Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-01-26 / 04. szám

túl van, az bizonytalan. Ezen felfogás és irányzat azután teljesen elválasztja egymástól az iskolát és a templomot, az előbbit a bizonyosság, a realitás, az utóbbit pedig a bizon}

7talanság s az irrealitás világába utalja s ez utóbbinak csak a kiskorúak s az ugyanazon állapotban levő nép számára biztosit némi fékező jelentőséget. Innen van az, hogy az ilyen gondolkodású emberek szinté szánakozó kicsinyléssel beszélnek a vallás dolgairól s bizonyos ellentétet látnak a templom és az iskola között. Csakhogy itt az egész okoskodás téves alapon, a hit és tudás viszonyának hibás meghatározásából indul ki. A milyen téves volt a viszon}

T e kettő között a reformáció előtt a középkorban a hit egyoldalú uralma alatt, olyan téves az napjainkban a másik szélsőségbe jutva a tudomány uralma alatt. Valamint a reformáció végezte e tekintetben is a kiegyenlítés nagy munkáját, úgy ma is a reformáció egyházában kell a - kiegyenlítésnek megtörténni. És ez mintegy magától végbemegy, ha ugyanis a templom és az iskola az evangelium szellemének s a protestantismus elvének megfelelően tölti be a maga eszményi hivatását, amelynek folytán egymással az igazi hel}

Tes viszonyba jutnak. Mert a kettő között a viszony nem az, hogy a hit ott kezdődik, a hol a tudás végződik, tehát, hogy a hit a tudásnak a bizonytalanság homál}

Tában való folytatása, hanem a helyes viszony az, hogy mig a tudomány általánosságban az okot keresi s arra a kérdésre igyekszik az igazság alapján megnyugnyugtató feleletet adni : miért? — addig a hit a bizonytalanságot, az esetlegesség nyomasztó érzetét a célra való tekintettel oszlatja el s arra a kérdésre ád megnyugtató feleletet, amire a tudomány saját körénél fogva soha nem felelhet s arra tanit meg, hogy nem a vak véletlen vetett ide minket, hanem van valaki, aki nagy célt tűzött ki elénk, e cél az Istennek országa, az egyes küzdő, de liü munkás részére a megdicsőültek hona s az egészre nézve a vég idején a megdicsőülés világa. Továbbá mig a tudomány a világnak s benne az embernek a megismerésére sarkal s az ismerés végső fokán Ítéleteket teremt, addig a vallás adja az ember erkölcsi életére vonatkozólag az itélet absolut mértékét s mig a tudomány hivatása az, hogy folytonosan kutasson s igy a lelket fo^vást nyugtalanságban tartja, addig vallásunk nyugalmat ad a Jézus Krisztusban történt kiengesztelés és megváltás által. Ha ama meghatározásnál maradunk, mely szerint a hit ott kezdődik, ahol a tudom án}

7 végződik, akkor a tudomány és a hit egy vonalban vannak s igy a tudománynak fejlődése tényleg mindig hátrább szorítja azt a pontot, amelynél a hit megkezdődhetik; ellenben a hit és tudomány viszonyán nak imént jelzett meghatározás az eg}

Tmásmellettiség viszonyába állítja a kettőt, amel}

7 viszonyban mindegyik örökké önálló kört alkot, egyik a másikat nem kisebbítheti, ki nem szoríthatja, hanem mint jó testvérek áldólag hatnak egymásra. Kölcsönhatásuk abban njálvánul, hogy mig a tudomány szinigazságai világítanak a hitéletben is, addig a hitélet melegséget visz be a tudományba. Amily szerencsétlen a tudós hit nélkül, ép oly szerencsétlen a hivő helyzetének megfelelő tudomány nélkül. E kettőnek harmonikus viszonya alkotja az Isten képére és hasonlatosságára teremtett egész embert. Amily rendkívül fontos, életbe vágó az ember lelki világában a vallásos érzelmeknek és az ismeretbeli elemeknek teljes összhangja, ép oly fontos, hogy az emberiség lelki fejlődésének javára legyen olyan terület, ahol az emberi lélek különböző elemei között a kiegyenlítődésnek, a teljes harmónia létrejövetelének nagy munkája folyik, mert az életnek minden nagy kérdése csak ezen a területen nyerhet megoldást. Ez a terület a reformáció egyháza, mely önmagáért a folytonos, már önmagától folyó reformációért építette az iskolát a templom mellé, hogy a felvilágosodás és az élő hit együtt járjanak. Nagy tévedésben vannak azok, akik azt vallják, hogy a múltban igenis közös, vállvetett erővel végezte hivatását a templom és az iskola, de ma már másképen van. ma már teljesen különálló hivatása van mindegyiknek. Evangélikus egyházunk — sa vele kapcsolatban levő általános emberi érdekek szempontjából tarthatatlannak vélem e fel-