Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Csermeszky Béla. A kassai két evang. egyház egyesítése ügyében

híveitől elvétettek, a róm. kath. egyháznak visszaadattak s a lakosság nagy része régi hitéhez visszatérittetett. A lélekszám arányban óriásilag megfogyott protestánsok megoszoltak, a magyar elem túlnyomó részben a református egyházhoz csatlakozott, a német és tót nyelvű protestáns elem hive maradt az ág. hitv. ev. egyháznak. A külső erőszak, a templomok elvétele s ennek következtében az eddig egységes egyháznak nyelvek szerint 3 különálló csoportra való megoszlása, maga után vonta a kassai lutheránus egyház gyengülését és hanyatlását. — Mindegyik csoport sorsa önmagára, a saját erejére lett utalva s arra az erős, tekintélyes pozícióra, melyet ezen egyház 1604. majd még 1867-ig bírt, mai napig többé felemelkedni nem tudott. Az evangelikus hivek, miután a város belső területén ev. templomot építeni nem volt szabad, a város külső területén a ma is fennálló úgynevezett lutheránus temetőben építettek magoknak külön-külön templomot s 1691-től odajártak, ott végezték önálló, egymástól független papjaik fungálása mellett istentiszteleteiket egész 1816 augusztus 20-ig, mikor is a mostani Kossuth Lajos-utcai közösen felépített uj templomot átadták rendeltetésének. A magyar rész, melynek a német és tót •egyházak által felépített templom építésében nem volt semmi része, a templom udvarán épült iskolai helyiségben szerzett és kapott istentisztelet tartására helyet. A közösen egy helyen építő evang. hivek közelebb jutottak ugyan egymáshoz, de egygyé még sem lettek, egy egyházba össze nem olvadtak, maradt a régi állapot, vagyonilag és közigazgatásilag is külön önálló, eggymástól teljesen független 3 evang. egyház : német, tót, magyar, melynek mindegyiknek külön papja, iskolája, tanitó ja volt. S hogy az amúgy is csekély számú tagokból álló egyház ily háromfelé való megoszlása a túlnyomó, erős, egységes, vagyonnal és hatalommal biró uralkodó vallás mellett vajmi csekély erőt tudott kifejteni, az magától értetődik. Kegyeletes és tiszteletben tartó, de mégis a létért való szomorú küzdelem volt az ugy egyházi, mint iskolai tekintetben s különösen a leggyengébb ág. hitv. ev. magyar rész nem birván mindig külön papot és tanítót alkalmazni, hol a német, hol a tót egjdiáz papját, tanítóját bízta meg az egyházának vezetésével, gyermekeinek tanításával. Ily viszonyok között a nemesebb lelkekben nem egyszer ébredt fel a vágy és törekvés arra nézve, hogy a 3 külön álló kassai evang. egyház egy egyházzá egyesüljön. Régi, mondhatni százados multu vágy és törekvés ez, mely dacára ismételt és ismételt kísérletezésnek még mai n^pig nem teljesült. Elfogultság, szűkkeblűség, tartózkodás, igaz testvéri szeretet hiánya ugy az egyik, mint a másik részen megakadályozta azt mindannyiszor, valahányszor a kérdés napirendre került s a három egyház haladt tovább egymás mellett, a maga göröngyös, küzdelmes utján nem akarjuk mondani, hogy néha eg}'más ellen is, egymás rovására, de hogy a külső reakciós nyomás mellett az ugy sem sok tagból álló evang. egyháznak ezen három részre való megoszlásában rejlett ugy belső, mint kifelé hatható gyengesége és erőtlensége, az kétségbevonhatatlan tény. 1861. február 19-én az elgyengült magyar egyház eg}

Tesült, illetőleg beolvadt a német egyházba oly módon, hogy a magyar hivek részére magyar papnak Sciittéty Ede az akkori tót egyház lelkésze választatott meg. Az idők újra változtak, a magyar nemzet visszakapta alkotmányos szabadságát, a magyar szellem diadalmasan hódított. Kassa is újból régi kuruc város lesz s ezen hóditó magyar szellem az érzelmeiben eddig is magyar hazafias, de német és tót nyelvű lutheránus egyházakat magyarrá változtatja s az eddig három egyház helyett lett továbbra is két egymástól független egyház a magyarnémet és a magyar-töt. A magyar-német egyház, különösen a legújabb idő óta, midőn egyes tagjainak áldozatkészségéből körülbelül 171.000 korona iskolai és egyházi alapitvánj'hoz jutott, a magyar-tót egyház szerényebb, de rendezett viszonyaihoz képest hatalmasan megerősödött s volt idő, nem oly régen, mikor a magyar-német egyház vezetői oly módon