Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Egyetemes gyűlés

Az offertoriumnak nevezett ima épen onnan vette elnevezését, mivel mondása vagy eléneklése alatt az Ur asztalához járuló hi­vek kenyeret, bort és egyéb adományaikat felajánlották az oltárra, melyekből az Ur vacsorájához szükségesek elkülönittetvén, a többi félretétetett a templom és az egyház szolgái javára. A mit a római liturgia az offertoriumból csinált, annak a mi egyházunkban eg}*által­jában nem vehetjük hasznát. A praefatiónak helye már a 19. sz. a. meg volt jelölve. (folyt, köv.) Belföld­Az egyetemes gyűlésen felolvastatott a kor­mány leirata is, amit a közös bizottsághoz intézett. Erre a jogügyi bizottság javasolja, hogy az a pro­testáns ügyeket közösen intéző bizottsághoz tétes­sék át. Veres Józsel hozzájárul a javaslathoz, hogy az ügy áttétessék a közös bizottsághoz. Mindamellett egy-két megjegyzést óhajt tenni. Nagyjában öröm­mel fogadja a korvány javaslatát, de részleteiben némiképen aggodalmaskodik. Aggályát tejezi ki a leirat ama kifejezései fölött, hogy „a törvényesen bevett vallásfelekezetek közötti tökéletes egyenlő­ség és viszonosság az egész vonalon érvényesül­jön, természetesen tekintetbe vételével a törvényes fejlődés és az egyes vallásfelekezetek benső termé­szete által előidézett különös viszonyoknak". Ez a korlátozás eszébe juttatja az embernek azt a híres törvényt, ami megadott sok jogot a protestánsok­nak, salvo tarnen jure dominorum terrestrium. Evvel azután mindent elrontott ! Köszönettel ve­szi tudomásul, hogy az egyházi adó terhén végre könnyíteni akar a kormány; de kifogása van az ellen, hogy a lelkészi íizetés rendezését, vagy a korpótlékkal kiegészítés vagy a congrua fölemelése utján tervezi. Nem vagy az egyiket vagy a másikat, hanem mindakettöt joggal kértük, sőt a harmadi­kat is, a nyugdíj ügyének méltányos rendezését. Az egyház jövője a lelkészeken fordul meg. Ha a mostani 1000 korona íizetés marad meg, erre a pályára csak a vagyonban és tehetségben legsze­gényebbek fognak menni, kényszerűségből, nem hivatásérzetből, nem lelkesedéssel. Ezek alatt tönkre megy az egyház is, a lelkészi állás tekintélye is. Az emlékirat a 800 Irtos fizetésnél maradt; ámde azóta a köztisztviselők lizetéset tetemesen föleinelte az állam, az élet is megdrágult ; méltányos, sőt halaszthatatlanul szükséges, hogy a lelkészi Íizetés minimuma folemeltessék annyira, a mennyire a lelkész tudományos képzettsége, működésének ér­téke, hivatásának tekintélye megköveteli : kapjon tehát legalább annyit, mint a középiskolai tanár, alapfizetés, korpótlék, nyugdíj tekintetében. A 800 fi t. miatt általános az elégedetlenség, sőt zúgolódás ; a tervezett congressust azért mellőzték a lelkészek, hogy hatóságaik ellen ne látszassanak tüntetni és főkép azért, mert szeretik hinni, hogy a hatóságok a jogos kívánságot méltányolva, komolyan, őszin­tén, melegen karolják fel az ügyet és kieszközlik teljesítését. A kérés teljesítésének eddig sem a pénz hiánya volt az oka, hiszen a csekély con­gruára is tiz hosszú évet kötött, ki a törvény, holott más tisztviselőknél sokkal nagyobb összegeket még visszamenőleg is megszavazott. Furcsa az, hogy mi zörgetünk, panaszkodunk legrégebben, legkisebb fizetésen, és mégis éppen a mi fizetésünk javítá­sát halasztja el megint a kormány, beláthatatlan időkre. Felszólalásával alkalmat akar adni a lelké­szeknek, annak kimutatására, hogy ebben mind­nyájan egyet értenek, a vezető hatóságoknak arra, hogy erről meggyőződjenek. Kéri, mondja ki az egyetemes gyűlés, hogy a közös bizottság a lelké­szi alapfizetést ne 800 frtban állapítsa meg, hanem a középiskolai tanár fizetése összegében, korpót­lékkal és nyugdíjjal ; a fizetés rendezését ily érte­lemben komolyan sürgesse a kormánynál. Zsilinszky Mihály hozzájárul, hogy az indít­vány áttétessék a közös bizottsághoz. De helytele­níti a politikát ide behozni és támadni a kormányt akkor, mikor éppen a kormány tényleg cselekszik, tárgyal a közös bizottsággal. Veres József szavainak helyreigazítása címén kér szót és kijelenti, hogy távol áll tőle a politikát ide hozni, és távol áll tőle, hogy gróf Tisza Istvánt mint protestáns embert és mint szabadelvű em­bert megvádolja azzal, hogy egyházát gyengíteni akarja. De íizetésrendezéséuek halasztásával ezt teszi akarata ellen is. Mikor ő rámutat arra, ami hiányzik a leiratban, bár 10 év óta kérjük : az nem politika. Sztehló Kornél méltányolja a Zsilinszky által felhozottakat., de helyesnek tartja Veres felszólalá­sát, mert ezzel ő csak a helyzet tisztázásához akart hozzájárulni, tájékoztatja avval a közös bi­zottságot a kívánalmakról ; sőt magának a kor­mánynak is szüksége van a támogatásra, sürge­tésre, az ellenkező törekvés ellensúlyozása végett. Hadd tudja meg hát az itteni nyilatkozatokból a kormány is, a közvélemény is, hogy mi' a mi kí­vánságunk és hogy a mostani elintézésben nem nyugszunk meg, kívánságunk most nem teljesített részét tovább is lönntarljuk. Materny Lajos kijelenti, hogy a lelkészek Ve­res Józsel nyilatkozatát helyeslik és ahhoz csatla­koznak. S\entiványi Árpád szerint már a kongruatörvény meghozatalakor aránytalanul kevés volt a megál­lapított 800 frtos lelkészi fizetés-minimum. Elfő-

Next

/
Thumbnails
Contents