iskolának feladatát harmonikus viszonyba hozni. Most nézzük a kérdésnek második részét. A templom mint Istennek háza az Istenben élő embernek hajléka ; ily értelemben a templom kifejezője a keresztyén ember eszményének. Az iskola céljánál fogva embert, még pedig igaz embert kiván nevelni. Az igaz embernek eszményét pedig még a hit dolgai iránt különben közönyös ember sem láthatja másban, mint az Istenben a maga teljessége szerint élő emberben a Jézus Krisztusban. Ha tehát a nevelésnek eszménye nem lehet más, mint az Üdvözitő, ugy ez a tény is szétszakithatlan kapocscsal fűzi az iskolát a templomhoz. Ha a templom a szentek szentje, akkor az iskola az a szent hely, mel}

T a szentek szentjébe vezet. Tőle elszakadva az iskola csak élő gépeket alkothat, de embereket, lelkileg igazán élő egyéneket nem nevelhet. Még közelebbről a vallásos nevelés szempontjából is valóságos előcsarnoka az iskola a templomnak. A templom nem kezdheti a vallásos nevelést; az már a vallásos egyén lelki épülésének a helye. Az iskolában pedig nemcsak a különválasztott vallásoktatás hivatása az, hogy az evangeliumi vallásosságot, a protestáns öntudatot ápolja, hanem az egész oktatáson és nevelésen át kell vonulni az evangeliumi szellemnek. Az előadottakat összefoglalva kiemelhetjük, hog5

7 valamint a hit és a tudomány az egymásmellettiség harmonikus viszon}

rában foglalnak helyet az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember lelkében, épen igy a templom és iskola is egy közös területen nem az egymásutániság, hanem az egymásmellettiség viszonyában állanak. Továbbá valamint az embernek eszménye és az evangeliumi értelemben vett keresztyén ember eszménye összeeső fogalmak, úgy az iskola és a templom nevelő, nemesitó hivatásában vannak közös elemek, de anélkül, hogy azért az egyik a másikat saját eszközeivel, jellegével pótolhatná. Egymástól mereven eh választva, külön-külön mindegyik csak félembert nevel, a kettő együttes kölcsönhatásban alkot egész embert, világosan látó, nemesen érző. istenfélő igaz embert. Ezekből világosan láthatjuk, hogy az iskola ügy a protestantizmus körében szorosan vett egyházi ügy, egyházi érdek. Azért protestáns szempontból nem helyeselhető, hogy éles megkülönböztetést tegyünk a szorosabb értelemben vett eg}'házi ügy és az iskola ügy között, mert valamint a múltban egyházunknak egyik első rangú ügye volt az iskola ügy, ép oly mértékben az napjainkban is.