Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Kresz János. A kassai két evang. egyház egyesítése

közgyűlés oly hivatást, oly kötelességet véltem feltalálni, mely egy magasabb erő hatalmával kényszeritett a felügyelői állást, diszével és terheivel egyaránt elfogadni. Nyugodt öntudattal mondhatom, hogy csakis a két egyház egyesítésének minden személyi tekinteten fölülálló magasztos célja birt reá állásom elfogadására és a hiven teljesített kötelesség megbékítő érzésével, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy megtettem mind azt, mit e tekintetben megtennem lehetett. Köztudomású dolog és jegyzőkönyvekben dokumentált tény, hogy a II. egyház minden fentartás és feltétel kikötése nélkül, teljes készségét nyilvánította a\ egyesillés elfogadására. Ha a helybeli két egyház bármelyik hü tagja, végig olvassa a kassai egyház mozgalmas történetét, megdönthetetlenül domborodik ki előtte azon elvitázhatatlan történelmi tény, hogy a legteljesebb, a leggazdagabb virágzás, a kassai ev. egyháznak az országos mozgalmakban ponderáló szava és tekintélye arra az időre esik, a midőn a reformáció idején, egy egyházközségbe olvadt bele a három nyelvű hivek érzete. Évszázadokon át, azóta sem érte el a virágzás azon fokát, sőt ellenkezőleg, a mozgalmakban gazdag történet igazolja, hogy a különböző szomorú viszonyok által befolyásoltatva részekre tört az egység, melynek következményeként igazi fejlődés és haladás azóta, sajnos, nem éretett el oly

7 mértékben, mint a milyent válvetett, közös és egyesült erővel elérni lehetett volna. Megragadó momentumként emelkedik ki az egyház történetéből a 67-es alkotmányosság után bekövetkezett nyebvbeli változás, a mikor a nemzeti érzésnek mindent beragyogó hatása alatt a maroknyi magyar elem szám és tekintélybeli vezérszerephez jut. T. közgyűlés! Nem feladatom, nem is szándékom ezúttal kiterjeszkedni, azon személyi és a sajátos viszonyokban rejlő okokra, melyek az egyesülést eddig meggátolták. Feldobog • a hü protestáns sziv annak a megra« gadó szépséggel, igazsággal, hithüséggel fogalmazott átiratnak soraira, melyet az I. egyház ez évi jul. 2-án tartott üléséből az egyesülés nemes és nagy céljának üdvös voltát lefestvén, a II. egyházhoz juttatott. Ha nem csillogó szójáték volt ez, hanem a komoly férfias akarat megnyilvánulása, akkor ennek az egyesülésnek Isten akaratával megkell történnie. És miután bizonyos veszélyező tekinteteket a haláluak feltartóztathatatlan keze, a személyi okok teljes megszűntével feloldott, alapos a reményem, hogy

T ez be is fog következni. Az Ítélkező történet tulajdonába megyen át a jegyzőkönyvek azon örökre megmaradó tanúsága, hogy a II. egyház sióval is és tettel is hozzájárult ez időszerint az egyesülés megteremtéséhez, mig az I. egyház eddig csakis szóval és elhatározással, de a határozat végrehajtásával, az igazi tettel még adós maradt. Jól es L k hinnem és remélnem t. közgyűlés, hogy ezen adósság, a testvéri szeretet, a hitsorsosi egy

rüttérzés szent nevében és a mélyreható hazafias ügy érdekében törlesztve is lesz. Törlesztve lesz annál is inkább, mert a II. egyház a maga részéről a fent jelzett módon, a maga egészében mindent, de mindent teljesített. Az én felügyelői munkásságom e tekintetben e soraimmal véget ért. Az egyesítést vállaltam célomul, ehhez való hozzájárulását és pedig hangsúlyozottan föltétlen hozzájárulását a II. egyház hivatalosan megadta. Feladatomat ezzel befejeztem. Es midőn nem a II. egyház nevében, hanem teljesen magán személyként, kérve kérem az illetékes tényezőket, hogy csakis az egyház érdekének szempontjára emelkedve, legyőzve teljesen minden személyi tekintetet és elvetve a lokális viszonyok minden kicsinyeskedő sugalmazását, ismételten kérve kérem hajtsa valahára végre tényleg az egyesülést, mely

Tet a hivek tömege régóta óhajtva vár, az egyházkerület jogerős szabályrendelet alapján mindkét egyház érdekében évek óta sürget, mely ellen politikai nemzetiségi okból csak a liptói espcresség — fájlalva a német és tót egyházak megmagyarositását — emelte fel tiltakozó szavát. Teszem azt azért, mert hinni nem akarom, hogy a kassai I. egyház nemes, hazafias közönsége csak látszólag is a liptói esperesség álláspontjára helyezkednék. Teszem ezt azért, mert lelkemet átjáró meg-