Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Kresz János. A kassai két evang. egyház egyesítése

győződésem az, hogy ezzel simára fényesiti a többi felekezetek előtt a városban, az or­szágban a szétvonás miatt megszólással és gúnnyal megtámadott tekintélyünket, mely a diadalmasan megindult magyarosodást tovább fejlesztve, nagy nemzeti célokat szolgálhat az által is, hogy magyarosító erejét kisugározza a vidéki fit iákra. T. közgyűlés ! Nem folytatom, gyengének érzem magamat ahhoz, hogy én ezt az esz­mét a maga nagy értékében kidomborít­hassam ! Ez eszme nemességének, nagyságának tudata, benne kell, hogy legyen mindnyá­junk lelkében ! Csak a megvalósításhoz szük­séges erős elhatározás van hátra még. A legkedvezőbb alkalom itt van ! Csak komo­lyan akarni kell . . . Minden érdeklődő szem az I. egyház tagjaira tekint. Az igazi val­lásos hithüség, a valódi hazafiság, testvéri összetartás egyesült parancsa int . . . Váro­sunk közönsége előtt, a hazai protestantiz­mus előtt, a jövendő idők előtt a felelősség súlya nem azokra hárul át, a kik mindenkor és mindenben az egyesülésnek teljes készség­gel és nyíltsággal rendelkezésére állottak. Mély tisztelettel vagyok Kassán, 1904. szept. hó 29-én a tekintetes közgyűlés alá­zatos szolgája Kresz János, s. k. Belföld. A somlyóvidéki ág. h. evang. lelkészegylet f. október hó 10-én tartotta meg ez évi őszi értekez­letét Pápán, az evang, egyház kisebbik tanácster­mében. Jelen voltak az összes köri-lelkészek és Varga Gyula vönöcki lelkész, a tekintélyes keme­nesaljai ev. egyházmegyének érdemes esperese. Az értekezletet megelőzőleg gyónás volt a temp­lomban, a hol Varga Pál galsai lelkésztárs osztott urvacsorát. Az értekezletet Gyurátz püspök nyitja meg. Beszédében utal a vallás szolgáinak magasz­tos hivatására, llámutat arra a nehézségre, amely­Ivei e tiszt jár. Történeti példákkal bizonyítja, hogy a/, istentagadás már a legrégibb népeknél is talál­ható. A vallást. Istentiszteletet lekicsinylik, mint a mi csak az embereknek, a papi kasztnak talál­mánya. Bölcsészek, enciklopédisták karöltve tö­rekszenek a materialismust diadalra emelni. A je­len sem szegény a vallásellenes filozófusokban, ki­válló Írókban. Büchner, Moleschott, Pule mind az anyag dicsőitői. De hát vájjon letegyük-e ezek előtt a fegyvert ? Nézzük, ezzel szemben mit tanit a vi­lágtörténet? Ez hirdeti, hogy az ember vallásos lény; vallás nélkül nem létezhet. Addig amig a vallásos érzés erősen lüktet a nemzetben — emel­kedik az, mihelyt a vallásos érzés lankad, — ha­nyatlik a nép, a szellemi erő. Lélek, szellem, ide­alizmus bukik s a népnek egyedüli elve : „panem et circenses." Fönícia, Karthago egvKor nagy vala, de csak addig, amig vallása vonzó vala. Amint ez az érzékiség kielégítésének nyomorult eszközévé törpült, — bukott a nemzet is. Igy Babylon is, a görög és a római história is ezt igazolja. Amig a vallásosság erős volt — a nép nagygyá lett. De mihelyt a politheismus sülyed, mihelyt az augur is mosolyogva vált tekintetet társával, mihelyt el­vész a nép hite, — nem marad más hátra, mint a pusztulás, önmeghasonlás. Az ember vallásos lény. Megáll ez igazság az egyeseknek tagadásával szemben is. Ez emlékeztet egy rajtuk kívül álló örök hatalomra. Egy eszményt tart az ember előtt: a szép, a jó, az igaz eszményt ; s amig az ember ezeket tiszteli, addig halad, emelkedik. A politheis­mus Mosaismus, Izlam, Buddhismus nem képes erre, mert exkluzív, mert magát az embert tevén Istennek, Istene van végetlen volt. Ez nem tud emelni, mert nincs igazi eszményi tartalma; a Nirvána nem tud emelni. Joggal mondjuk, hogy a ker. vallás tökéletes vallás. Ez a Krisztusban egy oly eszményt állit elénk, amely örökké igaz, kime­ríthetetlen és igy örökké vonz. Egyetemes jellegű, mert minden embert kebelére ölel. Ezt a vallást szolgájuk mi. Lehet, hogy munkánkat nem mél­tányolják eléggé, de ez ne keserítsen. Egyik jeles író szerint az az egyszerű zsellér, ki egy jó gyü­mölcsöt termő fát ültetett, uevel, ápol, több jót tesz, mint a leghíresebb hadvezérek, kik a csata mezején halomra ölik embertársaikat. Ez a gon­dolat vezessen, ha csalódunk a munka mezején. Lelkesítsen az a tudat, hogy ha betöltjük a vallás szolgálatában tisztünk minden igazságát, akkor nem fáradunk hiába. Üdvözli a tagokat és Varga Gyula kemenesalji esperest mint vendéget. Ezután hite­lesítés alá kerül az értekezlet tavaszi ülésének jegyzőkönyve. Ennek kapcsán örvendetes tudomá­sul szolgál az, hogy úgy az egyházmegye mint a kerületi, sőt más testvér testületek is hozzájárul­tak egyletünknek amaz indítványához, a melyben az a vasárnapi munka szünetnek általánosabbá, intenzivebbé tételét sürgeti. Tárgyaltatik a ker. lelkészegylet f. évi jegyzőkönyve. Felkéretnek is­mételten is a lelkésztársak a községi ev. felsőbb leányiskolánál létesített ,,lelkészi alapitvány" nö­velésére. Ezzel kapcsolatban elnök ur meleg pár­tolásba ajánlja az intézetet ; a gyülekezetek és ve­zetőinek jóindulatát kéri ki. S\alav László pénztá­ros és Kapi Béla könyvtáros jelentését 'az érte­kezlet tudomásul veszi s ujabb munkáknak be-

Next

/
Thumbnails
Contents