Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Kirchner Elek. Észrevételek a jövő magyar énekeskönyv dallamai részéhez

végén az arra vonatkozó nézeteiket. Nem tudom, vájjon kívülünk más is tett-e reá még megjegyzéseket, de arra emlékszem, hogy hármunk véleménye lényegében egymással egyezett. Igy nevezetesen mind hárman elismertük, hogy Gr. M. nagy szorgalommal és bizonyos fekú hymnologiai körültekintéssel gyűjtött össze egy jó csomó egyházi dallamot. De abban is találkozott véleményünk, hogy és ehhez hasonló gyűjtemény nem képezheti egy egyetemes érvényű énekeskönyv dalJamtárát és pedig egyszerűen a dallamok nagy számánál fogva; a mint emlékezem, vagy 250 dallamot »utat ki a gyűjtemény. Képzeljük, hogy minden dallamra csak 2 énekszöveg esnék, már akkor is 500-ig menne az énekek száma. Mekkora s:<ám kerül azonban ki, ha bizonyos kedvenc melódiákra több szöveget számítunk? Minő vastag énekeskönyv lernte ebből ? De ettől eltekintve, hol képzelhető egy gyülekezet, a mely 250 dallamot csak tűrhető szabatossággal is énekelne. Ugy gondolom, ha valahol ennek V

3 részét tudják: úgy ez már igen tekintélyes szám és az ilyen tudás kétségkívül szép eredménynek mondható. De hát a gyülekezetekben rendesen ennél jóval kevesebbet tudnak csak énekelni ; nem is merem hozzátenni. tisz~ teségesen, mert ez vajmi ritka kivétel. Ismeretes dolog, hogy a legtöbb helyen még ma is éktelenül huzzák-voLnják s kanyarítják az éneket, itt-ott a szó való értelmében ordítozva, úgy hogy a finomabb idegzetű embernek, különösen ha véletlenül valamivel érzékenyebb a zenei hallása, szinte borsódzik a háta és épenséggel nain képzeli magát az Isten házába, a hol pedig nem csak az imádság- és prédikációnak, hanem az éneknek is, ugyan olyan épitő hatással kellene lenni a hivő lelkére. En hajlandó vagyok ennek okát nagyrészt abban keresni, hogy gyülekezeteinkben a használatos melódiák száma rendesen sokkal nagyobb, hogy sem képesek volnának a hivek azokat kellőleg megtanulni és hogy elég ismétlődő alkalom nyílnék azoknak reprodukálására. Már pedig ez a baj kétség kivül fokozódnék, ha például a Gaál Mihály-féle nagy melódia gyűjtemény szolgálna zenei bázisul egy u. n. egyetemes énekeskönyv megszerkesztéséhez. Szándékosan hangsúlyoztam az u. n. kifejezést. Épen e gyűjtemény dallam számainak tekintélyes volta újra megerősítette bennem azon már máskor is kifejezett meggyőződésemet, hogy egy egyetemes érvényű és mint ilyen egész Magyarországban elfogadásra alkalmas magyar énekes könyvnek szerkesztése aligha fog valamikor sikerülni. E gyűjteményből ugyanis kitűnik az, hogy Magyarországban tényleg igen sok dallamot énekelnek ev. gyülekezeteinkben. Meg kell azonban e helyütt jegyeznem, hogy e gyűjtemény koránt sem teljes. Molnár János szarvasi tanitó chorálgyüjteményének tartalom-jegyzéke kilenced fél száz olyan chorált mutat ki, melyek hazánkban a különféle nyelvű ev. testvérek ajkán megzendülnek. Yilágos ebből, hogy már csak azért sem létesíthető egy egyetemes énekeskönyv, mert fizikai lehetetlenség minden vidék chcraligényeit kielégiteni. A felső vidék és az alföld kedvenc melódiái bizonyára nem azonosak a dunántúli kerület gyülekezeteinek kedvelt choráljaival és viszont. A mely állításomat igazulja az az egyszerű tény, hogy en, a dunántuli ember felét sem ismerem az állítólagos származásuk szerint különféle osztályba sorolt chorál oknak, melyeket Gaál Mihály ugy látszik leginkább a tótok által énekeit dallamokból gyűjtött össze s melyekről kétségkívül úgy vélekedik, hogy azokat hosszában és széltében az országban mindenütt éneklik. Pedig hát úgy gondolom, nemcsak én, hanem kívülem sokan mások sem ismerik azoknak a dallamoknak nagy részét. Ho^y tehát a dolog dűlőre jusson, első feltétel szerintem az, hogy mondjunk le az egyetemes jellegről\ vagyis ne akarjunk egy általános, hazánk összes ev. magyar gyülekezeteinek szánt énekeskönyvet szerkeszteni. Helyezkedjünk arra az álláspontra, mely szerint minden, bizonyos körig terjedő dallam egyöntetűségét mutató vidék szerkessze meg a maga magyar énekeskönyvét*). Az ez által előálló különféleség korán sem veszélyezteti a felekezeti összetartozandóság érzetét, ez csak illusztrálja hymnologiai téren az ugyanazon egy szellemnek különböző nyilvánulását. „Ein Geist u. manherlei Gaben" mondja jellemzően a német szálló ige. És ez okvetlen kisebb baj, mint az elkerülhetlen idegenkedés és ellenszenv, a melylyel a gyülekezeteknek legnagyobb része fogadná azt az egyetemes énekeskönyvet, mellnek dallamai nagyrészt ismeretlenek előtte vagy tnelyből — tekintve azt, hogy a fent mondottak után a dallamok számát a minimumra kellene redukálni, hiányoznék kedvenc daliamának nagy része. Mert nem szabad elfelejtenünk, liogy a megszokott dallamokhoz *) Az ujabban kezembe került Paulik-lele melódia javaslat, bár kedvezőbb színben tünteti fel u melódia nehézségek üg%'ét, s azoknak elhárítását lehetőnek tartja, engem még sem győz meg arról, hogy e véleményről letegyek.