Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-01-26 / 04. szám

államnak élesebb szemű vezetői ezt az állapotot már észrevették volna s a felekezeti iskolának magára az állam békés fejlődésére vonatkozó áldásos hatását honorálnák. Én legalább az iskolákra vonatkozó határozott O államosítási törekvést napjainkban nem látok s ennek indokát a fentebbiekre vezetem vissza. Azt azonban, hogy a templomnak és az iskolának viszon}

rát mi magunk hetesen fogjuk fel s ezen helyes és egészséges viszony ápolása érdekében minden lehetőt megtegyünk s elejét vegyük annak, hogy az iskolaügynek egyházi szempontból való kevésre becsülése, vagy egyházunk kezéből való könnyelmű kibocsátása által magának a protestantismus ügyének legyünk ártalmára. Ezért nagyon is időszerű, hogy a templom és iskola viszonyát elvi szempontból világitsuk meg s abból azután levonjuk a gyakorlati életre a következmén}

7eket. A templom és iskola s a hozzájuk tartozó tényezők viszonyát ug}

7 határozhatjuk meg, ha viszonyba állítjuk azokat a fogalmakat, melyek egyrészről a templom, másrészről az iskola feladatát jelzik. A templom Istennek háza ; aki oda — lelki értelemben véve — belép, Istennel lép viszonyba. Ezen viszonyba lépés a hit által történik. Itt két jegy emelkedik ki : a hit, mint az Istentez vezető út és annak eredménye az Istenben való boldogító élet, mely kifejezője a keresztyén ember eszményének. Az iskola pedig nem más, mint a tanítás eszközeinek felhasználásával az emberi hivatás teljesítésére minden körben és fokon alkalmas egyéneket nevelő intézet. Itt ismét két jegy emelkedik ki: a tudomány mint eszköz s a nevelés mint az ember eszményének megvalósítására vezető cél. Az iskola tehát céljánál s rendeltetésénél fogva nem más mint általános * értelemben az ember eszményének munkálója s mint ilyen egyúttal kifejezője. Most tehát, hogy a templom és iskola viszonyát meghatározhassuk, a hit és a tudomány, a vallásos élet és a nevelés s egészben véve a keresztyén ember és az ember eszményének viszonyát kell megállapítanunk Ha ezek a teljesen elfogulatlan tudományos vizsgálat alapján harmonikus viszonyba jönnek egymással, akkor ép ilyen szép, egymást kiegészítő, szükségszerű viszonyba jó egymással a templom és az iskola. Ha pedig közöttük kiegyenlithetlen ellentétek merülnek fel, akkor egymástól elszakad, különválik a templom és az iskola is. Ami a hitnek és tudománynak viszonyát illeti, annak gyönyörű harmóniáját a legkarakterisztikusabban maga nagy reformátorunk fejezte ki wormsi beszédében : ,,ha csak a szentírásból és világos okokkal meg nem győznek." Itt a hitnek és tudománynak világát Luther egymás mellé állította, anélkül, hogy egyik a másiknak körét szelte volna. És csakugyau egészséges alapon e kettőnek viszonyát két olyan egymás mellett levő önálló körnek képében foghatjuk fel, melyek nem metszik, de érintik egymást, melyek között a teljes symmetria s igy a harmónia is csak úgy lesz meg, ha az egyiknek bővülésével, gazdagodásával a másik is gazdagodik, az egyiknek tisztulásával, világosodásával a másik is világosodik. lg}

7 a tudománynak nem hipotéziseken n}

7ugvó, hanem teljesen megbizonyosodott igazságai a hitéletet is még világosabbá, teszik s a tükör által való látástól egy-egy lépéssel közelebb visznek a színről-színre való látás felé. A hitélet és a tudomány egymáshoz való viszonyának megítélésénél a közfelfogásban nagy tévedést találunk. Azt szokták mondani, hogy ahol végződik a tudás, ott kezdődik a hit. Ez a felfogás amennyire téves, annyira veszedelmes is, mert a hit számára ez a nézet egy bizonytalan, ingatag 'és a bizonyosságot kereső emberre nézve kevés reális értéket tartalmazó helyet jelöl ki. Pedig a hitéletre nézve ép oly erős a mi bizonyosságunk, mint amilyen döntő a tudományos életben a megbizonyított igazság. Ha a hitet a fentebbi meghatározás szerint Csak a tudománynak a bizonytalan homál}'ba behatoló folytatásaképen fogjuk fel, akkor igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a tudás teljesen elég az embernek, mert ami azon