Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

1904-12-01 / 48. szám

kóláink szépen fejlődnek és ev. ref. középiskoláink tanárai is külön egyesületben sajátos felekezeti célokra pl. az ev. ref. iskolák történetének kutatására egyesültek. Tudom pedig azt, hogy oly hódolattal és örömmel elismert ttkintélye összes püspökeinknek nincs, mint a szászok püspökének, jólehet fényes tehetségű vicarius viszi önállóan a szász középiskolák főigazgatói tisztét. Ha középiskoláinkat fenn akarjuk tartani önállóan. folyton fejlődő irányban : úgy az állam fejlesztő tényezője mellett egy oly fejlesztő tényezőt is be kell állítani közoktatási szervezetünkbe, a mely protestáns szellemünket, a renaissancenak vallási szellemét is a leghatározottabban képviselje. Felszólalásom, indítványom eredménytelen volt a múlt évben : ma is az lett volna : de a cél ma is épp oly világosan, sőt sokkal világosabban áll előttem, mint első felszólalásomkor. Mind ez a múlté — eredmény szempontjából, de cél szempontjából mind a két, részben megcsonkult. részben elejtett ügyem és indítványom a jövőé. Egészen igy jártam volna egyházunk szelleméből és szervezetéből tervezett nevelői oktatási eszményemmel, ha ezt 111a felfejtem. Igazat adott volna a legtöbb s ha kifejtettem volna, hogy egyházunk szelleme azt kivánja, hogy a vallás kinek-kinek szent meggyőződése legyen, hogy a folyton működő inteni kegyelem, a mint ast Jézus Krisztusban oly kézzel foghatóan megjelent a történetben, kell hogy a gyermeki hit által feltárt szivünket, egész lényünket átnassa, egyéniségünket, a melylyel mint sajátos szervek egyházunk szerves egészét szolgáljuk, megszentelje. A mint azonban ugyanazt alkalmaztam volna egyházunkban létező nemzetiségi individualitásokra, s ebből azt vontam volna le, hogy a vallás itt is, ott is ezen egyéniségek alapján másképpen alakul meg s hogy ezért is aconfirmationalis oktatásnak is ezen egyéniségekhez kell alkalmazkodnia: már nagy ellenmondást keltettem volna; s esetleges indítványom, hogy valamint az olvasókönyvnek, úgy a konfirmatiocalis könyvnek és vidékenként különbözőnek kell lennie s hogy igy a könyv használhatóságának kritériuma nem egy már rég letűnt kornak dogmatikai elvontsága lehet, hanem hogy e kritérium csakis a vallási élet változatosságával és gazdagságával adott különböző tényezők ismeretéből és méltánylásából vonható le: bizonyára az ily irányú inditványom szintén elbukott volna. A népiskolai vallásoktatás ügyében nem igen szólaltam volna fel. Szoros confessionális jellemének hive vagyok; adnám a kátét is: de ' ugy, hogy ennek egyes részeit beilleszteném a történet keretébe. A tízparancsolat a törvényhozás nagyszerű látványosságu keretébe való, a miatyánk a hegyibeszédnek s igy Jézusunk szentek-szentjét alkotja; a hiszekegy már az apostoli kor utáni történet keretében adandó. Csak a mi le^z, a mi történik, a mi él : az érdekli igazán a gyermeket. — Lehet ebben igaz valami: azéit azonban maradjunk meg csak a káté mellett — mostani alakjában. Nem kell mindég akadékoskodni ! — igy szólana a többség. A középiskola céljáúl azt hiszem mindnyájan az általános műveltséget, az igaz humanumnak kifejlesztését tűzzük ki. Mindaz a mi van : az lett, az megvalósult, Csak az ismeri igazán a létezőt, a ki azt genezisébe követte és egymással összehasonlitólag sajátosságában, tehát lényege szerint felismerte. Hogy valami igazán sajátunk legyen : azt genezisében nekünk is át kell élniiuk; máskülönben az csakis ránk tagadó, emlékezetünkben örzött kincs s nem életerő ! A protestáns felfogásnak éppen az a sajátsága, hogy nem a cselekedetekre, a tényekre, hanem az érzület, az abban élő folyamatra fekteti a súlyt. Nem betűt, hanem szellemet; nem vallásos tételeket, hanem vallásos életet követel. S a keresztény vallásnak mi tulajdonképpeni lelke?! az isteni nagy szeretet, a mely önmagáról megfeledkezve, másnak lelkébe mélyed, annak sajátosságát kutatja és azt az isteni célgondolatot, a melyért minden egyes emberi lélek teremtetett, — hogy ezzel mint sajátos szerv szolgálja Istennek országát — kiemeli és ennek fejlesztése érdekében önzetlenül fáradozik. — Az isteni szeretettől áthatott, szeretetben mindenkit sajátossága szerint szolgáló élet: ez minden igaz keresztyénnek élete ; — mely akkor dicsőül meg igazán, midőn éppen az elveszendőkben a lega!antiabbakban fáradhatatlanul keressük azt az isteni szikrát (a mint ezt Széchényi mondja), mel} életének értéket ad. S már most mi következik mindebből a középiskolai vallásoktatásra nézve?!: AZ, hogy a^t a vallást is az egyetemes történethez alkalmazottan kell adni, « hogy keresztény, protestáns, human középiskolában akkor, midőn az indek, perzsák, egyptomiak stb. a görögök, rómaiak, a középkor stb. törtéuetével foglalkozunk és e népek életét mi is át akarjuk élni: hogy ugyanakkor a vallási órában ezen népek vallásával foglalkozzunk, azok szent énekeit, imáit, vallási képleteit, világnézetét, egész kultusát, a