Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Egyetemes gyámintézet

val szívesen foglalkozom, mert jogom is, kötelességem is, úgyis mint lelkésznek, úgyis mint képviselőnek. Azért nem megbélyegzést érdemleK, lia még a törvényhozásban is mindig figyelek egyházam érdekeire, viszont azonban én az egyházi gyűlésen sein feledkezem meg hazám érdekeiről. Nálam a kettő összhangban van, én mind a kettőt egyszerre tudom szeretni, mindkettőért egyszerre és együtt tudok lelkesedni, dolgozni, áldozni, a nélkül, hogy meg kellene magamat tagadnom. Az olyant pedig csak sajnálni tudom, akinek meg kell magát tagadnia, ha hazájáról kénytelen nyilatkozni, aki csak azért ir magyarul, hogy a magyarokhoz is hozzá tudjon férni s őket bujtogatni birja magyar hazájuk ellen, akinek a magyarnemzet védelmére, a magyar nemzet ellenségei megbélyegzésére soha egy árva szava nem akad ! Én az olyant nagyon tudom sajnálni ! Üres sziv az, a melyből a hazaszeretet erénye ki van irtva, szegény elme az, a mely nem talál módot a haza és az egyház iránti szeretet oltárán egyenlő hűséggel áldozni ! Nekem hála istennek, akkor sem kell magamat megtagadnom, lia hazám és egyházam tót fiait kell védelmeznem, mikor igazuk van. Szívesen és bátran teszem. Emlékezhetik Szeberényi, hogy testületileg köszönték meg a tótok egy budapesti gyűlésen azt a felszólalásomat, amivel őket megmentettem egy ügyükben ; az országházban is 1901-ben első felszólalásomban megvédelmeztem őket azon gúnyos megjegyzés ellen, hogy .,a tót nem ember." Szívesen, bátran tettem. Pedig tehettem volna azt is, hogy egyszerűen — hallgatok. De mikor a tótoknak nézetem szerint igazuk van, kötelességemnek tartottam felszólalni, már csak azért is mert engem már csakugyan nem vádolhat senki pánszlávsággal, szavamnak tehát ilyen esetben némi súlyának kell lenni. Azt hiszem, ezt csak megköszönhetnék Szeberényiék ! (De kérem valahogy meg ne köszönjék ám, mert még gyanúba kever a köszönetük a magyarok előtt !) Hogy ,,a hangulat nyomott voit, mert a testvérharc hullámai érezhetők a gyülekezetben és esperességben Qgyaránt,-' ezt csak a tudósító találta ki. És ezt is azért irta, hogy a távollevők előtt engem rossz szinben tüntessen fel — ezen gyanúsítása által is. Nagyon téved ! A testvér harcával tisztában vannak a gyülekezetben is, az esperessében is, másutt is, erről nekem irásos bizonyítékaim vannak. Nem sokára majd birói Ítéleteket is lesz módom erről közölni ! Egész terjedelmében közlök itt a sok közül egy levelet, olyantól, akit én személyesen nem is ismerek, ü, levélből láthatja Szeberényi. hogy a becsületes emberek hogyan vélekednek a testvérharcról. ,,A laphoz tűzött s ma érkezett Nyilatkozatot mély és őszinte megdöbbenéssel s Nagyságod helyzete iránt fokozodó részvéttel olvastam. Igazán megdöbbentő, hogy testvér-testvér ellen ily ádáz dühvel tud támadni. Mi ugyan jól tudjuk, hogy a támadás alaptalan, de azért igen helyes, hogy Nagyságod nyilatkozik. Igy legalább elnémul a rossz akaratú, gyanúsító találgatás. Tudom, hogy nem szívesen tette e nyilatkozatot, mert hisz saját vérét kellett a nyilvánosság előt megismertetni a gonosz testvérben, de meg kellett ezt tenni már csak azon állás iránti tiszteletből is, a melyet Nagyságod úgy köztünk papok között, mint az ország törvényhozó tényezői között is elfoglal. Legyen róla meggyőződve, hogy itt köztünk egyetlen-egy sem akadt, a ki hitelt adott volna a piszkos rágalmaknak. S viszont arról is méltóztassék meggyőződve lenni, hogy egy értelemmel kárhoztatjuk Szeberényi lapjának eljárását. Azt hiszem ebből még azok is megismerhették Szeberénviéket, a kik kételyben voltak az iránt kik is ezek a jó urak Mindezekből láthatja a tisztelt olvasó, hogy Szeberényiék még az egyszerű hírlapi tudósítást is arra használják föl, hogy ráfogásokkal engem gyanúsítsanak, s bennem a magyar hazafisagjvédőjét kicsinyelni, terveik akadályát útból félrelökni törekedjenek. Ehhez jó nekik minden ürügy, minden alkalom, minden mód. Én azonban állok elébe ! Én és velem együtt sokan, akik nem a magunk érdekéért szólunk és irunk ; akik nemcsak a szószéken hirdetjük a szeretet tanát, hanem az Íróasztal mellett és ahhoz szabjuk gondolatainkat; akiket nem ellenfeleink iránti irigység és káröröm hajt előre ; akik egyenlő jó lélekkel tudunk a magyar hazának és az ev. egyháznak szolgálni ! Állunk elébe ! Veres József. Helyreigazítás. Lapunk 35-ik számában a „Néhány szó a theologiai tanügyi szervezetről" cimü cikkbe több értelem zavaró hiba csúszott be, u. m. 416. oldalon, a második hasáb 5. és 6 sorában — alulról — .,ört véoy" áll, a mi helyett törvény olvasandó; a 417. oldalon az első hasáb 9.sorában „megszerezni" helyet megfejteni olvasandó; u. o. a 21. sorban — alulról — „Olking" helyett szerint olvasandó ; u. o. a 7. sorban — alulról — „tantervről" helyett könyvtárról olvasandó ; a 418. oldal második hasábjában, az alulról számított 19. sorban „Annak a határozmánynak" helyett ez olvavasandó : Annak a\ albi\ottsági javaslatba felvett határozmánynak.