Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - b) Név nélkül vagy álnév alatt - R. F. Kicsinynek látszó dolgok, de jellemzők

érdekes fejtegetésből csak egy-két mondatot kapok ki, n.int jellemzőt az unitárius egyház gondolkozás módjára és szellemére. Az unitárius egyház felfogása szerint; : „Az eredeti evangéliumok nehezen illeszthetők 1 e a mai kor keretébe," s ehhez képest átdolgozásra szoruluak (11 o.); majd a végiO <leletről és feltámadásról szólva, ezt mondja : „Ebből a-< eszmekörből a ker. egyház mindezideig ki iiem bontakozott. Tedeumában most is igy énekel a Krisztusról : „Hisszük, hogy eljövendesz megítélni minket." Most is együtt emlegeti hitvallásában a test feltámadását és az örök életet. Minthogy azonban a7, ilyen fogalmak a mi láthatárunkról végképp eltünedeznek, nincs miért vitatkoznunk az a/ó/n'os (örök) különböző értelmezései fölött." (13 1.)— Távol áll tőlem, hogy, akár az első nézettel szemben rámutassak avagy fejtegessem a mi ker. elvünket, mely szerint : ,.Verbum Dei manet in aeternum !," avagy akár az utóbbiakkal szemben védjem a keresztyén hit fenséges és boldogító igazságait, a mint izt apostoli hitvallásunk, a Hiszekegy magában foglalj.). A mely egyházban a ker. hitnek üdvözítő s örök igazságai „végképp eltünedeznek' • — ott gyarló emberi ajak szava kiáltó szó a pusztában ! A közelmúltban egy müveit, igen olvasott, s vitatkozni szerető evang. férfiúval beszélgettünk hosszasan két kérdés fölött, az egyik : ki, s mely egyház nevezhető keresztyénnek ? s a másik : mely egyház nevezhető protestánsnak ? Az első kérdésre közös feleletünk vala ez : A ki s a mely egyház hisz a Jézus Krisztusban, vagyis Jézus valóságos istenségét hiszi, s az apostoli hitvallás, az u. n. közönséges kô^ôs keresztyén hitvallást elfogadja. A másik kérdésre felelünk vala : Protestánsnak nevezhető, s e név alá tartozik mindazon egyház, mely a szentírás illetve a Krisztus evangplioma alapján áll (a mely átdolgozásra éppenséggel nem szorul.) Ezen ker. és prot. egyházakhoz tartozik-e tehát az unitárius egyház is? — e kérdés jut eszembe, midőn most, e sorrkat irom. A fentiek ahipján valójában nem csodálkozom ha református testvéreink néhány évvel ezelőtt a Protestáns Irodalmi Társaság gyűlésén Hy igen fáztak nz uniláriusoknak a protestáns társaságba való felvételétől. Pedig a híteikkek elfogadása vagy elvetése nem is látszik oly nehéz dolognak a reformátusoknál, mit bizonyít a következő — második jellemző — dolog. A „Magyar Szó" f. évi 154 számában Sipos? János ev. ref. lelkész „Történelmi ig;zolása

:< „.Idatok a7 egységesítendő Liturgiához" c. propositicim nagyrészének" c. cikkének 7-ik pontjában ajánlja a zsinati atyáknak, hogy az apostoli hitformábcl a „szállá ala poklokra" részt kihagyják. Hogy a református egyház hivatalos tana szerint a „szállá alá poklokra" liitcikk bennfoglaitatik-e a hitcikkek között, nem tudom. Rácz Kálmán theol. lie. pápai tanár szerint (L. Tneol. Ismeretek Tára III. küt. 93. 1. : Pokolra szállása Krisztusnak c. cikk) e hitcikket „a ref. egyház nem fogacta el,"mig a dr. Erdős József debreczeni theol. fruuír fordításában megjelent káté szövegében, mely Kátét a tiszántúli egyházkerület adta ki, bennfoglaltatik. A Káté 44-ik kérdése ugyanis igy hangzik : Miért teszed ezt is hozzá" „szállá alá poklokra?" A hitcikkre vonatkozólag, *— melyről Kálvin azt állitja „hogy e.í oly fontos megváltásunk szempontjából, ho»y egy jó rész az Ur halálának gyümölcseiből elveszne, ha ezt figyelmen kivül hagyjiók" — a re'í. tanmagyarázat nem határozott. Bizonyítja ezt az említett 44-ik kérdésre adott ezen felelet : ,,Azért hogy legnagyobb megpróbáltatásaim között bizonyos legyek a felől, hogy az én Uram a Krisztus, az ő kibeszélhetetlen gyötrődése, szenvedései és rettegéseivel, melyeket lelkében, a keresztfán, és annak előtte is elszenvedett — engem a pokoli aggodalomtól és gyötrelemtől megszabadított." E felelet — mint Dr. Antal Gr. helyesen megjegyzi — ,.a kérdéses hitcikknek inkább gyakorlati alkalmazását, mint helyes magyarázatát tartalmazza". (Yan Oostersee : „A Jleidelbergeti Káté 52 egyh. beszédben ' 221. 1.) Nálunk ág. hitv. ev-nál — tudtommal — a hitcikk el- vagy el nem fogadása fölött vita nem folyt, hanem igenis a fölött, vájjon Krisztusnak csak lelke szállott-e alá a poklokra (Ujabban L. Hanns is e nézetet vallja), avagy teste is. Egyházunk tana ezt mondja: , ,A mi már a poklukra szállást különösen is illeti, Aepinnel - első ^"iburgi ev. lelkésszel — szemben, ki 1544ben a 16. zsoltár magyarázataként kiadott müvében azt állitá, hogy Krisztusnak csak lelke szállá alá poklokra, hogy ott helyettünk, azaz a mi bűneinkért lakoljon s minket a pokol gyötrelmétől megszabadítson, továbbá, hogy Krisztusnak teste mindaddig, a mig Isten az ő lelkét vissza nem szólitá s vele feltámadásakor újra nem egyesité a sirban maradt, s ki a poklokra szállást ez okon az alázatosság állapotához számitá : tanítjuk, hogy Krisztus egész szemelve - Deus et homo — szállt alá poklokra még pedig a végre, hogy teljes diadalt arasson a