Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - c) Az 1848. XX. végrehajtására vonatkozó nyilatkozatok, vélemények és mozzanatok - „Vélemény” – (vegyes bizottságé)

volna ki, 1866. évi január 22-én tartott teljes üléseiben 30. és 31. sz. a. hitelesitett döntvényeiben a kérdés elöl kitért és azzal, hogy birói útra tartozónak jelentette ki azon kérdés eldöntését, vájjon az adott esetben a párbérszolgáltatás ingatlan birtokhoz kötött dologi teher, vagy pedig személyes viszonyokon alapuló kötelezettség természetével bire? törvényellenesen koncedálta annak a lehetőségét, hogy a protestáns egyházak hivei, dologi teher cimén ilyen szolgáltatások teljesítésére kötelezhetők. Hiába ösmerte el azután a Curia 31. sz. döntvényének indokolásában, hogy a protestánsok az 1790 — 91. évi 26. t.-c. által a kath. egyház joghatósága alól teljesen feloldattak és a kath lelkésznek teljesitett párbérszolgáltatások alól feltétlenül felmentettek. Hiába hangsúlyozza továbbá, hogy a törvényhozásnak utóbb emiitett határozott nyilatkozataival szemben ki sem fejlődhetett olv általános jogszokás, melynek alapján a párbér, tekintet nélkül a parochialis kötelékre, ingatlanokhoz kötött dologi teker természetét vette volna jel, mert ezen igen helyes és megdönthetetlen érvek előrebocsátása után, kijelentette, hogy ezen általános elvi szempont nem zárja ki azt, hogy a párbér egyes esetekben s;erzódés és más jogalkotó tények folytán ingatlanokhoz kötött dologi teherré nem vállhatott és hogy a fent kifejezést nyert általános elv nem áll útjában annak, hogy a fennforgó külön jogcímnél fogva, a parochialis kötelékhez nem tartozók is a kath. lelkészt illető párbér fizetésére, vagy kiszotgáltatására köteleztessenek. A Curia ezen kijelentése adta meg a jogalkotó tényt, a külön jogcimet a kath. papságnak arra, hogy a kanonika vizitációról felvett jegyzőkönyvet szerződésnek minősítse és a szokást, a párbérfizetési kötelezettséget megállapitó ténynek vitassa, holott a Curia ugyanezen döntvényében kimondotta, hogy az magában véve, hogy egyes helyeken a vizitáció kanonika feljegyzései szerint, a párbér minden ház v

agy telek után szolgáltatik ki, nem képez a^

aP°t arra, hogy a kérdéses helyeken a párbér ingatlanokon nyugvó dologi tehernek tekintessék és kimondotta, hogy a törvényhozásnak határozott nyilatkozatai val szemben, ki sem fejlődhetet oly gyakorlat, amelynek alapján a párbér, tekintet nélkül a parochialis kötelékre, ingatlanokhoz kötött dologi teher természetét vette volna fel. A kir. Curia abban tévedett, hogy a párbért magdnjogi kötelemnek vette, amely keletkezhetik szerződés, végrendelet vagy más (?) jogalkotó tény alapján. Téves ez a felfogás, mert a párbér a parochialis köteléken, mint közjogi természetű társasvonatkozáson alapuló szolgálatás, mely a parocliiabelieket ezen minőségöknél fogva terheli. (Timon Akos, A párbér Magyarországon, Budapest, 1885 342. 1.) A párbér tehát közjogi • szolgáltatás, és mint ilyen, magánjogi szerződés tárgya nem is lehet. Ugy mint egy magyar honos nem köthet jogérvényes szerződést egy osztrák adóhivatallal, hogy ő és örököse kötelesek lesznek egy osztrák község adójához évenként ennyi meg ennyi koronával évenként hozzájárulni, a protestáns ember sem köthet érvényes szerződést aziránt, hogy ő aki katholikus parochiához nem tartozik, a katholikus lelkésznek vagy tanitónak párbért fog fizetni. Ha pedig ezt a szerződést katholikus ember kötötte, nem megy át a kötelezés a protestáns örökösre, mert a kötelezettség önmagától értödö feltétele a paroliialis kötelékhez való tartozás. Figyelembe veendő továbbá az is, hog}

T ha a párbérkötelezettséget magánjogi szerződésre alapitjuk, akkor a szerződés csak a szerződő felet és annak örököseit kötelezi. Már az sem állhat meg, hogy valaki az örökösök örököseit is a végtelenségig kötelezze egy járandóság teljesitésére. Az pedig épen nem tartható fen jogi alapon, bog}

7 a szerződési theoria felállításával, a szerződés teljesitését oly harmadik személyektől lehessen követelni, akik a szerződő félnek nem is örökösei. Ebből az útvesztőből a követelőket kisegítette a dologi teher theoriája Azt vitatják, hogy miután a párbérkötelezettség, a canonica visitatióról felvett jegyzőkönyvben telkenként állapittatott meg, a telkek vannak kötelezve a szolgáltatásra s igy a kötelezettség a telken mint dologi teher nyugszik. A magyar magánjog kétségtelenül ismer olyan, a telken nyugvó magánjogi dologi terheket, a melyek telekkönyvi bekebelezés nélkül is megállanak, de ezek keletkezéséhez szükséges, hogy azok vagy törvényen, vagy jogszokáson alapuljanak. Ilyen terhek például a szőlődézsmaváltság, a maradványföldekért fizetendő váltság, a viszszabályozási tartozások stb. Jogszokáson alapulnak nagyrészt az úrbéri tartozások és kir. kisebb haszonvételek. Ahoz azonban, hogy egy magánjogi szerződésen, vag}

7 végrendeleten, tehát magánjogi cimen alapuló tartozás, mint dologi teher megálljon, a telekkönyv behozatala óta okvetlenül szükséges, hogy az a telekkönyvben bekebelezve legyen. Nyilván-