Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Stromp László. Luther római útja

Huszonkettedik évfolyam. ». szám. Orosháza, 1904. október 27-én ÉS ISIIÜL Előfizetés dija . Egész évre . 12 kor. Félévre . . • 6 „ Negyedévre . - 3 „ Egy szám ára 24 fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. -Q--r Kiadótulajdonos és szerkesztő: VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő : HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija : Egész oldal . . 16 kor. Fél oldal . . • 8 ., Negyed oldal • 4 ., i Nyolczad oldal 2 „ Luther római útja. A protestáns lélek, visszaidézve emlékezetéhe a reformáció nagy epocháját, szivesen elidőz egyes jeleneteknél, a melyek Luthert különböző helyzetben 's körülmények közt mutatják be. A festőművészet e jeleneteket ismételve szeretettel örökítette meg 's ezek a képek annyira elterjedtek, hogy alig van protestáns ember, ki azokat nem ismerné. Ott az erfurti augustinus barát, a mint elmerülve a bibliába görnyed czellájának egyszerű asztala fölött; ott a wittembergi profeszor, a mint kiszögezve hires 95 tételét, vitára hivja az egész világot; ott a tudós vitázó, a mint összeméri fegyvereit Eckkel ; ott a wormsi birodalmi gyűlés törhetlen hitvallója ; ott a wartburgi György lovag, a mint a magasban a bibliafordítás müvén dolgozik, vagy az ördöggel viaskodik ; majd meg ott a boldog, a szerető családapa és jó barát, a napi munka után, családja 's benső barátai körében : és még sok hasonló, sok emlékezetes jelenet . . . Láttuk mind, ismerjük mind ; sőt látjuk most is lelki szemeinkkel valamennyit, hisz annyira szivünkbe lopták magokat, hogy meg se tudnánk többé válni tő lök. Csak egy mozzanattal szemben maradt az ábrázoló művészet idegen : és ez Luthernek római utja. Vájjon mi oka lehet e dolognak? Hiszen ha valami, hát épen Luthernek ez útja, épen e téma szinte kihijja a művészi alkotó erőt: láss és örökíts meg! Avagy nem egyenesen világtörténeti jelentőségű mozzanat-e az, a midőn ez a tépelődő barát az örök város kapuján belép ? Oly mozzanat, a mely jelentőségre nézve bátran összevethető avval a jelenettel, a midőn Pál apostol Athénbe lép. Es lia a római egyház legnagyobb festőművésze. Rafael, az Ap. csel. XVII. fejezetének szövegét egy hires festményben szólaltatta meg, a mint Pál ott áll az Agórán 's az oszlopcsarnok márványlépcsőiről beszédet tart a felhevült néphez : vájjon hogyan van az, hogy mindeddig evangélikus festőművész nem is gondolt arra. hogy ő is megszólaltassa Luthert Rómában, a hit hősét a hitetlenség e valóságos Bábelében ? Hát e rejtélynek a nyitja nem oiy nehéz. Luther Rómában még egyáltalán nem mint a hitnek hőse ment, hanem mint egy különben buzgó és törekvő, de egyébként teljesen középkori ívású barát : úgy hog}- a contrast, a melyet mi most Luther és Róma között látunk, s a mely ama 95 tétel kiszegezése óta oly élessé vált, ekkor még egyáltalán nem fedezhető fel a két név viselője között. A légkör még teljesen csendes és biztonságos. Annak a fenséges égi háborúnak, mely megfogja rengetni az egész világot, még csak nyoma sincs a horizonton 's bizonynyal az a wittembergi augustinus barát maga sejtette ekkor a legkevésbé azt az óriási küzdelmet, a melyet ő fog vezényelni majd Róma ellen. A művészi érdeklődést tehát ez útja irányában megbénította mindig a drámai érdek hiánj'a . . . Ámde lia a művészet tétlen is : a tudomány Luther életének e mozzanatával szemben sem maradt munkátlan, hanem igyekezett annak összes részleteibe világosságot árasztani. Luther későbbi irataiban s beszédeiben gyakran találkozunk életének ez élményére vonatkozó, gyakran igen élénk és ta-