Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - b) Név nélkül vagy álnév alatt - Enderszegi. Még egy szó az „Egyezség”-hez

nekem : „jól megmontad azoknak az erős lutheránusoknak, csak nagyon enyhén tetted, jobban kellett volna, hogy megértsék !" Végezetül még csak egyet, a badarsággal vádolt állitásom megvédésére. Hát nem vétett ezen állitásom ellen a mult ősszel egyik nagyon tekintélyes tagjuk ? Tudok azonkivül egy erős „lutheránus"-ról, ki az utolsó követválasztás alkalmával inkább a klerikális néppárttal tartott, mintsem a liberális kormánypárttal ! Dr. D. hazafiságát nem vontam kétségbe első cikkemben, most se teszem ; de mit mond Dr. D. a felvidéki lutheránusokról s mit az „Evang. egyh. szemle" sok tótbarátjáról ? ! Hogy rémképeket lát most is kell állitanom ; még pedig unió miatti nagy félelme, a „Homiletikai folyóirat"-ról tett nyilatkozata miatt ; theol. tanárainknak szabadelvű mozgását zokonvevő nézete miatt ! Külföldön ugyebár Dr. D. úr lehet tanszabadság, — nálunk meg nem ? ! Hitvallásunk közös csak a név választ minket el. Nem áll az, hogy én „a külső egység kedvéért feláldoznám a belső igazi egységet." Az apostollal zárom be soraimat : Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség !" Eféz. 4. 5. Csak hirdessük ezeket örömest mindnyájan ág. hitv. evang. hitvallásunk értelmében, mint mindenikünknek adattatott az ajándék, a Krisztustól adatott ajándéknak mértéke szerint" (Eféz. 4. 7.) és egyházunk fel fog virágozni ! Grinád, 1904. ápril 20. Krahuleoz. Még egy szó az „Egyezségihez. Már régebben óhajtottam volna Boreas's f.-v. uraknak az elmúlt év folyamán e lapok hasábjain megjelent cikkére reflektálni, de előbb nem volt alkalmam a cikkeket magamnak megszerezni s azokat áttanulmányozni s ez az oka annak, hogy e közleményemmel ez ideig kellett várnom. A nevezett cikkíró urakkal nagyrészben egyetértek. En nem tekintem azt az ^egyezséget" nem csak különösen a mi egyházunk »szempontjából, de általános protestáns szempontból sem, — valami szerencsés alkotásnak. A kérdéshez azonban azért szólok hozzá, hogy az „egyezség" ügyét más oldalról is megvilágítsam és megbírálj am. Ezt annál is inkább szükségesnek tartom, mert ez „egyezség" oly fontos érdekeinket érinti, hogy ezt az ügyet célszerűnek tartom el nem altatni s minél kimerítőbb tárgyalásban részesíteni. Kezdem az elejéről s beszélek arról a kérdésről vájjon az ,,egyezség"-nek azon a módon történt megkötésének, ahogy ez megköttetett, — egyház alkotmányunk nem mond-e ellent. Eg}

rház alkotmányunk 11. §-a azt mondja hogy: „Az ágostai hitvallású evangelikus eg}^házban minden hatalom az egyházközségből ered." Vagyis bővebben körül irva, eg}'házi életünkben minden jognak ősforrása az egyházközségben rejlik, mint ahol az egyháznak minden tagja érvényesítheti tanácskozási és szavazati jogát. Csakis eképen magyarázható egyházalkotmányunk 11. §-a, és teljesen osztom Moliácsy Lajos lelkész urnák azt a véleményét, melynek értelmében all §. nem értelmezhető aképen, hogy erre támaszkodva, az egyházközségek a felettes eg}

Tházi hatóságoknak bármely, — nekik nem tetsző határozatát megobstruálhatnák. A 11. §-ból tehát a resistentia joga nem következhetikKövetkezik azonban szerény nézetem szerint az, hogy oly intézmények létesítésénél, melyek az egyes egyházközségek s egyházközségek tagjainak jogaira vonatkoznak, ezek jogaira gyakorolnak befolyást, az egyes egyház-községeket kivétel nélkül kell meghallgatni. Ennek az elvnek külömben kifejezést ad az egyházalkotmány 88. §-a is, — midőn azt mondja, hogy : az egyházmegyei közgyűlésen oly kérdésekben, melyek a közterhek és kivetési kulcsnak megváltoztatását, célozzák, egyházközségenként való szavazás áll be. Már pedig nemcsak az általános tapasztalat, de az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtása ügyében kiküldött közös bizottság „véleményéből" is megállapítható az a tény, hogy az ev. ref. testvéregyházban az egyházi adó-