Evangélikus Egyház és Iskola 1904.
Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Kirchner Elek. Észrevételek a jövő magyar énekeskönyv dallamai részéhez
hasonlithatlanul jobban ragaszkodik a nép, mint a szövegekhez. De hát kérdezhetné valaki, nem szakad-e meg ez által minden kapocs, a mely minket magyarországi evangélikusokat egymással összefűz akkor, midőn magasztos hymnusainkban dicsérjük az Istent ? Nem szünik-e meg ez által a jövőben minden lehetősége annak, hogy a hazánk különféle vidékeiről származó hiveink alkalomadtán együtt énekelhessenek, ha valahol találkoznak az Isten házában ? Ezen veszély véleményem szerint igen könnyen elhárítható az által, ba megállapítjuk a%on dallamokat, a melyeket gyülekezeteinkben kivétel nélkül ismernek és arról gondoskodunk, hogy az ezen közös melódiákra irt mintaszö'/egek minden szerkesztendő magyar énekeskönyvbe felvétessenek. 25 — 80, de ha van, lehet több is, — ilyen általánosan ismert közös melódiának tekintetbe vétele, gondolom már eléggé markírozná az összetartozandóságnak érzetét. És ezzel úgy hiszem, egyúttal ki is volna jelölve az át és mód is, mely szerint megszerkeszszük hazánkban a majdan létesülő ev. magyar t'nekeskönyveinket. Megkisérlem ezt néhány szóval körvonalozni, úgy a mint én azt elképzelem. a) Első sorban meg kell állapítani, — és ezt végezhetné valamely egyetemes bizottság, de minden ecetre olyan, a melyik tesz is valamit, mondom meg kell állapítani azon dallamokat, a melyeket egyházainkban nyelv és nemzetiségi különbség nélkül mindenütt énekelnek. Nem tudom, hogy mekkora számot mutatnak ki majd ezen dallamok ; de feltéve, hogy az talán nagyon tekintélyes lenne, úgy azt tartom, a netaláni redukálás szüksége esetében, ebekből b) Másodsorban ki kell válogatnunk azokat, melyek qenei értékük mellett leginkább megfelelnek a magyar népdal ritmusának, tehát különösen a felütés nélküli troehaikus lejtésüeket ; a felűtésesek közül csak azokat, melyek kiváló zenei értékkel birnak : mondjuk pl. a stílszerű, valamely régi egyházi hangnemben iiott, komoly, magasztos szinezetileket. Mert ne gondoljuk, hogy choral énekeink zeneileg egyforma értékűek ; van azok közt bizony selejtesebb is ; azért válogassuk ki a javát. Ezek a dallamok és — ha sikerül találni, az egyértelműen elfogadott rajok illő szövegek képeznék aztán az egyes énekeskönyvek énekeinek és dallamainak mintegy z eu e' és szóvégi kö^ös törzsét. Csak ezen experimentum sikeres végrehajtása után következnék az én felfogásom szerint az egyes vidékeknek szánt — külön énekeskönyvek megszerkesztése. Én ezt az utat magyarországi sajátos viszonyainknál fugva olyan természetesnek, oly egyedül helyesnek tartom, hogy másként el sem képzelhetem ev. magyar egyházi énekeskönyvünk reformját. A mi speciális dunántúli énekeskönyvünk dallami részének megállapítása aztán ugyanilyen formán megyen végbe. Ha megvannak állapítva a közös törzsöt képező dallamok, akkor az előbbihez hasonló eljárással újra kiválogatjuk elősző / azokat, melyeket kerületünk magyar gyülekezeteinek legtöbbjében v. esetleg mindenütt énekelnek, aztán továbbá azokat, melyek ha nem is oly általánosak, de legalább zeneileg értékesek, ezek közt pedig leginkább a speciális magyar chorálokat. És e helyen legyen szabad még egy dologra felhivnom a figyelmet, egy dologra, melyet néhány évvel ezelőtt abban az időben, midőn hozzá fogott a mi kerületi énekügyi bizottságunk egy uj énekeskönyv szerkesztéséhez, mások mintegy ötletképen felvetettek, mely fölött pro és contra sok vita is folyt, közben Ízléstelen módon is, a nélkül azonban, hogy valaki azután tudtommal behatóbban foglalkozott volna vele. Hát én megvallom, hogy ismételve gondolkoztam felette s mi több, sokat tűnődtem rajta, hogy is lehetne e tekintetben valami eredményhez jutni. De badd mondjam meg előbb, miről van szó. Többen, köztük Kálmán Farkas ref. lelkész, Csengey Gusztáv eperjesi collég, tanár hangsúlyozták, hogy itt az idő és alkalom, hogy a choiált megmagyarositsuk. Sőt ez volna tulajdonképen elöföltétele az uj magyar énekeskönyv létesítésének. Hogy az egyik choriambikus magyar népdal ritmust ajánlott, a másik egyéb, cif'-a, állítólagos magyar ritmikai schémákkal szolgált, a mely receptekből azonban nem igen kértek, azt csak futólag érintem. De nem hallgathatom el, hogy a dolog felett gondolkozva bizonyos fokig nemcsak módosult az akkor nyilvánított nézetem, de ezen felül mindinkább megérlelődött és megerősödött bennem az~ a meggyőződés is, hogy igen is kell valamit tennünk, hogy h a zaji as nemzeti érzésünk istentiszteleti szent énekeink dallamaiban is kifejezésre jusson. Ezt természetesen nem tesszük, hogy a mi népdalritmusunkat az ő különböző formájú thoriambikus ütemeivel belevigjük chororálmelodiáinkba ; ennek ellentmond nemcsak a technikai kivitel nehézsége, hanem talán még inkább a profán szinezet, melyet
