Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Bereczky Sándor. A középiskolai egységes vallásoktatásról

s mégis a gymnasiumi tanterv nem éri be, hogy az alsó két osztályban magyar nyelvi olvasmányokban ismerteti a hazai történetet, nem éri be azzal, hogy a világtörténetbe a hazait is beillesztetni követeli és a 8-ik osztályban a magyar nemzet történetét előadatja, hanem azt a 3-ik és 4-ik osztásban is tüzetesen tanittatja. És épen a gymnasiumi tantervnek az az intézkedése, mel}

7 szerint a 3-ik és 4-ik osztály órarendjében a hazai történet is előfordul, teszi nélkülözhetetlenné, hogy mi az alsó osztályokban holmi alkalmi reminiscenciákkal be ne érjük, hanem a harmadik osztályban az egyháztörténetet, főkép a reformáció és a magyar protestáns egyház történetét, szintén tüzetesen tanitsuk. Hetvényi javaslata nincs kellő tekintettel a középiskola tervére s nincs semmi tekintettel a mi különleges hazai viszonyainkra. A középiskolai evangélikus tanulók nagyrésze nem evangélikus középiskolában nevekedik, s hogy a hazai történetet minő protestáns ellenes szellemben tanitják az ily iskolákban, arra nézve szomorú tapasztalatokat szerezhet, a ki ily dolgok iránt érdeklődik. Ha mi növendékeinknek nag}

7 részét az idegen szellemű befolyás ellen megakarjuk óvni, ha e káros hatásnak elejét akarjuk venni, akkor ifjainkat a reformáció igazairól a maga idején fel kell világositanunk, akkor már a harmadik osztályban a reformáció és a hazai protestáns egyház történetét épúgy jellem, mint korrajzokban okvetlenül tanitanunk kell. Ha tehát a középiskolai vallástanitási terv abból a szempontból is egységes akar lenni, hogy minden középiskolai vallásoktatásnál használhassák, akkor a 3-ik osztályból az egyháztörténet tanitását ki nem hagyhatja. Igy kivánja ezt a ini sajátlagos hazai helyzetünk. Mi magyarhoni evangélikusok, a szászokat számitáson kivül hagyva, a mi egy millió hivünkkel az egész ország területén ugy széjjel vagyunk szórva a nagyobb számú más felekezetűek közé, a hogy egy más keresztyén egyház hivei sem. Ennek következése az evangéliomi öntudat gyengülése, az asszimilálódás, az evangéliomi egyéniség és jellem elmosódása, ami ellen a középiskolában is teljes erőnkkel küzdenünk kell. És mely vallástudományi ág. tárgyalása a legalkalmasabb e célra a vallásos nevelés általános céljának veszélyeztetése nélkül ? Mindenesetre az egyháztörténet és a hit- és erkölcstan, mely utóbbi egyúttal a főbb keresztyén felekezetek szimbolikus tanait, másnéven a váltanokat is ismerteti. Én szeretem a békességet, a vallási polémiáknak nem vagyok barátja s fődolognak a krisztusi szeretet hirdetését tartom ; de ha arról van szó, hogy egyházunk veszélyben van, hogy az idegen szellemű áramlat az én hitem sorsosait elsodrással fenyegeti, kötelességemnek tartom, hogy eszközt adjak növendékeim kezébe, amivel azok a támadások ellen hitüket, egyházukat s magukat megvédelmezhessék. És ez legbiztosabban az egyháztörténet, a hit- és erkölcstan tanitása által történhetik. Melyik az a kor, amelyben az ifjak más vallásuakkal vallási kérdéseket leginkább tárgyalnak, megvitatnak, amikor tehát a mi növendékeink evangeliumi öntudata legerősebb támadásnak van kitéve ? Epen az a kor, amelyben az ifjú rendszerint a 3-ik és 4-ik osztályt végezi. Ez a támadás meg van anélkül, hogy hatalmunkban állna azt megakadályoznunk, mert a mi növendékeink úgy saját iskoláinkban, mint a nem evangelikus iskoláknál, söt gyakran magában a családban, — sehol sem lévén annyi vegyes házasság, mint a mi egyházunk körében, — nagy számú más felekezetűek közé • kerülnek. És mi nem gondoskodnánk növendékeink védelméről ? A türelem szép erény, de az életfenntartás nem kevésbbé magasztos keresztyén kötelesség. Mindez érvek, azt hiszem, elég erősek arra, hogy a jelenleg érvényes tanterv amaz intézkedését, mely szerint a 3-ik osztályban az egyháztörténet tanitandó, meg ne változtassuk. És miért mellőzi e javaslat az alsó osztályokban az]egyháztörténetet? Puszta formalizmusból, egy üres elvért, melyet a javaslat egységes szóval jelöl meg, a melyet azonban az egyháztörténet mellőzésével sem tudott keresztül vinni. A vallásoktatásnak háromféle tanitási anyaga van, úgymint bibliai, történeti és hit- és erkölcstani, más szóval a vallástudománynak bárom ága van: bibliai tan, egyháztörténet és rendszeres vallástan. Az egységes vallásoktatás terve ezt a háromféle