Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - II. Versek - Pekár Károly. Kisdedek halálára

Sátán s a sötétség hatalma felett s ekként azoknak mi felettünk való uralmát megtörje.'" Evang. egyházunk tana szerint tehát : „A poklokra-szállás azon való igaz és természetfeletti ténykedés, minélfogva Krisztus, mihelyt a halál kötelékeit széttépte és megelevenedett, egész személye szerint a gyötrelmek helyére ment, hogy az örök halálon és ördögön vett győzedelmét az elkárhozott lelkeknek megmutatná s élük és holtak felett való teljes hatalmát és közönsége araságát mindeneknek tudtukra adná," (Dr. Musznyik E. : „Ev. Dogmatika.") A ref. tannal szemben, mely a jokolra szállást a heidelbergi káté szerint egynek látszik venni az Üdvözítőnek keresztfán történt szenvedésével és gyötrő kínjával s igy a „keresztre feszitették, meghal a és eltemettetek'" után fölöslegesnek tartja cl * jSZ álla alá poklokra"' cikket — mi evangélikusok e hitcikket szószerint értelmezzük, hisszük és valljuk, mert bizony e nélkül, hogy Kálvin szavaival éljünk ,,egy jó rész az Ur halálának gyümölcséből elveszne, ha ezt figyelmen kivül hagynók, mivel ez oly fontos magváltásunk szempontjából." Mert hiszen, mint L. Hanns mondja, a mily szükséges, hogy Krisztusnak érettünk sirba kellett szállania, ép oly szükséges, hogy mi érettünk a poklokra is leszállott legyen. Ha Kiisztus poklokra nem szállott volna, nem tudhatnánk vájjon Krisztus leg} v-e azt mi reánk nézve is, és igy félnünk kellen«, bogy poklokra vettetünk. Hiszen ha Krisztus poklokra nem szállott, úgy le sem győzte azt; mivel azt csakis úgy győzhette le, ha poklokra szállott s az ördögöt és a pokolnak szellemeit legyőzte. A mi bűneinkért szállott ő a poklokra, s mint Isten és Úr jelent ő meg ott, ki a Sátánt legyőzte s a pokloknak kapuit bezárta a hivő keresztyénekre nézve. Ha tehát hű maradok Krisztushoz, nem juthatok a poklokra, reám nézve nem létezik az. A „poklokra szállás" tehát, határozottan és világosan hirdeti a szentirás a 16. Zs. és I. Péter. III. 19, IV. 6-on kivül, melyet a réf. e hitcikknél említenek, Ef. 4 vj-10-ben. A hitcikkre vonatkozó s ref. részről felemiitett történeti adatokkal szemben, mely szerint e cikk csak a IV-ik században csatoltatott az ap. hitvalláshoz, s hogy továbbá az ujabb korban egyesek — mint üdvösségre ni'lkülözhetőt elmellőzik, legyen Uitbad utalnunk arra, hogy e hitcikket az egyházban mindenkoron oly fontosnak tartották, hogy a régi időkben Nagyszombat estvéjén rendesen Krisztus poklokra szállásárúi prédikáltak, s csak az ujabb korban szakítottak e már már törvénnyé vált szokással. (L. Harms: Das ap. Gl. bek.) Azi mondja a fent megnevezett ref. lelkész cikkíró, hogy propositióiban, illetve intentióiban a legjobb szándék vezérli, — ezt készséggel elhisszük — továbbá, hogy előtte „a vallásosság emelése lebegett", s „ha propositiói elfogadtatnának, a vallásosság fellendülésére nagy befolyással lennének." Hogy az ap. hitv. emiitett hitcikkének változatlan meghagyása a vallásosság hanyatlására szolgálna, mig annak kihagyása „a vallásosság fellendülésére nagy befolyással" lenne — valóban érthetetlen, sőt vakmerő állítás. Ám reánk nézve közömbös vájjon a ref. zsinati atyák elfogadják-e propositiót vagy sem. Jelenleg csak rá akartam mutatni a ref. testvérek részéről oly igen erősen hangoztatott, szabad szellem egy szomorú eredményére. De vonjuk le eme körülményből a fontos tanúságot is : ragaszkodjunk drága hitvallásunkhoz s ennek alapján higyjünk hiven, rendületlenül, s akkor magának a pokolnak kapui sem diadalmaskodhatnak felettünk ! R. K. Kisdedek halálára. („Zeucli hin, mein Kind !" Gottfried Hoffmann után szabadon Pekàr Károly.) Menj gyermekem ! mert Isten hív maga E gonosz világból. Bár halálod szivemnek Kinpada, De parancs az Úrtól; Azért tovább fel se' panaszlom, Megadással, zokogva mondom : Menj gyermekem ! Menj gyermekem ! Isten téged nekem Csak kölcsönbe adott. Időd lejárt, most már vissza veszen, Azért menni hagyott. Menj ! mert ez az Úr rendelése, S mit 0 akar, azt viszi végbe. Menj gyermekem ! Menj gyermekem! a mennyben feltalálod, Mit a világ nem ád : Vigasztalást, békét, amint vágyod ; S ott szenvedés se' bánt. Itt félelmek körében élünk, — Örök derii lesz ott mivélünk ; Menj gyermekem ! Menj gyermekem ! mi utánad megyünk, Amint az Úr behitt. Előbb indulsz — mintsem balvégzetünk Végkép' elkeserít : Ki soká élt, — sokat szenvedett, Ki korán hal, — ér több örömet ; Menj gyermekem!