Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Csékus László. A dunántúli egyházi Énektár II. próbafüzete

eltérés. De abban a tekintetben feltétlenül egyet fogunk érteni, hogy a törvényjavaslat módosításánál becsúsztatott új sz.ikasz (39. §.) okvetlenül törültessék s az eredetiben is jóváhagyott lb93. XXVI. t. cikknek ide vágó rendelkezése emeltessék érvényre. Ez ellen egy értelemmel kell állást foglalnunk — •éppbn szegény, protestáns tanítóink érdekében. Ez az új, becsüs itatott 39. §. ugyanis ezt mondja: „A tanitói javadalmazás kiegészítő részét alkotó iskolai ingatlan haszonélvezetének pénzbeli egyenértékét — nem értve ide a természetjen nyújtott lakás és házikert élvezetét — minden egyes állomás után külön-külön kell megállapítani. E megállapítás alapjául - az összes adók levonásával — az ugyanazon községben hasonló minőségű ingatlan után elé'liető haszonbér szolgál, melyhez hozzá kell adni a községi (hitközségi) lakosok által az ingatlan megművelése körül netán teljesített szolgálmányok pénzbeli értékét." Ez az a szakasz, a mely kikerülte — úgylátszik — Sinkó éles tekintetét. Mert ha ő ezt észreveszi, akkor feltétlenül ír; egkellett volna látni azt a nagy veszedelmet, a mit tanítóinkra nézve ez az újítás hordoz az ő méhében. Különösen a mi dunántúli tanítóinkat fenyegeti ez a veszély. Megmondom, hogy miért és mennyiben. Az 1S93. XXYI. t. c. rendelkezése folytán tanítóink javadalmának felbecslésénél a földekértéke kataszteri tiszta becsit szerint vétettek fel. Ez holdanként alig néhány forint. Ez a törvény ugyanis szemelőtt látszott tartani azt, hogy annak a földnek a termését nem a tanitó takarítja be, ő a munka után nem járhat, nem csépelhet, nem kapálhat, nem hordathat. Ezeket lia a gyülekezet nincs iá kötelezve biz pénzen kell megtetetnie. Az állam pedig nem kívánhatja, hogy a tanitó saját pénzén munkáltassa a földjeit, mert akkor a jövedelem nem tiszta kat. jövedelem. Ezért intézkedett igen helyesen az 1893. XXYI. t. c. akkor, a mikor a tiszta kataszteri becsüt rendelte el. S mit tesz ezzel szemben a „reform minister V

1 Egyszerűen kasszálja ezt s vele — csaknem az egész Dunántúli ta ni lóság fizetés kiegészítési államsegélyt. S ezt nem vette észre a t. cikkíró. Pedig ez rettentő csapás lesz. Méltán szül elégületlenséget, de sőt zúgolódást. Pedig ha ez a szakasz belemegy a törvénybe — meglesz a kalamitás. Az új rend szerint u. i. az olyan tanitói földek, a melyeknek kataszteri becsértéke 120—150 kor. volt s azok ily summával szerepeltek a javadalmi jegyzőkönyvben, majd m>st 400—500 kor., azaz négy és ötszáz koronával fognak felvétetni. Ez bizonyos. Meggyőződhetik róla bárki. Egyszerűen nézze meg az 189 3. évben felvett javadalmi jegyzőkönyvet, Ennek a végén mindenütt ott van az, hogy ,,a tanitói földek haszonbérbe adás esetén mennyit jövedelmeznének.'' Ez eddig teljesen illuzóriusnak látszott. No most a „reform miniszter" életet lehel bele. Azt hiszem ez nyilvánvaló mindenki előtt, hogy 150 k. helyett 400 k. névleges eu-elés a legtöbb tanítónk kezéből kiveszi az eddigi államsegélyt. Ezzel az intézkedéssel a városi, készpénzzel díjazott és a falusi II. tanitók határozottan felibe kerekednek az u. n. falusi I. főtanitóknak. Mert az a közbeszúrt mondat, hogy az összes adók levonásával fog felvétetni a haszonbér, a mi dunántúli tanítóinkon nem segít, mert itt az adókat ugy is az egyházak fizetik. Ez legfeljebb az alföldi gyülekezetek tanítóinak szolgál gyenge vigaszul. Már pedig az csak nem helyes, nem méltányos, hogy a mi nyomorúságos jövedelmű falusi tanítóink még az eddigi államsegélytől is elessenek. Az, hogy majd 1000 k.-ig lehet a fizetést kiegészíttetni, az ő helyzetükön éppen nem javít. Még igy sem lesz az az államsegély megmenthető, a mely pedig a 800 koronás fizetés mellett is megillette őket. Névleg emelhetik ugyan a fizetést, de a valóságban — kevesebb lesz az mindazon helyeken, a hol legalább 10 12 hold föld jár a tanitói javadalommal. Ez pedig iszonyú veszteséget, anyagi károsodást jelent az összes falusi tanítókra nézve. Itt duuántúlban biztosan elvesztik tanítóink az ő államsegégélyüket. Ennek pedig nem szabad bekövetkeznie. Ez végzetes baj lenne. Ezért ez ellen a tanítóságnak csak a legerélyesebb oppositiót kell kifejtenie, meggátolnia azt, hogy ez a sérelmes 39. §. belekerüljön az új törvénybe. Gergelyi. MoháC6y Lajos. A dunántúli egyházi énektár II-dik próba füzete. Megjelent a dunántúli egyházi énektár II-dik próba füzete is. Én is. kaptam abból a püspökömtől egy példányt megbirálás végett. Legyen szabad erről szerény véleményemet itt b. lapunk hasábjain is nyilvánítani.