Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - II. Versek - Dr. Oravecz Ödön. Október 31.

nem kivánja, miután ezen jelentést még a boldogult lelkész halála előtt tartott közgyűlés is tudomásul vette, került az ügy a szeptember havában Nagy-Váradon tartott kerületi gyűlés elé. A kerületi közgyőlés pedig tekintettel arra, hogy a VI. szab. kir. városi ev. esperesség 1905. január elsejétől feloszlik s a kassai két egyház a hegyaljai esperességhez fog januártól tartozni, megbizta ezen esperesség elnökségét, hogy a kassai két egyház egyesítését vegye mielőbb tárgyalásba s azt sikeres megoldáshoz vezesse. Tagadhatatlan, hogy az egyházkerület ez ügyben harmadszor erélyesebb határozatot is hozhatott volna. Feltehető azonban a kérdés : vájjon kívánatos, szükséges-e az egyesülés ? Már maga az, hogy egy községben az alig két és fél ezret számláló, ugyanazt a hitvallást követe hivek egymástól két különálló csoportra oszolva legyenek, nem természetes, nem egészséges állapot. A{ egyesülésben, az erők és tényezők tömörítésében van az eiö ! Megosztva, áll a költő s%ava : „S%ét hull nemzetünk !" Láttuk a múltban, hogy mig úgyszólván az egész Kassa város lakossága lutheránus volt, erös, egységes, hatalmas egyházat képezett, melynek körében a három nyelvű lakosság mindegyik ? megtalálta a maga vallási szükségleteinek kielégítését s a külső erőszak vitte később a nyelvek szerint megoszló hanyatló, erőtelen állapotba. És ma nem visszás állapot-e, hogy ug}

Tanezen hitvallást követők kétfelé vagyunk ! ? Kívánatos egyesülés az erök és tényezők tömörítésének okából, hogy egyesült erővel belterjesebb és hatékonyabb egyházi életet kifejthessünk; kívánatos egyházi adózás és teherviselés egységes rendelése céljából, kívánatos a% egy!hídtagok és a lelkészek érdekében, hogy a jelenlegi visszás állapot, mely a tagoknak is, de különösen a lelkészeknek jogköri összeül köpésre alkalmat nyújt, megszűnjön ; kívánatos kulturális és lia^afias szempontbót, hogy ugy a városi, mint az ide tartozó vidéki magyar érzelmű, de német és tót nyelvit híveket egyesült erővel a magyarosításban gyorsabban és biztosabban előbbre vigyük, 5 hogy az evangélikus templomban az eddigi német és tót istentisteletek helyére mielőbb a magyar kerüljön ! Mennyi fontos, mérvadó ok ! Mii}' magasztos, nemes cél ! Ugyan lehet-e egyházát igazán szerető tag, ki ezen célok mielőbbi megvalósítását nem akarná?! Lehetetlen! S mégis a kölcsönösen óhajtott megvalósulásnak mi az akadálya? Semmi! Talán anyagi áldozatba kerül? Nem. Sőt ellenkezőleg az egyik gazdag, a másik rendezett anyagi viszonyok között, anyagilag is előnyösebb helyzetbe jutna az egyház s a tagok teherviseselése is könnyebb lehetne. Mi mégis hát az ok ? A megértés hiánya, az emberi gyarlóság, egyesek önzése, némelyek ellenszenve : s az ezeken felülemelkedni tudó egyházias, testvéries szellem távolléte. Ez a való tény. Elmondtam a két egyház legjobb érdekében, hogy az egyháztagok lássák e kérdés egész objektiv történetét, hogy ennek megismeréséből meritsenek tanulságot és nemes cselekvő elhatározást arra nézve, miszerint ezen valóban komoly ügyet ezen kedvező alkalommal az egyház érdekében végre-valahára legüdvösebb megoldáshoz juttassák ! Viribus unitis ! Csermeszky Béla, egyh. jegyző. Október 31. Éjek éje vala ; a sötétség árnya Holló-szárnyaival a lelkekre szállá. Az ember, az Isten képére teremtett, Úttalan utakon, homályben tévelygett. Vakhit köde ült meg a szivén, a lelken, Fojtó páráiba, hogy mindent elrejtsen. Lidércfény lobogott, nem igazság napja, Farizeus gvujtá, nem Krisztusnak papja. Áru volt a hivő, ár a volt az üdvnek. Lemormogott imáK, mit olvasón pergetnek ; Mikben érzés nincsen, mint a zengő ércben, Meg lehetett venni csengő ezüst pénzben. Gsengett-pengett a pénz templomi ládába . . . . Üdvöt lehet venni, azt hitte a kába, Hit sem kell ám ahhoz, erre tanították, Krisztus szent tanait, a kik kiforgatták. Éjek éje vala ; nem mozdult a szellő, Csak roskadt egymásra sok, fekete felhő. Gyűlve gyűlt a vihar, villámhangjaival Sejtelmesen zengett, mig fénye derengett.