Evangélikus Egyház és Iskola 1904.
Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - b) Név nélkül vagy álnév alatt - R. F. Kicsinynek látszó dolgok, de jellemzők
a*\or fuir a dolgába avatkozni, ha nem teljesiti kök.sségét, vagy izgatni fog áz állam ellen. Ez pedig ogy házunk na t* nem lesz kárára, sőt ellenkezőleg, mert meg fogja azt tisztítani olyan elemektől, a malyek miatt csuk gyanúsításoknak volt kitéve és ezután nem fog előfordulni olyan eset, mint eddig elégszer, hogy orgazda itélt a tolvaj felett. Azt irja a cikkíró úr : ,,a felvidéken kormánypárt-állam, és a kormánypártellenes-államellenes." Persze, mert a felvidéken a tótok — mert ezeket érti a cikkíró úr, ha nem is mondja — vagy kormánypártiak vagy nemzetiségi-pártiak. Hogy pedig a nemzetiségi pártiak milyen hazafiak, talán legjobban illusztrálja az, hogy az általuk választott nemzetiség képviselők közül hazaíias kirohanásaiért egy-kettő most is Vácon vagy hol hűsöl. Vagy talán tudna mutatni a cikkíró űr pi. Tűrócban olyan pl. Kossuthpárti tót tanítót, a kit kormánypárti tanfelügyelője e miatt üldözött ? íme a cikk vége : „Akármilyen optimisztikus szemüvegen keresztül is nézzük (magyarosan : nézzük is) a javaslatot, az a mi ág. hitv^ egyházunk nem magyar nyelvű iskoláinak pusztulását jelenti. De ezzel egyházunk alapjai is aláásatnak." Feltéve, bár ez a cél ebből a javaslatból a legnagyobb rosszakarattal sem magyarázható ki, hogy szórványosan bár, egyes egyházak megmagyarosodnának, ezáltal egyházunk alapjai egyáltalában nem érintetnének. Hiszen a cikkíró úr citálja: „Tanítsatok minden népeket !" tehát az egyház — a vallás — nem függ a nemzetiségtől. Vagy azok az egyházaiuk — illetőleg azok tagjai — a melyek hazafiasan gondolkozó lelkészek és tanítók buzgalma következtében részben, vagy egészben megmagyarosodtak, rjsszabb evangélikusok talán mint azok, a melyek megmaiadtak régi anyanyelvük mellett ! Ezt talán cikkíró úr sem akarná bizonyítani ? Azt hiszem, sikerült bebizonyítanom, hogy a javaslatban foglaltak keresztül vihetők, egyházunk szervezetét, önkormányzatát és tanítását nem érintik tehát nem is veszélyeztetik és csak azokat fogják sújtani, a kik egyházi köpenyeg alatt államellenes politikát űznek. „Adjátok meg az Istennek, a mi az Istené és a királynak, a mi a királyé 1" Isten velünk. Matthaeidesz György. ~4 e r Kicsinynek látszó, dolgok, de jellemzik. A mindennapi élet ezerféle viszonyainak ezerféle váitozásáiaban sok oly dolog, sok olyan esemény fordul elő, mire ügyet sem vetünk, figyelmen kivül hagyjuk, vagy ha megállapodunk is mellette, ha szemünkbe ötlik is, csak egy pillanatig tart az egész s tova sietünk mellette, mintha gondolkodásra érdemesnek sem tartanók. Pedig akár egyes emberek, akár egész nemzetek megismerésében sokszor sokalta fontosabbak és jellemzőbbek a kicsinynek látszó dolgok, mint a világra szóló csodásnak tetsző események. S igy van ez az egyházi elet mezején i<. Itt is történnek, itt is előfordulnak gyakorta csekélybe, lényegtelennek látszó dolgok, mikre ügyet sem vetünk, pedig bizony-bizony sokkal inkább jellemzőbbek, sokkal nagyobb fényt vetnek, akár az egész egyházra, akár annak vezetőinek gondolkozás módjára, mint kötet számra irt történetek vagy tudós jellemrajzok. Nézzünk csak néhány ily csekély, kicsinynek látszó dolgot — mit figyelemre alig látszik valaki méltatni, pedig bizony azok nagyon jellemzők. Köztudomásu, hogy napjainkban minden egyház az irodalom terén is nagymérvű tevékenységet fejt ki. s igy e téren is egyik a másikat túlszárnyalni, fölülmúlni törekszik. A sajtó óriási hatalmát elismeri minden felekezet. Hogy korunkban a szószék nem az egyedüli népnevelő eszkőz tudjuk mindannyian, s ép azért a sajtó utján igyekszik minden felekezet igazságát s befolyását érvényesíteni s fentartani. Mi evangélikusok a Luther-Társaság, a reformátusok a M. Pr. J. T. s a róm. kath., kik noha jó ideig féltek a nép kezébe könyveket adni — belátva ennek áldásait a protestánsoknál, a Szent-István Társulat által fejtenek ki nagy tevékenységet. De irodalmi téren, s a sajtó utján az egyházias szellemet ápolni törekszik, a magyarországi unitárius egyház is. Bizonyítja ezt a Józan Miklós budapesti un. lelkész szerkesztősége alatt megjelenő u. n. „Unitárius kis könyvtár" mely füzetes vállalatban foglalkozik az unitárius egyházat érdeklődő dolgokkal, ismertetvén ezèn egyház tanait, nézetét, meggyőződését, szellemet. Erről óhajtok a következőkben néhány szót szólani. Az „Unitárius Kis Könyvtár" 70 — 72 sz. füzete J. E. Carpenter nyomán ; „A halhatatlanság helye hitelveink között" c. alatt a halhatatlanság nagy kérdésével foglalkozik. Xem szándékom jelenleg e kérdéssel foglalkozni, s ezzel kapcsolatban a fenti füzet tartalmát ismertetni — felette hosszadalmas dolog lenne ez ! A különben
