Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - c) Az 1848. XX. végrehajtására vonatkozó nyilatkozatok, vélemények és mozzanatok - Gr. Tisza István

Egy nemes, nagy lélek lelkének égboltján — Kishitű félelem csiráit kioltván — Igy gyűlt az igazság vágya, gondolatja ; Gyűjtve az erejét, hogy azt ki is mondja. Kimondja a villám harsogó szavával, Hadd terjedjen hangja e világon által. . . . AVittenberg falain megjelen egy barát, Nem visel hermelint, csak szerény szőrcsuhát. Kézi kalapácscsal, hogy szegez valamit, Rómában úgy hallják, hogy a föld morajlik ; Hogy az ég villámlik, hogy harsog a hangja, Hogy oszlik a felhő, hogy feljő a napja Krisztus vallásának s az igazság fénye, Eltűnvén homálya, felragyoghat végre. . . . Es szól Luther Márton, mert ő volt e barát „Szólaltassátok meg a Szent írás szavát, Mig ti le nem győztök annak igéivel, Hirdetem és vallom mindezt igaz hittel" . . . A kilencvenöt pont, mint sújtó Ítélet, Mely után egv szebb kor hő reménye éledt, Szárnyalt világ-szerte s a ki megismerte, Az el is fogadta, ha Krisztust kereste. . . . És Ti dicső nagyok, kik ezt munkáltátok, Kiket nem riasztott szitok avagy átok, Nem néztetek másra, csak lelkünk üdvére, Hiába csábitott az önzés tündére, Áldás emléktekre ! S hálásan fogadjuk, Hogy szent örökségünk halálig megtartjuk; Dicső neveitek szivünkbe bevésve, Protestáns hitünkért bátran megyünk vészbe, És állni fog, bárha ezer vihar rázza. Mert él, örökké él Krisztus szent egyháza! Dr. Oravecz Ödön. Belföld. Gróf Tisza István miniszterelnök átirata a magyar protestáns egyházakhoz az 1848 : XX. végrehajtása ügyében. A t. bizottság által folyó évi április havában az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtása tárgyában benyújtott emlékiratot a magyar kormány tárgyalás alá vette, s arra vonatkozólag a vallásés közoktatásügyi miniszter úrral egyetértőleg a következőkről van szerencsém a t. Bizottságot értesíteni. A szóban forgó emlékirat az idézett törvénycikk második és harmadik §-ával kapcsolatos kérdéseket egymástól elkülönítve tárgyalja. A mi az emlékirat első részét illeti, az abban felhozott kérdések majdnem kizárólag oly konkrét esetekre vonatkoznak, a melyek alapos vizsgálat tárgyává voltak teendők, mielőtt azokra nézve a kormány állást foglalhatott volna. Ezen vizsgálat folyamatban van és annak befejezte után nem fogok késni a t. Bizottsággal felvenni ezekre vonatkozólag is a tárgyalások fonalát. Már most kivánom azonban megjegyezni, hogy a mi a dolog elvi oldalát illeti, a kormányt is valamint egész működésében ugy ezen kérdések elbírálásánál is csak azon nagy szempont vezetheti hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek közötti tökéletes egyenlőség és viszonosság az egész vonalon érvényesüljön. Természetesen tekintetbe vételével a törvényes fejlődés és az egyes vallásfelekezetek benső természete által előidézett különös viszonyoknak. Miután pedig e kérdésben a két magyar protestáns egyház is ugyanezen elvi állásponton áll, nem kétlem, hogy a felhozott concrét kérdéseket közmegnyugvásra sikerülerid megoldanunk, s illetőleg megállapítanunk azon irányelveket, amelyek szerint hasonló esetek a jövőben elbirálandók lesznek. Mig tehát az 1848. évi XX. törvény 2. §-ának végrehajtásával kapcsolatos kérdésekre nézve az ügy jelen stádiumában csak ezen elvi kijelentéssel nyilatkozhatom, — addig concrét tájékozást kívánok mái' most nyújtani az iránt, hogy tekintettel az ország pénzügyi helyzetére is, minő mérvben és minő sorrendben véli a kormány az 1848. évi XX. t.-c. 3 §-a alapján felhozott anyagi igények kielégítését foganatosítani. Szükséges ez azért, hogy a két protestáns felekezet irányadó testülete által mielőbb megalkottathassanak azon rendszabályok, a melyek a kívánt segély igénybevételének és felhasználásának előfeltételeit képezik,' hogy tehát azok az égető sebek, a melyekre a t. Bizottság emlékirata is joggal hivatkozik, mielőbb orvosást találhassanak. Ezek között bizonyára az adózási viszonyokban rejlő nagy anomáliák képezik a legégetőbbet, S már most kijelenthetem, hogy. a kormány az emlékiratban jelzett módon és arányokban hajlandó e segély kieszközlését kérni a törvényhozástól, illetőleg gondoskodni arról, hogy egy ily tartalmú törvényjavaslat terjesztessék az országgyűlés elé. Hogy azonban ez megtörténhessék, szükséges hogy az illetékes egyházi testületek megalkossák az e tárgyban szükséges jogszabályokat, valamint kérnem kell azt is, hogy a t. Bizottság az idevágó összes adatokat a kormány rendelkezésére bocsátani szíveskedjék, hogy azután a szükséglet mérve pontosan megállapítható és a benyújtandó törvényjavaslat kellő indokolással ellátható legyen. Nem zárkozhatik el a kormány az emlékirat azon követelményétől sem, hogy a lelkészek fizetése ujabb javításban részesüljön és készséggel ismeri el, hogy a köztisztviselők illetményeinek ujabb rendezése folytán a lelkészi congruának felemelése vagy korpótlékkal való kiegészítése méltányos és indokolt kívánságnak mutatkozik. E kérdés természetszerűleg együtt oldandó meg mindazon bevett vallásfelekezetek lelkészeire nézve,.