Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - b) Név nélkül vagy álnév alatt - M. M. M. Az új iskolai törvényjavaslat ág. hitv. ev. egyházunk szempontjából

Huszonkettedik évfolyam. " .7. szám. Orosháza, I90>4. november 24-én Előfizetés dija : Egész évre . 12 kor. 1 Félévre . . • 6 „ 1 Negyedévre . • 3 „ Egy szám ára 24 fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő : Kiadótulajdonos és szerkesztő: VERES JÓZSEF. HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija : Egész oldal . . 16 kor. Fél oldal . . • 8 -, i Negyed oldal • 4 „ ! Nyolczad oldal 2 „ Az uj iskolai törvényjavaslat ág', hitv. ev. egyházunk szempontjából. Felszól ittatván, adnám elő véleményemet az uj iskolai törvényjavaslatról, azt a hövetkezőkben akarom megkísér leni. Mindenek előtt néhány általános megjegyzést kell előre bocsátanom. A mi ág. hitv. ev. egyházunk és a magyar állam érdeke, nem képzelt, de igazi érdeke egy és ugyanaz volt s az ma is. Az állam igazi érdeke az, hogy polgárai külön-kii'ön és öszszesen becsületes, hű, hazaszerető, törvényeket tisztelő, kötelességeiket teljesitő, áldozatkész és minden körülmények közt megbízható emberek legyenek, fent és alant, a kormán)zók és a kormányzottak. S midőn ág. liitv. ev. egyházunk a puszta földin túl emelkedik s magasabbra törekszik ugyan, mégis minden tanításával, cselekedetével, életpéldával szolgái s intézményei részéről, szóval egész igyekezetével epén azt akarja elérni az emberekkel e földön, a mi a földi haza, vagy a mint azt ez idő szerint nevezni szeretik, az állam boldogulására, biztosítására és felvirágzására szolgál. Hogy ezen cél eléressék, a természetétől fogva önző embert már gyermekkorában kell ezen cél felé irányítani és eztn célra igyekvő befolyás alatt tartani. Es hogy ezen befolyás érvényesülhessen, arra szolgálnak az oktató és nevelő intézetek, az iskolák a legalsóbb fokozattól a legfelsőbbig. Ezeknek berendezése s vezetése nagy fontosságú. Valamennyi ily intézménynek az alapját az úgynevezett elemi iskola képezi. S itt különösen $ erről van szó. A mint ismeretes, hazánkban az állami kormányz it ezen goudot a legújabb időkig az egyházak vállán hagyta. S a történelem bizonysága szerint nem kellett azt megbánnia; nem kellett megbannia különösen a mi ág. hitv. egyházunk ebbeli működését Egyházunk oktató s nevelő intézetei szolgálván saját egyházi érdekeiknek, mindenkor híven, a legjobb tudással és akarattal szolgáltak a földi haza igazi érdekeinek is. A viszonyok változtak; az állam is felismerte ebbeli kötelességét. Kimondatván az általános tankötelezettség, a fennálló intézetek elégteleneknek bizonyultak. Egyházunk meghozott minden áldozatot, hogy a maga kebelében ezen követelménynek is megfelelhessen ; de nem rendelkezvén anyagi erőkkel, nem felelhetett meg teljes mértékben. S az állam is magára vállalta ezen feladat egy részét. Mik ép és mily irányban tette azt. az szemünk előtt \an. Emelkedtek községi, állami iskolák, a melyekben az állam közvetlen vezetése s felügyelete alatt történt az oktatás, folyt a népnevelés munkája és folyik máig. Ezen iskolák mint közösek, nem tarthatták meg a felekezeti jelleget; s az, a 1111 a nevelés ezen fukán a legfőbb : a vallásban való oktatás és nevelés ezen iskolákban hátiéi be s 'orult. Nem csak ez; a felekezeti iskolák is az állami felügyelet alá kerültek, az állami tantervhez alkalmazkodtak s az egyház befolyása lépésről-lépésre szűkebbre szoríttatott. Az oktatás inkább értelmi, észbeli tanítássá lett, a tudásra fektettetett a hangsúly s itt is inkább az ezen világra vonatkozó ismeretek foglalták el az első helyet. Hogy vájjon ezen változás az államra és egjházra előnyös, áldásos volt-e, ahhoz igen sók kétség fér. A jelen bizonyságul szolgál. A mostani nemzedék nagyobb- részében már az uj iskolai rendszer neveitje. S vájjon milyen állapotot teremtett azon időkhöz viszonyítva, a mikor még az oktatás az egyház kezében volt ? A különbség szembeszökő. A tudás kétségtelenül nagyobb terjedelmet nyert ; de vájjon ezzel párhuzamosan haladt-e a szivnemesités. a jellemképzés ? Vájjon elterjedt-e a becsületesség, tisztult-e az erkölcsiség, szilárdult-e a megbízhatóság, növekedett-e az áldozatkészség és mélyült-e a hazaszeretet? És hol