Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-01-12 / 02. szám

Huszonharmadik évfo / * 3 2. szám. Orosháza, 1905. január 12-én EVANG. ciiYHAZ Előfizetés dija: Egész évre . . 8 kor. Félévre ... 4 ,, Negyedévre . . 2 „ Egy szám ára 20 fi 11. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. ^0.-5. Kiadótulajdonos és szerkesztő: Felelős szerkesztő: VERES JÓZSEF. HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija: Egész oldal . Fél oldal . . Negyed oldal Ennél kisebb 12 kor. 6 3 „ 2 „ A vasárnap megszentelése. ,,A vasárnap megszentelésének fontosságáról'

; és arról.' ,.mi módon lehetne odahatni, hogy a társadalom minden osztál}

Ta általánosabban buzgóbb részvéttel szentelje meg az Urnák napját'

4 kivánva szólani, bizonyára nagy érdekességet kölcsönözne e tárgyalásnak, amaz időpontnak biztos kutf orrások alapján való megállapítása, amelyre az első ünnep esett és amely, mint il}

7en a későbbi ünnepnapok és a mai vasárnapoknak is eredetét képezné. Az első ünneptartás azonban sokkal messzebb esik a történeti időtől, semhogy fölvetett kívánságunkat történettudományos alapon kielégíthetnénk ; a népek életének legeslegelejére esik ez, ahová elménk csak a következtetés, az összehasonlító, kutató okoskodás utján juthat el, és ekkor is eredménykép egy föltevésben kell megnyugodnia, amely föltevésünk — nyomról-nyomra haladva visszamenőleg az emberiség művelődéstörténeti lépcsőin és összehasonlítva a jelenben élő műveletlen néptörzsek istentiszteleti formáit, — hogy

7 nem volt idő az emberi életben kezdettől fogva, amikor az egyes népek sajátos felfogásuk szerint ünnepet ne tartottak volna. Maga a mózesi törvény 3. parancsolata sem vehető olyanként, mintha ez a szombat nap megszentelését törvényszerüleg akarná megállapítani, hanem a néptudat! an már élő ünneplési szokást isteni parancsnak nyilvánítva általánosan kötelezetté tenni. Nem kevésbé érdekes volna annak megfejtése sem — és ez némikép segítené az előbbi kérdés megvilágítását is — mi birta a népeket a vallásos tartalmú ünnepek tartására, vájjon inkáob az istenséggel való viszony-e, vagy tán a munka után való pihenés kivánása-e? Vájjon a szorosabb értelemben vett istentisztelet vagy a munkaszünet jellemezte-e inkább az első ünnepeket? Mindkét felfogásnakl ehetnek védői — s joggal. Lehetnek, kik az utóbbinak juttatnak elsőbbséget oly okoskodással : mindenkor dolgozott, fárad ott a nép, — ennek hatása alatt megkívánta a nyugalmat ; — a pihenés, tétlenkedés közben az istenség fogalmának birtokában arról elmélkedtek, mig ennek foly

ramányakép az istentisztélethez értek ; a kettőt egybekapcsolták, így hagyván az utókorra, reánk, már-már egy fogalommá olvadva : istentisztelet, ünnep és munkaszünet. Ellenkezőjét nemcsak valószínűbbnek sőt bizonyosnak kell vennünk ; az istentisztelet vonta maga után a munkaszünetet. Ha a jelen, mozgalmas, szüntelen dologban álló nemzedékéről vennénk okoskodásunk alapját, úgy még elfogadható volna e következtetés, ámde abban az időben, mikor az egyetlennek nevezhető vagy legalább is a fő és általános foglalkozás az ember és barma számára, a mindennapi táplálék keresése volt, melynek nem lehetett szünetelnie, előbb volt az istenséggel való viszony ápolását szolgáló ünnep és csak azután a műveltség magasabb fokán a munkaszüneti ünnep. Ez annál is inkább igaz, mert az istenség létezésének tudata is korábbi, mint a rendes munkálkodás tudása és rendszeres gyakorlása. A bibliából, különösen a Mózes könyveiből kiszakított egy-egy verse, szakasza ezen felfogást ugy látszik nem támogatja. A hol a szombat üap megszenteléséről van szó, ennek indokolásául nyomban utána ott ta-