Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - II. Versek - Csengey Gusztáv. Nagy idők városában

buzgoságon, lelkesedésen, tudományon s ékesszóláson mull ott volna, hát ma evangélikus egyházunkkal nem mérkőzhetnék hazánkban egy felekezet sem ! Avagy hős kuruc hadjárataink miért vallottak kudarcot, mikor azok szakadatlan láncolata volt a hősi önfeláldozásnak. Miért ? Mert lovasságunk könnyű szabivái ugyan szikrát csaltak a császári hadak vasas vértjeiből, de nagyobb kárt nem nem tudtak bennők okozni. Hogy mily sok függ a felszereléstől azt napnál világosabban példázza a r. kath. egyház. Tiz papnak sincs ott együttvéve ann}'i esze, tudománya mint a mi tudósaink egyikének, mégis mily óriási külömbség tekintély és befolyásban. Sokszor meg volt már beszélve e lapok hasábjain is, lelkészeink, egyházaink anyagi helyzete ; de még sok szó fog esni e tárgyról. Mi azt hisszük, hogy a vegyes bizottság jó uton jár, midőn feltárja bár szerény keretekben az egyház bajait, szegénységét és szükségét. S bár tisztelettel hajlok meg az egyet, felügyelőnek az egyetemes gyűlés megnyitó beszédében foglalt — és általános helyesléssel fogadott fejtegetése előtt, hogy ne forditsuk gondunkat az anyagiakra, de küzdelmünk — az ellenséges áramlatok ellen — az anyagiak, a felszerelések nélkül nem lehet. Nem azt akarom ezzel mondani mintha az anyagiakban látnám egyházunk felvirágozásának egyedüli feltételeit. Az hiszem, ilyet senki sem fog velem szemben imputálni, de itt is azt az elvet tartom irányadónak, hogy ,,az egyiket tenni kell, a másikat nem hagyni". Tenni igen, tenni szeretnénk valamit ! Repülni fel a magasba mint a madár, demi haszna ha szárnyaszegett ! Szükségünk van — elvitázhatlan szükségünk tanitóképző intézetekre — ha egyelőre a tanitónőképző intézetektől el is tekintünk — szükségünk van diaconissa házakra s intézményre, a missió minél szélesebb körű gyakorlására ... s mind ez erőnket, tehetségünket messze túlhaladja. Fel kell tehát mmden alkalmat és minden tisztességes eszközt használnunk anyagi meg erősödésünk érdekében. S minthogy e tétel bizonyitására azt hiszem immár fölösleges érveket felhozni, szabad legyen ez alkalommal két dologra — mint a melyek e cél szolgálatára felhasználhatók — a figyelmet felhivnom. Egyik a tőke — vagy alap — gyűjtés. Igyekezzék minden gyülekezet háztartását akképberendezni, hogy minden évben egy-egv viszonyaihoz mért összeget félretegyen, mely esetleg egy-egy offertoriummal s lelkes egyházi tagok adományaival évről-évre szaporítandó. Féltjük az államsegélytől autonómiánkat — ez lenne legjobb módja annak, hogy idővel — az államsegélyt nélkülezhetnők, esetleg egyházi életünk élesztésére más intézményeket létesítenénk. Itt mellékesen a vagyán kezeléséről is eshetik szó. Az egyetemen — a gyám intézeteknél tőkék halmozódnak fel, melyek sokkal jobban ki lennének aknázhatók és aknázandók. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy mint a nagy tőkepénzes — a kinek már elege van ugyan, egyszerűbben kezelhető, de kevesebbet is jövedelmező értékpapírokba fekteti tőkéjét. És az értékpapír minden látszólagos bisztossága mellett csak papir marad. A róm. kath. latifundiumok útmutatásul szolgálhatnának e részben. Birtokot kell e pénzen szerezni, mert a birtok egy az, hogy biztos, más, hogy többet hoz s a mi fő : sok érdekszál fűződik hozzá. Hány evang. család virágozhatnék az ily birtokok kezelése körül. Avagy ott vannak esperes-, papi-, özvegy-, árva-intézeteink, a melyek csekély körültekintéssel sokkal szebb eredményeket képesek felmutatni, s a mellett hiveinknek igen jó szolgálatot tesznek az általok nyújtott hitelek által. így lehetne a nagyobb tőkékbe is életet lehelni, mert ugy a hogy vannak alig tekinhetők másnak mint holt tőkének. A másik — az egyházi épületek tűzkár elleni biztositása. E réven igen szép összeg lenne évente megtakarítható — a mely most a biztositó társulatok osztalékát gyarapítja. Mondjuk ki az egyetemleges tüzkárbiztositást !