Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Zsilinszky Mihály. Megnyitó beszéd

ellen. Az érzékiség ellen a lelki nemességet; az anyagiságellen az eszményiséget ; hatalmi gőg ellen az alázatosságot és testvériséget kell nemcsak hirdetniük, hanem életökkel is tanusitaniok. Merem állitani, hogyakiezeketaz eszméket, akár tudományának mélységével, akár szónoklatának varázserejével, akár életének erkölcsi hatalmával át tudná plántálni a néptömegek lelkébe, a ki az evangelionmak csak azt a két parancsát birná általános érvényre emelni, hogy egymásnak terheit hordozzuk és soha ne tegyünk olyat másokkal, a mit magunknak nem óhajtunk : Az nagyobb ember, nagyobb hatalom, nagyobb jótevő lenne, mint a világ összes állambölcsei és fejedelmei. Bizony, ha ezek és ezekhez hasonló magas keresztyén elvek tényleg uralkodnának e földön, akkor nem lennének véres háborúk, nem hullana millió embernek vére idegen érdekekért és nem ülne diadalt az üres gőg és erőszak a jog, törvény és igazság felett ! De mi célból emlegetem én fel ezeket itt? Egyszerűen azért, mert mélyen érzem és világosan látom, hogy az evangeliom valláserkölcsi hatása a mindenféle új politikai, gazdasági és társadalmi eszmékkel és áram-, latokkal szemben gyöngül. És komolyan lehet félni attól, hogy ez az erkölcsi erő lassanként, észrevétlenül kivész a keresztyén társadalom lelkéből. Ez a szomorú tapasztalás önkénytelenül arra ösztönöz, hogy mint ennek a nagy kerületnek ez időszerinti felügyelője keressem az utat és módot, hogy az évangeliomnak üdvözitő ős ereje, világot átteremtő hatalma vissza állittassék és az élet minden társadalmi rétegeiben érvényre emeltessék. Érzem, hogy ezen cél elérhetése végett a veszély magasságához mért komoly és újabb erkölcsi eszközökhöz < kell nyúlnunk, mert a régi eszközök és egyházi cselekmények sajnos, hatástalanoknak bizonyultak. A kérdés, melyre választ kell adni az: Képesek vagyunk-e az evangelium erejének az. életben érvényt szerezni vagy nem. Képesek vagyunk-e a haladó korral lépést tartani, a körülöttünk felburjánzó nehézségekkel eredményesen megküzdeni, avagy bűnös resignatióval beismerjük és igazoljuk ellenfeleink azon régi vádját, mely szerint a vallási reformátió positiv alkotásra és igazi haladásra képtelen ! A természet és a történelem tanúlsága szerint, úgy eg}

res emberek, mint egész társadalmak, egyházak és nemzetek csak úgy képesek biztosítani fennmaradásokat és fejlődésöket, ha alkalmazkodni tudnak a kor haladó szelleméhez és a külső körülményekhez. Ez a történelem által is igazolt törvény fog érvényesülni a hazai protestáns evangeliomi egyház életében is. Ha az új viszonyokhoz nem tudunk alkalmazkodni, akkor nem tudunk haladni sem ; és ha nem birunk haladni, akkor — elvesztünk. De ha élni akarunk és nem nyugszunk bele azon uj próféták kijelentéseibe, akik nyiltan hirdetik, hogy a vallás lejárta magát és hogy helyet kell adni a kor igényeinek inkább megfelelő uj ideáloknak : akkor talpra kell állanunk és azokkal a tanokkal határozottan szembeszállanunk, még pedig a szeretet és igazság, a hit és tudomány fegyvereivel. Kell. hogy mindenek előtt egymás között a szeretet és bizalom kapcsait erősitsük, a gyengéknek bizonyult intézményeinket tökéletesítsük; ós a kipróbált erős alapok tiszteletben tartása mellett uj haladásnak feltételeit biztosítsuk és siessünk mindazon reformok keresztül vitelére, melyek evang. egyházunkat saját hiveink és a nagy világ előtt, kedvessé erőssé és vonzóvá képesek tenni. , : . .. Szabadjon itt a sok teendő közül csak nehá-nyat érintenem. Anyagi érdekeink öntudatos és fokozatos ápolása, mellett a legszükségesebbnek tartom az evangeliomi hitbuzgóság felébresztését és,fejlesztését. Enélkül eleven és egészséges egyházi életet nem lehet képzelni. Küzdelemteljes multunkban nehéz viszonyok nyomása alatt, erősebben fejlett ki egyházunk hivei között a protestatió szelleme, mint az evangelizatióé s talán azért vagyunk ma is erősebb protestánsok mint evangélikusok. Már pedig mai viszonyok között ez utóbbira kellene nagyobb súlyt helyeznünk. A vallási meggyőződés és