Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - c) Az 1848. XX. végrehajtására vonatkozó nyilatkozatok, vélemények és mozzanatok - „Vélemény” – (vegyes bizottságé)

tartanak, ellenben a protestáns egyház ünnepein, nagypénteken stb. a hivatalok, biroságok stb. nem szünetelnek. VI. Jogellenes megadóztatás. A) Párbér és más hasonló szolgáltatások. A legnagyobb sérelmünk az, hogy a róm. katholikus egyház hiveinket mindenféle címeken, saját egyházi czéljaira megadóztatja és hogy a jogtalan követelések behajtásánál a közigazgatási és bírósági hatóságok egyaránt segédkeznek. A katholikus papság ezen törekvése régi keletű, de ujabban mindig sűrűbb és gyakoribb a támadás és oly helyeken is, hol évtizedek, 70—80 esztendő óta, nem jutott eszébe a katholikus plébánosnak az evangelikus lakosoktól egyházi szolgáltatást követelni, előkeresik a mult századbeli canonica visitatió jegyzőkönyveit és azok alapján követelik és hajtatják be a szolgáltatásokat az evangelikus lakosoktól. Az ujabb sérelmi esetek közül a következőket emeljük ki: Lókuti ág; ev. lakos: Rupprecht Tassilót és testvéreit, a zirci járási főszolgabíró 1898. évi 598 sz. végzésével, egy mult századbeli canonica visitatió alapján közigazgatási uton elmarasztalta, hog}

7 a lókuti r. k. plébános részére évenként 18 öl hasáb tűzifát, az ottani róm. kath. kántornak pedig évenként 6 öl hasáb tűzifát szolgáltassanak. — Ezen végzést Veszprémvármegye alispánja és közigazgatási bizottsága helybenhagyták. — A közigazgatási hatóságok a marasztalást árverés utján végrehajtották. — A magyarországi ág. hitv. egyetemes egyház konventje 1902. évben felirt ezen sérelem orvoslása érdekében a belügyminiszterhez és vallásügyi miniszterhez de a sérelem mai napig, orvosolva nincs. Csataj pozsonymegyei községnek túlnyomóan evangélikus lakossága az 1781-ben tartott canonica visitatióról felvett jegyzőkönyv szerint 10 öl tűzifát szolgáltatott ki évenként a róm. kath. plébánosnak. — 1791. évi törvény meghozatala után, a község a járandóságot beszűntette és egy 1799-ből származó földesúri összeirásböl kitűnik, hogy a nem katholikusok az említett szolgálmányok alól alól felmentettek. 1847-ben is történt egy canonica visitatió, ebben sem fordul elő a kérdéses járandóság. — Az is meg van állapítva, hogy a róm. kath. plébános, a 18-ik század végén a párbér megtagadása miatt a helytartótanácsnál keresett orvoslást és ez kártérítési követelésével a kegyúrhoz utasította. — Meg van állapítva továbbá, hogy a plébánosok ezen párbért 70 év óta nem követelik, a község tehát elévülésre is hivatkozott. Dacára ennek, a bazini járásbíróság 1902. Sp. -42915 számú Ítéletével, a községet marasztalta és a pozsonyi kir. törvényszék mult évi december 1.2-én kelt Ítéletével a marasztalást helybenhagyta. — Érdekes, hogy a törvényeinkben az elévülésre nézve megállapított azon elvet, mely szerint az egyházak követelései 40 év alattt elévülnek, azzal vetette el a bíróság, hogy az elévülés csak a mindenkori plébános hivatalba léptével veszi kezdetét. A pozsonyi tábla az Ítéleteket feloldotta ug}

7an és új bizonyítást rendelt el, de határozatából kétségtelen, hogy azt, miszerint a párbér kötelezettség az 1790—1-ik törvény folytán megszűnt, nem ismeri el. Pozsony vármegyéből egyáltalában sok a panasz. Grinádon az evangélikus szőllőbirtokosok, szolgabíró és alispán által jogerősen köteleztettek a róm. katholikus kántor részére évenként 2 itce mustot kiszolgáltatni, pusztán azon az alapon, mert ezen járandóság a róm. katholikus kántor liiványában benne van. Hasonló törvén}*telenségeket panaszolnak még Hévizgyörkről, hol a nagyobb részt evangélikus lakosokból álló község a róm. kath. tanitó részére évi 250 koronát, HollóLomnicról, hol az evang. vallású lakosokból álló község a róm. kath. plébános és kántornak évenként 36 öl fát, Kükőmezőről, hol az ev. hívektől a kath. plébános, részére párbért követelnek, Xagy-Barátiról, hol az evangélikus lakosok földbirtoka párbér cimén meg van adóztatva, Szapnyáradról, Tófejről, Xováról, Puszta Szent-Lászlóról, Tápió-Sülyről, Tó-Almásról, Szentéről, Kis-Ecsetröl, Herédről, Halápról, Várkonj'ból stb. Mindenütt az a panasz, hogy a hatóságok nem orvosolják a sérelmeket, a protestánsok jcgos védekezését nem veszik figyelembe, marasztalják őket és végrehajtás útján hajtják be rajtuk a róm. kath. papság követeléseit. Mind e sérelmek orvoslása végett hiába fordulunk a minisztériumhoz. Mint a Ruprecht testvérek esetében feltüntettük, kérelmünknek eredménye nincs. A legnagyobb baj az, hogy a m. kir. Curia a párbér kérdésben, a helyett, hogy a róm. katholikus plébánosok párbérköveteléseit, hivatkozással az 1790jl. évi 26 t.-c. 6. szakaszára, feltétlenül jogtalanoknak jelentette