Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Zsilinszky Mihály. Megnyitó beszéd

hitbuzgalom szent érzelmeit összhangba kell hoznunk a humanismussal ; és az általános emberszeretet és testvériség kötelességeit a különleges hazafiság érzelmeivel. E téren a felfogásokban oly ellentétek mutatkoznak, melyek egyházunk közéletének és hiveink hitbuzgósógának nagy kárára a közbékét veszélyezteti. Es ezzel az egy célra irányult eggyütt működést lehetetlenné teszik. Itt nagy szerep vár iskoláinkra és azok élén álló ev. férfiakra, akiknek vallásos buzgósága irányt adhat egész nemzedékeknek. Ezzel karöltve javitauunk kell egyházi közigazgatásunkat is, mely sok tekintetben nem felel meg a modern élet követelményeinek. Javitanunk és gyarapitanunk kell az úgynevezett jótékonysági intézményeinket, melyek a cura pastoralis mellett legáldásosabb hatást képesek gyakorolni a néptömegek lelkületére. Diakónusaink nincsennek, a diakonissa intézményt csak most kezdjük felkarolni; nőegyleteink is csak szórványosan, egymástól elszigetelve dolgoznak. Evangelikus szövetkezetekről, segélyegyletekröl és általában a keresztyén társadalmi működésről ma még alig értónk rá tanácskozni, sőt a belmissió ügye iránt sem látjuk azt a lelkesedést, amelyre szükségünk lenne. Lehetetlen tovább összetett kezekkel nézni isteni tiszteletünk és liturgiánk rendetlen sokféleségét, mely jelen alakjában éppen nem képes egyházi egységünket és együvé, tartozásunkat bizonyitani a világ előtt. A modern világ szórakoztató helyeinek ragyogása mellett az Ur házának látogatását nem birjuk sem tisztaság és rend, sem szellemi élvezet által eléggé vonzóvá tenni. Énekeink szép tartalmának és dallamának hatását kisebb gyülekezeteinkben megrontja az éneklés és orgonálás gyarlósága. Gyönyörű régi énekeinknek nagy része elkallódott, sőt jeles egybázi zenészeink által nagy gonddal ós tudással szerkesztett ének — vezérkönyveink — partitúráink — nagy részét is a feledés fátyola lepi. Azt gondolom elérkezett ideje annak is, hogy egyházi dallamainknak szétszórt kincseit Összegyűjtsük, és hiveink rendelkezésére bocsássuk. Hogv egyházi irolalmunk nem áll a mai kor szinvonalán és hoíry az ogyhazias gondolkozású népünk nincs kellően ellátva sem népies iratok;»l, sem tudományos müvekkel azt egyszerűen çsak érintem, még pedig nem csekély lelki fájdalommal. Mert ez azt bizonyitja, hogy a jelenkor nemzedéke megfeledkezett azon dicső történelmi tényről, hogy a mult században protestáns evangeliomi szellemű irók adtak irányt a hazai irodalomnak és művelődésnek is ; megfeledkezett, hogy a tudomány, az irodalom és a sajtó ma még nagyobb hatalom, mint volt, melyet magunktól könnyelműen eldobni egyházi érdekeinknek veszélyeztetése nélkül nem szabad! A mi egyházunk küzdő egyház még ma is. Küzdelmeiben leghatásosabb szellemi fegyvere lenne most is a sajtó. íme, mélyen tisztelt egyházkerületi közgyűlés, csak nagyjából, csak némi figyelem gerjesztésül érintem azokat a fontos kérdéseket, melyek nézetem szerint érdemesek arra, hogy komolyan gondolkodjunk felettük és meggondolás után céltudatos munkára határozzuk el magunkat amig nem késő ! Lám más hatalmas országokban s köztük a reformátio hazájában is nagy munka folyik nemcsak az egyházi intézmények reformálásában, hanem sociális kérdések gyakorlati megfejtése körül is. A németek e téren is követik Luthert, aki nemcsak a szentirással, nemcsak dogmatikai kérdésekkel foglalkozott, hanem a német nemességhez intézett szózatában azt is részletesen fejtegette, miként kell a polgári kormányzatot evangeliumi alapon felépiteni. Az angol irók ma is erős meggyőződéssel hirdetik, hogy „A polgári szabadság — végső elemeiben — a reformátio gyümölcse. És az amerikai demokratia nagyszerű irója Tocqueville nem kételkedett kijelenteni, hogy az Egyesült-Államok szabadsága a vallásnak köszönhető. S ez nemcsak Angliában és Amerikában igaz, hanem igaz Magyarországban, sőt minden keresztyén államban is. Ott van Franciaország, melyben a protestánsok tiszteletreméltó tevékenységet fejtenek ki a társadalmi bün és nyomor kiirtására. Ott van Németország, melyben Luther-