Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - b) Név nélkül vagy álnév alatt - Enderszegi. Még egy szó az „Egyezség”-hez

zás súlyosabb, a kivetési kulcs méltánytalanabb, mint a mi egyházunkban. — amiből folyólag azt a tényt is bizvást megállapíthatjuk, bogy az „egyezség" a csatlakozó egyház tagjaira nézve a terhek kivetési kulcsának megváltoztatásával is jár, — tehát az egyes egyházközségek meghallgatása a jogérvényesség sine qua non ját kellett volna, hogy képezze. Igazat adok ennélfogva Boreasnak abban, hogy az egyes egyházközségek meghallgatásának elmulasztása (ha nem szándékos mellőzése), — hiba volt. Hozzá teszem azonban még azt is, hogy ez nem csak taktikai, hanem törvényes hiba is volt. Az egyházalkotmány 11. §-a tehát az egyezségnek ellene mond. Keressünk hát támaszt -az „egyezséginek az egyházalkotmánynak más §-ában. Vizsgáljuk, vájjon az egyetemes gyűlés, — ha már az egyházközség jogából nem menthetett, — merithetett-e az „egyezség" megkötéséhez önálló jogot az egyházalkotmányból. Ezzel a kérdéssel is hamarosan tisztába jöhetünk, ha az egyetemes közgyűlés hatáskörét szabályozó 150. §-át olvassuk. A 150. §. a)—z) úgy aa)—ff) p. alatt, szorgos keresés után sem tudtam oly rendelkezést találni, mely az egyetemes gyűlést az egyházegyetem nevében, — bár esetleg egyházunk érdekében, — más egyházzal egyezkedésre, alkudozásra hatalmazná fel. Nem hiszem, hogy az e.) és ff.) pontokból is, — bárki is ki birna ilyesmit magyarázni. Aztán meg kell gondolnunk azt is, hogy a lutheránus egyház tagjait, — törvényes unió hiányában, — az ev. ref. egyházzal szemben semmiféle kötelezettségek nem terhelhetik. Il}

ren kötelezettségeket reájuk csak saját egyházuk törvényei róhatnak. A lutheránus egyház tagjainak jogait és kötelességeit az egyházi igazgatásban csakis az egyházi törvények határozhatják meg. Egyházunk tagjainak az szerzett jogát képezi. Egyházunk törvényein kivül semmiféle hatóságnak s igy az egyetemes gyűlésnek sem ismerhetjük el azt a jogát, hogy egyházunk tagjait a törvények által adott, tehát szerzett jogaiktól foszthassa meg. Már pedig azáltal, hogy az ev. ref. egyháznak jogott adott arra, hog}

f a lutheránus egyház tagjait is, — még pedig eddigi terheiknél súlyosabban is, — megadóztathatja, — a% egyezség, — egyházunk tagjainak Sterlett jogát sértette meg, — egyházunk tagjait s^er^ett"jogától fosztotta meg. Mi alapon tulajdonított magának jogot egyházunk egyeteme arra, hogy egyházalkotmznyunkat s az ennek alapján szerzett jogokat is figyelmen kivül hagyja ? Enyit az egyezség törvényességének kérdéséről. Nem mulaszthatom el ezúttal rámutatni arra a tén}

Tre, hogy az „egyezség" még hiányos is. Hiányosnak tartom ugyanis anyjában, amennyiben csak az anyaegyházakról és a leányegyházakról emlékezik meg. A fiókegyházakról bölcsen hallgat s úgy tetszik, — mintha a fiókegyházakat egyszerűen elakarná sikkasztani. Pedig hát egyházalkotmányunk 25. §-a a fiókeg}

Tházakat is az egyházi testületek közé sorozza. Véleményem szerint ugyan, — ép azért mert a törvény a fiókegyházakat elismeri, — a fiókegyházak a testvéregyház anyaegyházközségéhez csatlakozásra nem is kötelezhetők, — azonban az „egyezség" szövegéből az, aki akarja, az ellenkezőt is kimagyarázhatja. Aminthogy erre már akadt is példa egyik fiókegyházunknál és pedig egy teljesen törvényesen szervezett fiókegyháznál, mel}'ett az ottani ev. reï. anyaegyház erővel akar a csatlakozásra kényszeriteni s most a szegény fiókegyháznak a felettes egyházi hatóságoknál kézzel lábbal kell feláldoztatása ellen védekeznie. Ami a célszerűségi szempontokat illeti, — osztom Boreasnak azt a nézetét, hogy az egyezség legkevésbbé sem szolgálja egyházunk és a protestantismus célját, hogy a testvéregyházban dúló kóranyagot a mi egyházunkba is beoltja. Én is azt tartom, hogy abból, hogy a testvéregyház, észszerűtlen adózási rendszere reformálásának elmulasztásával, — engedi azt, hogy a protestantismus gyengüljön, — még nem következik az, hogy ezt mi is engedjük. Ha a% egyik katona nem áll résen, —