Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - IV. Értesítők - Dunántúli ének és zenep. egyes.

Külföld. Franciaországból. Három fő mozgató eszme körül csoportosulva szemlélhetjük Franciaországban a forrongó vallási, egyházi, állami s társadalmi életet, úgyminta) az egyház s állam elválasztásának a Concordátum eltörlésével kapcsolatos eszméje, b) a keresztyén vallással többé-kevésbé ellentétes úgynevezett szabad-gondolás (libre-pensée) s c) a vallási egyesülés és tömörülés eszméje—avagy ereje, elve s kérdése — körül. Nézzük a három dolgot külön, de a maga természetes egymásutánjában. Az egyház s állam elválasztásának — a separáliónak — harcias kérdésében kétségkívül főjelentőségü szara van egyfelől a római pápának s másfelől a fr. ministerelnöknek. Allier Raoul azt mondja — Témoignage l. évi 32. számában — X. Piusról, hogy optimista s mystikus, ki a r. kalholicismus gyors győzedelmet reményli Franciaországban, a dologsikeréhez azonban szükségesnek tartja, még pedig az egész világon, a püspökök rnegrendszabályozását, ugyanakkor azonban Pius sem nem tud, sem nem akar szabadu'ni a jezsuiták generálisának : Mariin atyának befolyásától, melynek áldozatául eseti a közelmúltban — a tanításért kárhoztatott — Loisy abbé is A pápával szemben áll Combes fr. ministerelnök, ki még nyáron, Carcassone-ban mondott hires beszédében kifejezte a célt, mely is ,,mindenelőtt társadalmunk teljes felszabadítása fsecularisatiója), még pedig: a laikus szellemnek a klerikális szellem feleit való győzedelme által.'

1 Róma még többé-kevésbé fél a Konkordat eltörlésétől, Combes azonban kijelenti, hogy kezdetben ő is állta, védte ez egyezményt, de ma már nem teszi, mert az események rohamosan hozzák, kívánják a Konkordat eltörlését s a separátiót, ő pedig az eseményekhez alkalmazkodik s erősen hiszi, hogy a kamara is igy fog dönteni majd és — miután Briand javaslata javitva készen áll — meg lesz a köztársaság öröme ! S a kamara — tudvalevőleg — készül is dönteni. Az előcsatározás már e napokban megtörtént, mikor is bizalmat szavaztak Combesnek, hogy Rómával szemben sarkára állt. Az életbe vágó fn tos s nehéz kérdésben sokféle vélemény támad, igy némelyek azt gondolják, hogy az elválasztás az egyházat az állani alá rendeli, ismét mások azt hiszik, hogy az egyház szabadabb lesz, mint eddig volt; Dpumergne irja is a „Christianisme" c. lapban, hogy a jezsuiták óhajtják is a separátiót, A „Siécle"-ben, de Lanessau iró tettre sariialóan igy ir : „az egyedüli helyes megoldási mód ma az, hogy gyorsan kell hozzálátni az egyház s állam közötti viszony szabályozásához, nem szabad elmérgesitni, sem pedig véletlenre avagy további bizonytalan fejlődésre hagyni e dolgot . . . Hyacinth atya is — egy epistolában — hozzászól a kérdéshez, s azt mondja, hogy három a lehetőség : 1. a római egyház lerombolása (destruction), 2. a római egyháznak a pápától többékevésbé függő nemzeti egyházzá való átváltoztatása, vagy 3. megélési mód — modus vivendi, mely az egyház s állam viszonyát szabályozná. Az első két lehetőség elesik csakhamar — folytatja Hyacinth — mert meg nem valósitható ; Rómát nem lehet eltörülni sem erővel sem törvénynyel ; szakadt nemzeti — schismatikus gallikán — egyház sem állhat fenn sokáig, mert Franciaországot s annak elégedetlen papjait nem a reformátorok tüzhite heviti s lelkesíti, — marád tehát csak a modus, de ezt nehéz megtalálni, s való igaz, — végzi gondolatait a nagytekintélyű gallikán elvű alya — hogy: ,,

Konkordat nélkül nagyobbak lesznek a nehéz kérdések, mint a Konkordáttal." A lutheránus „Témoignage" 34. számában idevágókig szól egy cikk s ismerteti az amerikai egyházi viszonyokat s különösen a költségvetéseket. Amerikában nincs államsegély, minden egyház maga tartja fenn magát, „nálunk is igy lesz — úgymond a francia cikkíró — lia a képviselőház meg nem szavazza az állami hozzájárulást, az egyházak segélyezését" (S Magyarországon, édes honunkban, hogyan állunk? Mi ugy vagyunk e kérdésben is, mint a párisi divattal ruha dolgában vannak falun, tudniillik: ó-divatoson.) a new-yorki állam közepében — cikkíró — kiválaszt egy kis ipar-várost példának ; Ithaca a város neve ; lakosainak száma 13,500; van a városban 17 féle egyház (methodista, baptista, congregationalista, presbyteriánus, episkopális, római stb.). A presbyt. egyház évi kiadása 31,000 frank, a congreg. 24,000, a melhodistáé 19,000; a papok fizetése 10—15,000 fr. (nagy városokban 50—75,000)'; zenei kiadása a presbyt. egyháznak 10,366 fr. ; s e pénz mind önkénytes megadóztatásból aláírások utján jön be, mikor is a fizetséget némelyek lőkebefizetéssel egyszerre, mások couverlben a vasárnapi gyűjtési erszénybe tevéssel teljesítik. Bevételi lőforrásokul a templomi ülőhelyek után járó illeték szolgál ; átlagos évi járuléka a híveknek 35 fr. Érdekes és tanulságos adatok ezek ránk nézve — fejezi be cikkét a francia. Küszöbön van a vallási átalakulás (,,újraöntés") Franciaországban, mondja a „ Témoignage" a 36. számban. A mikor ez átalakulást fejtegeti, csodák-csodája ! utal e lop a magyar prot, egyház szenvedéseire is, melyek — úgymond — teljesen azonosak a fr. hugenották szenvedéseivel", csakhogy amazokat kevésbé ismeri a világ. (Jól esik a magyar prot. kebelnek e megemlékezés, mely három év óta, a hogy fr. egyházi ügyekkel foglalkozunk, az első !) Most is beszélnek általában vallási üldözésről — igy vezércikkezik a 37-ik szám — de a mai üldözés nem oly tragikus a fr. protestánsokra nézve. A r. kath. egyházat szorongatja a fi-, állam s e nyomás alatt szenved kissé a fr. Protestantismus is. De ki ennek oka ? Bizonyára az uralkodni vágyó Róma ! Kétségkívül a fr. prot. egyházak is