Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - IV. Értesítők - Dunántúli ének és zenep. egyes.

góságában a lelkes nőegyletet, addig mig egy szükséget szenvedő kis diákja lesz az iskolánknak. F. P. Lelkészválasztás. A szendi egyház Piri Károly pápai segédlelkész! választotta meg lelkészének. Egyetemes gyűlés. Az evang. egyház egyetemes közgyűlésének nov. 12-én elnapolt tanácskozásait f. iió 8! és 9-én folytatták dr. Baltik Frigyes egyházi és báró Pwnay Dezső egyetemes felügyelő világi elnöklete alatt. A gyűlésen Sárkány Sámuel püspök gyengélkedése miatt nem vett részt. A theol. akad. nagy bizottságba Zsilinszky Mihály helyére, ki hivatalos elfoglaltsága miatt a bizottságokban viselt állásairól lemondott, Fabinyi Gyula, a nyugdijintézeti bizottsági tagságra Solcz Gyula választatott meg. Az egyet, egyház theologiájával felállitandó theol. otthon javára báró Solymossy Ödön által — édes apja emlékére tett — 1000 koronás alapítványát a gyűlés köszönettel tudomásul vette. A napirend legfontosabb tárgyát az alapítványok uj szabályrendeletének részletekben való tárgyalása képezte, melyet az egyet, gyűlés novemberben a részletes tárgyalás alapjául már elfogadott. Ez a szabályrendelet különösen az állam illetéktelen beavatkozása miatt vált szükségessé. A szabályrendelet majd minden egyes pontjának elfogadását igen élénk eszmecsere előzte meg, melyben részt vettek : Wagner Géza, Stehló Kornél, S^entiványi Árpád, Gyurác\ Ferena, Prónay Dezső, Zsilinszky Mihály, Barca Géza, Las\káry Gyula, Csepregi György, Zsigmondy Sándor, Jánossy Lajos, Haviár Dani, Kiss Ernő, Meskö László, Materny Lajos, S\elényi Aladár, Veres József stb. Több rendbeli módosítás után, a szabályrendeletet a másnapi (dec. 9.) tartott folytatólagos tárgyalás után elfogadták. az elfogadott szabályrendeletet átküldik a két prot. egyház közös bizottságához. Következelt a zsinat előkészítő bizottság jelentése. A bizottság jelentését Zsigmondy Jenő terjeszti elő a következőkben : „A bizottság határozati javaslatot terjeszt elő, a mely szerint kimondja a közgyűlés, hogy az ev. egyház alkotmányának megváltoztatása az államsegély igénybe vétele esetén sem szükséges, csupán azok a rendszabályok alkotandók meg, melyek az államsegély megadásának feltételét képezik. Az egyetemes közgyűlés mint legfőbb kormányzó testület az E. A. 150. szakasza értelmében erre intézkedés; joggal bír. Az egyetemes közgyűlés elhatározza hogy az állami hozzájárulásból és más segély forrásaiból egyetemes adó alapot létesít, melynek rendeltetése a hivek adóterheinek könnyítése mind ama egyházakban, melyek a létesítendő adókulcs életbe léptetése után segélyre szorulnak." Hosszabb eszmecserére adott okot a javaslatnak a később megállapítandó „adókulcs" kitétele, A javaslatot vita után, melyben részt vettek : Stehló, S^entivanyi Haviár D., Zsigmondy, Las\káry, Jánossy, Miklev' Materny, Baltik, Veres stb. -- Zsigmondy Jenő azon módosításával fogadta el az egyet, gyűlés, hogy az „adókülcs" helyébe a „feltételek" kifejezése igtassék. Ezzel a gyűlés kimerítette a tárgysorozatot és délután 2 órára véget ért. Beküidetett. Az „,Ev, Egyház és Iskola" 50-ik számában egy X névtelen beküldő megütközik azon, hogy a VI. sz. k. vár. egyházmegye esperese a megüresedett kassai I. egyházban az administrátori teendőkkel az üresedés tartama alatt nem a kassai II. egyház, hanem az eperjesi I. egyház lelkészét bízta meg. Hivatkozik a kassai egyházkerület lelkészválasztási szabályrendeletének 10. §. c) alpontjára, mely szerint ,.oly egyházközségben, a hol egynél több rendes lelkész van, az üresedés ideje alatt felmerülő teendőkkel a helybeli másik, vagy a helybeli lelkészek egyike bízandó meg." Cikkírónak válaszul csak ennyit: A lelkészválasztási szabályrendelet „egyházközségről" szól és nem városról vagy egyéb politikai községről. Márpedig a kassai két egyházak mindengyike egymástól teljesen független, önálló, külön egyházközség; — a kassai II. egyház lelkésze nem oly „egyházközség lelkésze, a hol egynél több rendes lelkész van", — igy tehát jogilag ugyan oly viszonyban áll ugy ő mint a „kassai il. egyházközség" a „kassai I. egyházközséghez", mint akár az eperjesi I. „egyházközség" és annak lelkésze, akár a AT. szab. kir. vár. egyházmegye bármely más egyházközsége". Az esperes tehát szabadon élhetett és i^ azon jogával, hogy ,,a lelkészi hivatal vezetését valamely szomszéd lelkészre"' ez esetben az eperjesi I. egyház lelkészére bízta. S liogy eljárása szabályszerű voit, bizonyítja az is, hogy intézkedését nemcsak az első sorban érdekelt kassai I. egyház s felügyelője, ki egyúttal az egyházmegye felügyelője, de az egyházkerület irányadó tényezői is megnyugvással és helyesléssel fogadták. D. A dunántúli ének- és zenepártóló egyesület 1903|4. évi „Jelentés"-e örvendetes képet nyújt az egyesület megerősödéséről, gyarapodásáról és hasznos működéséről. Van az egyesületnek 22 alapító, 209 rendes, 5 pártoló, s egy disztagja. Az alapító tagok 50 koronát fizetnek egyszersmindenkorra, A rendes tagok évi 2 kor. tagsági dijat, a pártoló tagok tetszés szerinti összeget fizetnek az egyesület pénztárába, ^z egyesület 1903. évi bevétele 560. 13 kor. kiadása 533.39 kor. Vagyonállás az 1901, évi jan. 1-én 2786 59 kor. Az egyesület ez évben is jelentékeny segélyt adott szegényebb gyülekezeteknek orgonajavitásra vagy harmonium beszerzésére. Más gyülekezeteknek Chorálkönyvet, tanitó egyesületeknek orgonamüveket ajándékozott. Dallamos könyveivel pedig' tőképen az egyházi énekek, a templomi éneklés egyöntetűségét segiti elő.