Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-01-19 / 03. szám

célzó törvény létesitése, jogosult és indokolt volna ugyan azon törvény keretébe bevonni és az egyházaink autonumiájának jobban megfelelő módon rendezni ama viszonyokat, amelyek a lelkészi congrua és a tanitói fizetések kiegészítésének tárg}

Tában már létező törvények által statuálva vannak és a melylyeknek a hozandó törvénybe való bevonása által az ügykezelés véghetetlenül megkönj

Tnyittetnék, egyszerüsittetnék és ez által közvetve az államra nézve is előn}

Tösebbé válnék. Ez pedig oly módon volna lehetséges, ha a törvényben kimondatnék, hogy az egyházközségek költségvetésükbe kötelesek beállitani lelkészeiknek és tanítóiknak törvényileg megállapitott minimális fizetését, a minek következménye az volna, hogy megszüntethető volna a congrua és tanitói fizetés kiegészitése czimén való segélyezés, és *e helyett az állam által az egyházaknak njmjtandó adósegélyben már bennfoglaltatnának azok az összegek is, a melyeket az állani eddig az 1898. évi XIV. t.-c. és az 1893. évi XXVI. t-cikkek alapján bocsátott az egyházak rendelkezésére. Kötelességünk azonban e pontnál különösen hangsúlyozni, a minek egyébként ug3

r az ev. ref. egyház zsinata, mint az ág. h. ev. egyház egyetemes közgyűlése is egyhangúlag kifejezést adott, hogy a lelkészeknek 1600 koronában megállapitott minimális alapfizetése tarthatatlan és hogy a lelkészek minimális alapfizetésének az emlékiratunkban emiitett korpótlékoknak rendszeresítése mellett legalább 2400 koronára való felemelése, tekintettel a köztisztviselők fizetésének tetemes felemelésére, különösen pedig az élet megdrágulására., nemcsak méltán}

Tos, sőt halaszthatatlanul szükséges. Miután e kérdésben a magas kormány teljesen egyetért egyházaink közvéleményével és a maga részéről is a lelkészi fizetésnek felemelését méltányos és indokolt kívánságnak jelenti ki és igéré, hogy e kérdéssel avval az erős elhatározással fog foglalkozni, hogy mentül előbb elháritsa az ügy útjában álló pénzügyi akadályokat : nem kételkedhetünk abban, hogy e kérdést is mint elodázhatlant és égetőt a lehető legrövidebb idő alatt a kedvező megoldáshoz el fogja juttatni. Végül egyetértünk a magas kormánynj

Tal abban is, hogy a lelkészi njmgdijintézet kérdése is sürgősen megoldassék. E részben már emlékiratunkban rámutattunk arra, mily összegű évenkinti segélyre volna szükségünk, miért is kérjük, ezt és a lelkészi fizetések felemelését a már ismételve kért törvényben akképen szabályozni, hogy a most emiitett czélokra szükséges összegek lehetőmár a j-övő évi budgetbe felvehetők legyenek. Végül Xagy méltó ságod figyelmét felhivjuk a lelkész és tanárképzésünk, jogi szakoktatásunk (jogakadémiák) és theologiai tanári nyugdíjügyünknek a kor szinvonalán leendő rendezese révén felmerülő szükségleteinkre, amelyek részletes kimutatását későbbre magunknak fentartjuk, és a melyeket szintén az állami dotatio fokozatos emeléséről alkotandó törvénybe befoglalni kérjük. Az előrebocsátott alázatos észrevételeink figyelembevételét kérve újból kérjük Nagyméltóságodat, hogy az 1848 XX. t,-c. 3-ik §-a értelmében nyújtandó államsegély kérdését velünk szemben már most haladéktalanul tőrvényliozásilag megoldani méltóztassék, miután részünkről azok az előfeltételek, a melyekre az idézett törvényben utalás történik, mind teljesítettek és a kérdés megoldására szolgáló adatok immár beterjesztettek. Mária-ünnepek. Heinum Marianum. A római egyház sokkal kevesebb súlyt fektet az Üdvözitő kimagosló élet-eseményeinek megörökitésére hivatott s jobbára még az apostoli korban keletkezett szent ünnepekre, mint azokra az ugy nevezett Mária-ünnepekre,, a melyek mint a hierarchikus törekvéseknek és a pápaság korlátlan rendelkezési jogának kinövései az evangeliom szerint létjogosultsággal nem birnak. Bizom^os tekintetben éppenséggel nem mondhatjuk azt, hogy a római egyház a merev stabilisniusnak, a maradiságnak az egyházai mert hiszen holmi újításokkal, ne-