Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Stromp László. Luther római útja

módjában állott a sok oltár ereklyéit megbámulhatni, még azt a kötelet is, melylyel Júdás magát felakasztotta. Különösen mély benyomást gyakorolt rqá az antik Pantheon, előbb a pogány római istenek közös temploma, később IV. Bonifácius pápa által Máriának s az összes szenteknek szentélyévé avatva, ..Santa Maria della rotonda'* név alatt. Az összes antik épületemlékek e legszebbikéről Luther később, asztali társasága előtt igy nyilatkozik : ,,A mikor Rómában voltam, láttam ezt a templomot, ablaka nincs csupán felül egy kerek nyilasa, honnan a világosságot nyeri ; igen magas s márványoszlopai oly vastagok, hogy ketten nehezen karolhatnók át. Fennt a boltozaton pogány istenek képei mind : Jupiter, Neptunus, Mars, Venus és a kit hogy neveztek. Ezek az istenek hajdan mindnyájan egyek voltak abban, hogy az embereket megcsalják és bolonddá tegyék ; de hogy a Jézus Krisztus jött: nem tudták elviselni. Nem is .tudta őket mindeddig kiirtani". Valamennyi templom között a legjobban imponálhatott azonban a kegyes barátnak a pápa parochialis temploma, a Lateráni-templom, „San Giovanni in Laterano", a melynek számtalan ereklyéje között ott van a legbecsesebb két ereklye, a Péter és Pál apostolok fejei. Különösen itt szeretett volna egy misét elmondani : de a tolongás oly nagy volt, hogy nem juthatott e szerencséhez. Szemben a lateráni lemplommal fekszik a „Capella Sancta Sanctorum". a melynek 28 márványlépcsője a legenda szerint előbb Jeruzsálemben, Pilátus háza feljárását ékitette; e „scala sar.ctán" e szent lépcsőzeten kezdte meg Jézus kínszenvedéseit, miután Pilátus elitélte. ,,Wer die stege in andacht uff adder abe geet, der hat als offt er das thut von y der staffel neun jar ablas" (a kl e lépcsőt áhítattal járja meg fel vagy lefelé, az a hány lépcsőfokot tesz meg, annyiszor 9 évi bűnbocsánatot nyer) mondja a zarándok könyv („Pilgerbuch"). A ki pedig térdein csúszva teszi meg az utat, az egy lelket szabadit meg a tisztító tűzből, a kiért imádkozik. Luther fia Pál később maga hallotta atyja ajkáról, hogy az egykori augusztinus barát e lépcsőkúszást is elvégezte ,,praeces graduales in scala Lateranensi", a nélkül, hogy elfogult középkori kegyességében csak a legkisebb kételyt is merte volna táplálni ily külső cselekedetnek az értéke felöl. Végre még a San Sebastiano és Stefano szent dolgai gyakoroltak nyilván Lutherre különös hatást, mert e templom mellett terülnek el azok az első keresztyénkorbei i borzalmas katakombák, a melyekben annyi ezer martyr, köztük 42 martyrpápa van eltemetve, miként erről Luther maga, a „zarándok könyv vei

1' egészen egyező módon, megemlékezik asztali beszédeiben. Luther római tartózkodása épen az adventi és karácson}

7i időre esett s ugyanakkor otthon tartózkodott II. Gyula pápa is, a ki egyébként életének javarészét a franciák és osztrákok ellen folytatott harcok táborában töltötte. A zarándok barátnak tehát alkalma nyílott mindazon pompa megfigyelésére, a melyet ilyenkor a pápa körül kiszoktak fejteni ; látta a csillogó processiókat, bíborosok, püspökök hódoló felvonulásait s magát a pápát, a mint a térdreomló tömeget áldja. Dacára azonban annak, hogy Luther később a pápai kiséret mértéknélkül való fényűzéséről beszél s korholja az imádatot egy bűnös emberrel szemben, kit szentként hordanak körül s lábait csókolják: nincs biztos jelünk, a melyből megállapithatnók, vájjon a pápával személyesen szemben állott-e. Hallgatásából nyilván e tény ellenkezőjére következtethetünk. Az egyház jelen életének e gyorsan változó mozzanatai és múltjának emlékei mellett azért jutott ideje egy két pillantásra a régi pogány Róma világába is. „A régi Róma n5

Toinait alig ismerhetni már fel. Látjuk még a theatrumot (Luther itt a Colosseumot érti) és a Thermas Diocletianas, vagyis a Diokletián császár meleg fürdőit . . ." Csodálkozik a régi pogány város nagysága felett s eszmélődve gondol a gótliok, longobárdok és vandalokra, a kik a büszke várost rommá tették, úgy hogy sem császár, sem pápa azt többé helyre nem állíthatta s hogy az uj Róma a régivel még csak azon egy helyen sem épült. A régi műemlékeknél azonban még kevésbbé érdeklik Rafael festményei. Cranach Lukács későbbi barátja asztali társalgásai alkalmával („Tischreden") a